Székesfehérvár és Vidéke, 1902. július-december (30. évfolyam, 77-154. szám)

1902-07-01 / 77. szám

t­ hette azt, hogy az agyintézet alapjával olyan bi­zonytalan börzepolitikát űzzön a város, a­mely úgy hasonlít a kötéltánczosok koc­kázatos pro­­ductióihoz, mint egyik tojás a másikhoz. Az agy­intézet vagyonát ingatlanba belé fektetni,­­ már maga is koc­kázatos dolog. Mennyivel koc­ká­­zatosabb, mikor az ingatlan speciális célra szol­gál majd és pedig katonai célra. A bérleti idő végeztéig nincs mitől félni, de a­midőn 71 ezer koronát beleölni akarnak kisajátításba és átala­kításba, garanciával kir­e váljon az ügyintézet arra, hogy a szerződés esetleges felmondása után nem veszt-e az ingatlan értékéből. Felelősséget vállal-e ezért a város és minő alakban ? Ezt a dolgot — úgy határoztak — nagyon meg kell fontolni és erre a czélra szolgál majd július első napjaiban tartandó rendkívüli köz­gyűlés. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk az alábbi: dr. Fiáth Pál főispán az ülést 9 óra után megnyitván, Havranek József polgármester a­ jövő rendes közgyűlés terminusául augusztus 28-ikát kéri kitűzni. Ezenkívül rendkívüli közgyűlést kér július első napjaiban megtartani, a­melyen a régi megyei közkórház ügye véglegesen elhatároz­tassák. Tóth István főjegyző, előadó terjeszti ez­után elő az 1901. évi városi pénztárak számadá­sát. A zárszámadások ellenében Kovács István 31 pontból álló észrevételt adott be a városi tanácshoz, a­melyek a közgyűlés előtt felolvas­tatnak és arra a tanácsi válaszok is ismertetve lesznek. A válaszok mellett Mohai Lajos főszám­vevő is felvilágosításokat ad az észrevételezőnek s midőn az észrevételi pontok legnagyobb részé­nek tarthatatlanságát bebizonyítja, egyúttal meg­jegyzi, hogy ha Kovács István felvilágosításokat kért volna a számvevőségtől, akkor az észrevé­teli pontok azon nagy része elhagyható lett volna. Az észrevételek közül azonban támaszt nyert első­sorban a közgyűlés előtt az, hogy a díjkiutalvá­­nyozási nyugtákra ezentúl gond fordíttassék, hogy az előírt ellenjegyzéssel ellátva legyenek.­­ A zárszámadásokból kitűnőleg különben általában azon örvendetes eredményeket constatálta a köz­gyűlés, hogy úgy a függő, mint az állósított adósságok jelentékenyen apadtak. Az állósított adósságokból körülbelül 15000 koronát törlesz­tett a város. A zárszámadásokat a közgyűlés jónak és helyesnek találta, azokat elfogadta és ehhez képest a számvizsgáló bizottsági tagoknak és a számvevőségnek a felmentvényt megadta. A katonai honvéd hadapródiskolában eddig ifj. Langhmár Gáspár növendék által betöltött városi alapítványi hely a jövő tanév elejére meg­üresedik. A közgyűlés, bár a tanács ennek for­dítottját terjesztette eléje, úgy határoz, hogy első helyre Tremkó József végzett IV. oszt. gymna­­zistát, második helyre pedig özv. Pongrácz Jó­­zsefné fiát jelöli. Egy harmadik folyamodó, Bier­­bauer Viktor dr. a fia érdekében beadott pályá­zatot még a közgyűlés előtt visszavonta. A bicskei vic­inális vasút még korábban 20­2 hold földet sajátított ki a város tulajdoná­ból. Az erre most felajánlott 4000 korona kisa­játítási árat a közgyűlés Saára Gyula dr. felszó­lalására elfogadja. Ezután következett a régi megyei közkórház katonai czélokra való átalakításának ügye. Az átalakításhoz kisajátítás is szükségeltetik a szom­széd Szabady-féle ház és Fodor-féle kertekből. Az átalakítás és kisajátítás 71000 korba kerülne, a­melyre katonai részről ellenszolgáltatványt képezne a 4200 kor évi bérösszeg. Ez utóbbi a 72000 kor.