Székesfehérvár és Vidéke, 1901. július-december (29. évfolyam, 75-155. szám)
1901-07-02 / 75. szám
Székesfehérvár, 1901. XXIX. évfolyam. 75. sz. Kedd, julius 2. Szerkesztőség: — Nádor-utcza 11. — Telefon szám 47. Kiadó hivatal, ahova a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők . Nádor-utcza II. szám. Telefon sz. 47. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. LUKJA ALADÁR. — Előfizetési árak: — Egy évre 16 Kor — Fél évre 8 Kor — Negyedévre 4 Kor. Egyes szám ára 10 fill. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. A lap megjelenik kedd, csütörtök és szombaton mindig este 11 órakor. __ A betegsegélyző pénztárak. A középkor sötétségeitől megtisztult ugyan némileg jelen korunk, de az veszedelmes, uj kinövések egész seregével bizony annál inkább ostromolva van. Ezen kinövések pedig — mint a fák fattyú hajtásai — köztudomás szerint, oly tulajdonságokkal bírnak, melyek nemcsak az egészséges »fának« gyümölcsét, hanem magát a »fát« is tönkre teszik. Ezen kinövéseknek napirenden levő minden irányban észlelhető és sorvasztó hatását, mely már csirájában megöl minden jót, érzi az egész társadalomés mégis a kölcsönös becsapások ezen egészségtelen, kóros és mondhatjuk rövidlátó önzésből eredő hajsza mindinkább nagyobb tért hódítanak maguknak és az érdekelt felek az erkölcsi vakságtól megszédítve, csak akkor veszik észre a »krach «-ot, midőn ezen áldatlan szédelgésnek már keserves kárát vallották. Mindjárt nyíltan kimondom, hogy a gomba módra felszaporodott és még mindég szaporodni akaró betegsegélyző pénztárak a kölcsönös, nem mondom öntudatos becsapásnak legfélelmesebb és egyúttal legveszedelmesebb meleg ágyai, mert az első TÁRCZA. A váczi államfogházból. — A »Székesfehérvár és Vidékén■ eredeti tárczája. — A kocsis, a ki a vasútról beszállított, jó pszichológus lehet, mert magától indítványozta: — Az államfogházba hajtsunk, ugye kérem alásan ? Egy nagy, rácsos kaput nyitottak ki előttem s bevezettek a fegyház igazgatóság irodájába, ahol az állami foglyoknak is jelentkezni kell. Rendben találták a személyleirásomat, s azután még próbát írattak velem, hogy csakugyan én vagyok-e én s várjon nem más helyett akarok-e nyolcz napot Váczon üdülni? A tisztviselő sokáig nézegette az aláírásomat s gyanúsnak tetszett neki a dolog: — Az ügyészségnél nem igy irta alá a nevét uraságod, szólt kötekedő hangon, inkább csakhogy hivatali fontosságát feltüntetéssé. Nem voltam éppen valami jó kedvemben s a kötekedő kifogásra ezt feleltem: — Hja’ uram, akkor tél volt, most pedig nyár van. Télen mindig vastagabban nyomom meg a tollat, mint meleg időben. Ezzel a magyarázattal azután megelégedett s egy börönőrt hivatott, hogy átkisérjen az államfogházba, amely a szomszédos utczában van. Voltaképpen én kisértem a börtönőrt, mert az államfoglyoknál az őr megy elől és a fogoly hátul, sorban a tanulatlan, a természettudományokban teljesen járatlan és csalogató ígéretekkel könyen megtéveszthető szegényebb sorsú embertársainkat éri és amely betegsegélyző pénztárak tényleg és egyedül csak az administratiónak hajtanak hasznot. Egy kis példát. A »Székesfehérvári kerületi betegsegélyző pénztár« VII. évi zárszámadásából, 1900. évről, nyilván kitűnik, hogy a 22846 kor. 41 f. bevételből az administrate költségeire, ide számítva a beteg ellenőr dijait és a »tisztelet« dijakat is, 7375 korona 28 ii. esik, tehát az összes bevételnek közel 330ao-a. Érdekesek továbbá a rendszeresített állások díjazása. A könyvelő évi fizetése 1200 k., a pénztárnoké 1000 k., az ellenőré 800 k., a 12 egyleti orvos fizetése pedig összesen 4598 kor. 36 fll. egy egyleti orvosra tehát esik egyenlően elosztva 383 kor. 19 fillér — és még hozzá: múlt évi fizetetten orvosi dijak és ki nem egyenlített gyógyszertár számlák is vannak!! A ki nem egyenlített orvosi