Székesfehérvár és Vidéke, 1902. január-június (30. évfolyam, 1-76. szám)

1902-01-02 / 1. szám

SZEKESFEHERVAR ÉS VIDÉKE. CSARNOK. OSRA HERCZEGNÉ SZIVE. Regény. — Angolból fordította Dr. Marquis Géza. (Folyt). (3.) A király haragjának első hatalmas föllobba­­nása óta ma már egy egész éjszaka és egy egész délelőtt mullott el; elég ideje volt, hogy lelohad­jon. Most hát amolyan hideg gúnyosság­ ömlött el rajta, de így is nem kevesebb határozottság lakozott lelkében, mint az első vad dühében. Mi­kor az aranyművest megszólította, boszúsan mo­solygott. Az aranyműves pedig ottan állott a grófnő és Henry herceg között. Az Elphberg-ház, — mondá a király gú­nyos kegyességgel, — meg tudja becsülni a te érdemeidet, Stephen barátom. Mi le vagyunk kötelezve irántad, és adósaidnak érezzük ma­gunkat — — Igenis, felséges uram, Rudolf herczeg maga ezer koronával tartozik nekem, vagy tán többel is, — szólott közbe Stephen és meg­hajtotta magát a herceg felé, a­kinek nevét em­lítette. - ------a te hűséges szolgálataidért fejezte be a király a megkezdett mondatot, Rudolf pedig megint elnevette magát. A király azonban így folytatta tovább a beszédet: Ugyanazért elha­tároztam magamban, hogy megjutalmazlak egy hölgynek kezével, a­ki meglehet, magasabb társa­dalmi állású, mint te, de érdemei nem haladják meg a tieidet. Nézd meg csak őt! Ugy­e hogy szép? Szavamra mondom, aranyműves, én irigyellek téged. A hölgy gyönyörű, fiatal és elő- 3 száros István, Mészáros János Seregélyes, Michel­­ler Béla Pákozd, Mitusinka Ferencz Csoór, Mo­haros József Baracska, Molnár Béla, Molnár Ferencz Sár Szt.­Mihály, Felsőeőri Nagy Gyula Nagy-Loók, Nagy Ignácz, Nagy József, Nagy Lajos, Nagy Lajos Alcsuth, Negró Gusztáv Duna-Adony, Németh János Nyári Gábor, Odenwald Boldizsár Sárbogárd, Ofner Miksa Martonvásár, Paczona István Rácz-Almás, Dr. Pajzs Gyula Rácz-Almás Dr. Palkovits István Duna-Adony, Pálffy Károly, Pável István Duna-Adony, Pentz József Ercsi, Dr. Perl Miksa, ifj. Pécsi István Rácz Almás, Pénzes Imre, Pick Dezső Nagy-Láng, Pilitz Lajos Velencze, Pollák Gusztáv, Práger Fülöp Szabad-Battyán, Dr. Puchner Emil Baracska, Puskás Gyula Csősz, Rabb István Sár-Szt.­Mihály, Rappay Mihály Rácz- Almás, Dr. Ráday Lajos, Reinitz Lipót, Rekenye János Duna-Pentele, Reszlerjakab Moór, Richter József, Riffer Gyula Felcsuth, Róth Jakab Ercsi, Dr. Sárváry Ferencz Duna-Adony, Seidel Domonkos Érd, Simon Mihály Nagy-Perkáta, Spitzer Gábor Ercsi, Stanczel Béla Duna-Adony, Dr. Steiner Jákó, Ifj. Stipány József Ercsi, Stolcz Károly Isztimér, Scheftsik András Bicske, Schiffer Imre Gyúró, Schlammadinger Ciyula, Schmidt Gott­fried Duna-Adony,Schwarcz Ármin Szabad-Battyán, Schwarcz Soma, Dr. Szabady József, Szabó Andor Sár-Szt.­Mihály, Szauler György, Szauer Ferencz Moór, Szávits Miklós Duna-Pentele, Szávozd Artur Velencze, Szép Károly, Széphelyi Kálmán Érd, Szigl József, Szilárdfy Károly Czecze, Szi­tányi Béla Baracs, Szluha János Czecze, Szórádi András Velencze, Szőllősy Géza Gárdony, Szüts Albert Aba, Dr. Szüts Andor, Szüts Imre Velencze, Szüts István, Tallián Vilmos Pátka, Dr. Tamásy Árpád Felcsuth, Tamásy Kálmán Alsó-Szt.