-nak 5'97 -a s ebből évenkint 0,9/Li tatarozásra vonatnék le. A megmaradó 5 /90 is elég tekintélyes jövedelmet képviselvén, a tanács az ügyet pártolólag hozta a közgyűlés elé. —­­Saára Gyula dr. nem járulhat hozzá, mert az agyintézet alapját olyan vállalkozásba, mely utó­lag, a bérlet fölmondása után risikóval járhatna, nem tartja az agyintézetre nézve méltányosnak. A tervek és költségvetések 71 ezer koronát irá­nyoznak elő, ezzel szemben azonban el lehetünk készülve arra, hogy a költségvetésen felül is többlet állhat elő. Így volt ez a vásárrendezésnél is. Havranek polgármester: A terveket és költség­­vetéseket hadügyminiszteri szakközeg, a városi főmérnök közben­járásával készítette. Ezek teljes 1 ntephíg­yAn"in GrTiff dr mecr" ' ekkor se megy be a maga részéről a dologba. Az agjp| gok alapját ingatlan vagyonba befektetni nerd­|| helyes dolog, különösen mikor ez az ingatlan® speciális katonai czélra szolgál. A kérdés a főjp­ispán, Rádai Lajos dr. hozzászólásaira Havra*g­nek polgármester azon indítványa szerint dől el, hogy az építkezést megkezdetik, de a jogi és­ pénzügyi szakosztályok a legközelebbi rendkí­­vüli közgyűlésre véleményt adjanak arra nézve,­ hogy az ingatlant az ügyintézet birtokában ja­vasolja-e megtartatni, avagy a város vegye azt át, vagy pedig minő garanc­iát nyújtson a város az ügyintézeti alap biztosítására. A közgyűlés özv. Szabady Józsefné volt városi iskolai takarítónő részére 100 kor. jutal­mat ad. — Ambach Ferencz napidijainak 2 kor.­­ról 3 kor.-ra való felemeléséhez hozzájárul. — Hlavathy Gyula napidijas 150 kor. fizetési elő­leget kap. Az adakozó kedvében volt közgyűlés déli 12 órakor véget ér. SZEKESFEHERVAR ÉS VIDÉKE. (77. sz.) H­ÍREK. Ős-Budavár­a Lövöldében. — Confetti és egyebek . . . ■— És kivonultak vala a város és környék in­telligens népei, hogy Ős-Budavárában nagy csatát vívjanak a nők és férfiak egymás ellenében. A krónikaíró pedig — már mint teszem fel én is — nagy örömmel és megelégedéssel írhatja be a krónika-könyv lapjaira, hogy ezt a csatát a szép­ nem feltétlen biztossággal megnyerte, miután bájosságukkal, kedvességükkel és szép szemük tekintetével teljesen lefegyverezte a férfi-népet. A férfi-nép kénytelen volt kényre-kedvre megadni magát a bájos harczosoknak, a­kik hadizsákmány és sarcz fejében a férfi-népnek nemcsak arany és ezüst marháját, hanem eszüket is — tisztelet a kivételeknek — elkobozták. És ezen harczban mindenféle furfangosan kieszelt módokkal és eszközökkel bátorították a háború intézői a harczoló feleket. Nem ok nélkül tették, az ő tervük előre készen volt. A­mint a harcz eredménye is mutatja, az ő tervük ugyanis az volt, hogy a város szépeit összetoborozva egy sikerült aesthetikai financziális művelettel valósítsák meg általuk a népeknek egy olyan czélra való megadóztatását, a­melyre különben csak a legphilantropusabb egyének adóztak volna. És mert hogy kitűnően értettek ahhoz, hogy mikép kell a magyarral elbánni (egy mo­solyért, egy szép szem tekintetéért a magyar a gúnyáját is leveti), hát ez a financz-művelet felette kitűnően sikerült. A Lövölde ezen harcz alatt teljesen kivet­kőzött megszokott arczulatából. Mindenféle sátrak és tanyák épültek annak területén, melyek a ma­gyar kedvencz színeit hordták magukon. A sát­rakban pedig helyenkint különféle előadásokat tartottak, másutt állatsereglet, panoptikum és gyorsfényképészet volt berendezve; miután azon­ban a börzei dolgok nem mindig egyenes úton járnak, itt is — megvallhatjuk — mindenféle csalás és svarczkünstleres fogás vegyült a való­ságba. Valljuk meg azonban azt is, hogy ezek a csalások megengedhető csalások voltak. A­mi a savát-borsát leginkább megadta ennek az óriási egyveleg-ünnepélynek, az — gon­dolom, mindenki úgy vélekedik — a confetti volt. Hunczut egy portéka is ez az apró, színes a confetti.