követelés 938 kor. 40 fll. az esedékes gyógyszertári számlák 277 kor. 20 fillér lévén. A helybeli ipartestületi betegsegélyző pénztár zárszámadásának mérlegét nem ismerem , de úgy értesültem, hogy a titkár Útközben a derék ember megkérdezte: — Csak olyan párbajos fogolynak tetszik lenni ? És a hangja végtelen kicsinylést árult el. Ezek a jámborok a rablógyilkosnál kezdik el respektálni az embereket. — Hát aztán hány napig tetszik itt maradni, kérdezte tovább. Mikor megmondtam neki, hogy bizony a nyolcz napból nem akart a kir.kúria engedni, mosolyogva legyintett a kezével: — Semmi az kérem. No, van nekünk egy vendégünk, az már maradhatós. A Káin úr Losonczról, aki a páros viaskodásban megölte az ellenfelét. Az egész derekát átvágta a karddal, még a szivét is. A’szondám hatalmas egy császár vágás lehetett. A derék őrnek ragyogtak a szemei, ezt a Klein urat megbecsüli. Ez már valaki. Szemben velünk egy fiatal pár jött, karonfogva, bizalmasan egymáshoz simulva, kezükben egy csomó mezei virág. Sajnálkozva néztek reám s én irigy szemmel reájuk. Engem most be fognak csukni s azoké a mindenképpen való szabadság . . . Az államfogház úgy néz ki, mint valami jómódú falusi parochia. A földszintes épületet üveg folyosó veszi körül, régiben pedig vad szőlővel befuttatott lugas. Az udvar meg tele virággal és gyümölcsfával. Én voltam a hatodik »vendég.« Két komoly 1200 kor., a szolga 800 kor., az egyleti orvos 600 kor., a pénztárnok 300 korona évi díjazást élvez. Bizony fura állapotok! Az orvos nagy physikai fáradságáért a szigorúan vett orvosi működésről legtöbb esetben szó sem lehetvén — csak egy kis alamizsnához jut és ezen képtelen, ad absurdum is vitt, reájuk rótt munka következtében ők — az orvosok rendszerint még annyit sem adnak vissza cserébe, mint a mennyit a nyert alamizsna megér! Ez egy valóságos »szomorú játék« a könnyen hivő, szenvedő embertársainkkal, a közegészségügygyel és az orvosokkal szemben! ... és a melyszomorú játéknak elmaradhatlan következménye: a kölcsönös becsapás! Mert bizony, tisztelt olvasóim, a helyes gyógykezelés nem gyermekjáték, melylyel büntetlenül játszani lehet, ahhoz mint minden más munka jó elvégzéséhez szakavatottság- és lelkiismeretességen kívül, idő is szükségeltetik! Az orvosi tudomány talán mégsem csak recept írásból áll, ahhoz talán még más is kell! ? Elmondhatom, hogy azon orvos, ki csak megfutja betegeit, kelleténél nagyobb klientúrát vállal és csak physikai munkát végez, az megérdemelné, hogy »Streber«-nek minősítsük, ha képű gentleman a folyosón sétált, karon fogva s úgy üdvözöltek mint bajtársak szokták egymást. Bemutatkoztam nekik. — Szőrös majommal vagy a nélkül ? — ? ? Meghökkenve néztem reájuk s aztán megmagyarázták a dolgot. — A kalabriászt szőrösmajommal tetszik-e játszani, vagy csak egyszerű ultimóval és uhuval? Azt fel sem tételezték, hogy esetleg egyáltalában nem játszom kalabriászt. Elvégre, is szittyavér vagyunk,vagy mi a pokol. Nem is engedték meg, hogy az ut porát lerázzam magamról, le kellett ülnöm alsózni. És a nyolc nap legnagyobb részét csakugyan a kártyajátékok különböző nemével csaptuk agyon. Igen kedves jelenet volt, mikor a börtönőr — avagy mint igazi rangja szól: őrvezető — mint kibicz letelepedett mellénk és úgy, a panganétjával bökdöste a mak-nyolczast: — Ezt tessék kihívni . . . Ez a jó Rácz Mihály ugyanis soha életében nem kaláberezett még, de annyit és oly sok embernek kibiczelt már, aki az államfogházban megfordult, hogy perfekt módon tudott volna játszani. És nagyon szeretetre méltó, jó ember élelme, hanem a szabályokra nagyon szigorú. A bennlakóknak meg rendesen az a legkedvesebb időtöltésük, ha valahogy reá szedhetik az öreget. Egy Széchényből való vendég magával hozta a hegedűjét is, hanem a szabályok tiltják a zenét. Lapunk mai száma 8 oldal