­Iván, Tornán Imre, Tóth Imre Pázmánd, ifj. Tőgl Gyula, Tőke András, Tremkó József, Truka József Nagy-Láng, Trümmer Sándor, Vaimár Ferencz, Varga László Moór, Vasanits Gyula Felcsuth, Vásárhelyi Ernő Rácz Almás, Vásárhelyi Rezső Baracs, Verő Zsigmond Felcsuth, Dr. Végh Lajos Sárbogárd, Vértesy János Moór, Weltner Károly Duna-Adony, Wertheim Pál. Ifj. gr. Zichy Nándor Duna-Adony. — Halálozás. Barkóczi Rosty Mária úrnő tegnapelőtt 90 éves korában elhalt. Az agg mat­róna halálát előkelő család gyászolja s temetése ma délután a város társadalmának nagy részvétele mellett ment végbe. Az elhunyt úrnő végrende­leti örököse gr. Forgách orsz. képviselő. Az el­hunytnak családja a következő gyászjelentést adta ki: Id. özv. bojári Vigyázó Rezsőné született barkóczi Rosty Róza a maga, úgy az alulírott rokonság nevében fájdalmas szívvel tudatja nővérének, barkóczi ROSTY MÁRIÁNAK élete 90-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett elhunytak A drága halott hült tetemei 1902. január hó 2-án délután 3 órakor fognak a r. kath. vallás szertartásai sze­rint a Vörösmarty-tér 8. sz. a. lakásáról a Szent-Három­ságról nevz­ett sirkertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szentmiseáldozat 1902. január hó 3-án délelőtt 8 órakor fog a helybeli székesegyházban a Min­denhatónak bemutattatni. Székesfejérvárott, 1901. deczember 31-én. Áldás és béke poraira! özv. barkóczi Rosty Flórisné szül Forgách Ilona grófnő és gyermeke, özv. ifj. bojári Vigyázó Rezsőné szül. Szeniczei Frida és gyermekei, id. Polonkay Endre és neje szül. lászlófalvi Eördögh Auguszta, ifj. Polonkay András és neje szül. Fábián Anna, Grimm Károly és neje szül. lászlófalvi Eördögh Sarolta és gyermekeik, lászlófalvi Eör­dögh Rezső, csemiczei Csemitzky Pál és neje szül. Tóth Biancza és gyermekeik. — Tolvaj kereskedősegéd. Kellemetlen értesítést­ kapott újév napján Knazovitzky Béla divatáru kereskedő. A karácsonyi vásárra kény­telen volt egy kisegítő segédet alkalmazni, a­ki a múlt hó elején megérkezvén Neszterer Gyulá­nak mondta magát s azt állította, hogy Lőcsére való. Knazovitzky­ midőn újévkor már kifizette alkalmazottját, egy bizalmas feljelentés folytán, házkutatást tartatott ennek lakásán s ekkor reá jöttek, hogy az egy hónap alatt mintegy száz­ötven korona értékű holmit hordott el kisegítője a boltból. Alapos a gyanú, hogy a tolvaj segéd­idegen nevet mondott be, mert Lőcsén semmit sem tudnak létezéséről. — Nyilatkozat. A Fejérmegyei Napló szer­kesztősége és dr. Kuthy József főigazgató úr között fennforgó ügy a felmerült tévedéseknek és ellentéteknek kölcsönös felvilágosítások átlal a kellő formák közötti kiegyenlítése után köl­csönös sajnálkozás kifejezése mellett békésen elintéztetett. Székesfehérvárott, 1902. évi január hó 2-án. Örvény Iván, dr. Szabady József, mint dr. Kuthy József ur megbízottai. A F. N. felelős szerkesztője. Kirisics Bódog, A F. N. belmunkatársa. A honvédzenekar az Otthon kávé­házban ezután minden héten szombaton tart hangversenyt, igy a legközelebbit holnapután tartja. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó barátok, és ismerősök, kik szeretett jó rokonom végtisztességén meg­jelenni kegyesek voltak, fogadják ez után is leghálásabb köszönetü­nket. Szepesi Gézáné. — Egy jó házból való fiú tanulóul azonnal felvétetik Knazovitzky Béla divatáru-keres­kedésében, Nádor-utcza. —­Egy csinosan bútorozott szoba azon­nal kiadó Bástya-utcza 9. szám alatt. SZÍNHÁZ. Stern Izsák. Mondják, hogy a spanyol ingusitió idején irtózatos kínokat szenvedtek, a­kik a papi törvényszék elé kerültek. Az ember ujját ízenként törték össze, a körme alá izzó va­sat sütögettek, a nyelvét olajban főzték meg s tü­zes vascsizmát húztak a lábára a delikvensnek. De micsoda kéjgázzal való operációnak tűnhet­nek fel nekünk ezek a leírt szörnyűségek azok­hoz a tortúrákhoz, a­miket Halmay Imre direktor esténként fél 8­ és 10 óra között, a szegény publikumra, itéletileg reánk mér. Ez jutott eszembe a »Stern Izsák« czímű, állítólagosan közkedvelt­­ségű bohózatos életkép kedd esti előadásán. Vannak spleenes emberek, a­kik a világ minden gyönyörűségéből szürcsöltek már, búvár­­hajón a tenger alatt, léghajón a föld felett, az északsarki jéghegyeken és a Vezúv kráterján jár­tak már s az Indiákat csak úgy ismerik, mint a párisi nagy opera ballettöltözőit, együtt alsóztak Edisonnal, Blammarion Kamillal és megkontráz­ták az agg Wirchow bemondott ultimóját, vagy akár Stiegnitz Vilmos szójátékait végig hallgatták s még­sem kél mosolyra az ajkuk, szóval min­den, minden elvesztette már ingerét reájuk. Ám menjenek be a székesfehérvári városi színházba s hallgassák meg bármely hét reportoli darabjait: »Ludas Matyit«, vagy a Stern Izsákot« és azon­nal feltámad életkedvük, friss erő járja át testü­ket s leborulva hálát fog rebegni ajkuk: köszönjük néked, Te kiszámithatlan Végzet, hogy az emberi­ség gyönyörére születni és színházigazgatónak szü­letni engedted Halmay Imrét s mielőtt szemeink örök álomra hunytak volna: Kiss Samu szín­művész asztalos­mesterét láthattuk . . . így tartja ezt Halmay Imre direktor. Ki tudná megmondani, melyikünk áll közelebb az igazsághoz ? Legfölebb dr. Molnár József, más nem. A Stern Izsák czímű bohózatos életkép­pel zárta be a XX-ik század első esztendejének műtörténeti följegyzéseit a derék Ciió. A szerep­lők nevei közé bizonyára följegyezte Tisztai Miksát, a derék házalót, a­kivel színművész kol­légái megcsinálták azt a jó viccet, hogy csak­ugyan megitattak vele három Brausepulvert. Dulich Mariska neve sem maradhatott el, a­ki jobb ügyhöz méltó komolysággal domborította a szegény Tini leányzót. Rosszul tenné azonkí­vül Clió, ha Havasról, a dán Juan gyógyszerész­segédről, Fóti Fridáról, a művészien kormozott lakatos­inasról, Kovács Sándor süketségben szen­vedő Törő Sebestyénjéről, de főleg és mindenek­­fölött az Árnyai Károly vesékbe nyilaló és No­­velli Ernőt megszégyenítő realitással eljátszott Kormos Erazmusáról megfeledkeznék. Nincs szíve ennek az Árnyainak. Nem nyugszik addig, a­míg el nem veszi a kenyerét annak a szegény, becsületes Novellinek. Gondolja csak meg, mi lesz szegény kollegájából, ha tovább is így le­pipálja? A gyönyörű gyógyszertári díszletek csak emelték a hatást, a­mit a színházban jelen volt csaknem tíz­ emberre az egész elődás tett. Újévi előadások. Az Úr 1902-ik eszten­dejének művészi eseményeit a Ludas Matyi ve­zette be Székesfehérvárott s utánna esti előadásul A piros bugyelláris, mindkettőt egy »Boldog újévet« czimü némaképlet előzvén meg. Tagad­­hatlanul sok szatíra lakik ebben a Halmay di­rektor urban. Boldog uj esztendőt kíván a publi­kumnak s hogy ezt a kívánságot a maga részé­ről lehetővé tegye: mindjárt előadatja a Ludas Matyit, vicinális viccekkel. A piros bugyelláris Zsófiját Halmayné, Csillag Pált meg Ferenczi adta. Az utóbbiban meg van a népszínmű éne­kesek két tulajdonsága: szép nyers hang, azzal a jó magyaros előadással, a­mely nem annyira a szereplőtől kíván valami fejlettebb technikát, mint inkább a publikumtól, hogy előadás előtt pörkölttel, túrós galuskával és spriccerrel lakjék jól. Mondom, az est közönsége zajosan tapsolta Ferenczit s különösen a Pálfy Pistáról szóló balladáért aratott megérdemelt tapsokat. Dercsényi Julianna egy hülye mezei cselé­det adott azzal a hűséggel, a­mit színművésze­­tünk ez érdemekben és művészeti bájakban gaz­dag tagjától már megszoktunk. –f íj Bilkei Ferencz.

Next