« Ezek az apró papírszilánkok közvet­lenséget, kedélyességet, bájt és kedvességet hoz­tak a mulatságra, ez pediglen nem kis dolog, mert e nélkül a mi fehérvári publikumunk fel nem melegedett volna, mégha olvasztó kohót állítottak volna is e helyett a Lövöldébe. Meg aztán — de most figyelj jól néppárti erkölcs­­bakter — egy kis ártatlan flirtet is belevegyítet­­tek a színes, derűs hangulat közé. Ez sem ártott, ellenkezőleg, mivel általában szolid modern volt a mulatság, csak használt a jó ügynek. Illenék, hogy beszéljek egy kicsit a külön­féle versenyekről is, de hát — már csak azért is, mert az újság előirta, hogy mennyi helyem van a­­ Lövöldére« - csak keveset mon­dok felőle. Hazugság nélkül jegyeit mondva, éppen a' n­gipokban gttgjf a vitából egy tét'­elké­szítét »körített liptait«, a melyből a sok fűszer­­szán, a hal- és húsféle olyan nyelvcsiklandozó m­ódja ízlett ki, a mint a »köritett liptainál« ez duki is. Határozottan persze — mivel jól ösz­­szetancsiroztam a sok kelléket és mint a dolog­ban nagy prakszissal biró mondhatom, hogy ez is egyik fődolog a köritett liptainál — mondom, ha hozottan azért nem lehetett vóna eldönteni, hogy most ezt, most azt érzem ki belőle. Mivel na£*on jól esett, isten-ucscse megkérdeztem a pincértől, hogy összesen mennyi a jó »körített­nek a kelléke. Tizenhat, uram — felelé a pinczér. »Sod­ja el« — mondtam nevetve a pinezérnek. És­­ szegény végig bemondta nekem a tizenhat kellécet. Hát csak arra akarok ezzel a hosszú hiánával kilyukadni, hogy ennek az egyveleg­es-Budavárnak még sokkal több kelléke volt, mint tizenhat és én is már most ezeket mind bemndjam? Talán ojtott meszet ettem ugy­e? — Nem vagyok én főpinczér! (F.) * \­z ügybuzgó, minden iránt kiterjedő fi­gyelemnél rendelkező rendezőség a különféle eláruszásokra az alábbi hölgyeket kérte fel: Zonfetti és trafikos sátorban (tenisnél): Bereczky Miksát­, dr. Schlam­madinger Jenőné, Bédi Irén, Fittler Vilma/Kenessey Margit, Tóth Diana. Pi­­os sátorban (tenisnél) Oebhardt Bódogné, dr. Hercz Oszkiné, Fittler Lujza, Oebhardt Irma, Keczán Ella, Pollatschek­nna, Vértessy Matild. Confer és trafikos sátorban (czukrázdánál): Hübner Károlyné, Stei­ner Béláné, Balogh Jolán, Flink Cara, Kuthy Viola, Lőwinger Böske, Szkalka Irma, Závodnik Vilma, Zsigray Gizella. Pezsgés A­­rnál (lövőháznál): Radnár Károlyné, dr. Steiner Jákóné Tóth Aladárné, Flink Nina, Heisz Ma­riska, Kovács Elvis, Kuthy Jolán, Lőwinger Janka, Reinitz Katinka, Sárkány Mariska. Pezsgés s­orban (czukrázdánál): Kari Isvánné, Reinitz Lipótné, Frischer Antónia, Grunböck Gizella, Ko­vács Erzsiké, Lőw Irma, Tóth Laura, Wertheim Juliska. Czukrázdái­­: dr. Krausz Zsigmondné, Silberberg Károlyné, Winkle­r Vilmosné, Gazdy Ella, Keresztes Anna, Kovács Ilona, Fi­ztory Etel, Reé Bella, Reé Mariska, Richter Irén, Shark Emmy, Vajda Jolán, Weltner Lenke, Wiener Margit. Levelezőlap világpostához: Armuth Margit, Bern­stein Ida, Csitári S­zSike, Rechnitzer Berta. Postásoknál Bergmann Irma, Fortvingler Erzsi, Gazdy Blanka, Lú neckert Juliska, Pick Ilonka, Rechnitzer Jolán, Richter Malit; Schmideg Ilonka, Weiner Ferike. Virágárusai ,ak: Komáromi Nelli, Lichtneckert Pi­roska, Seemann A­rgit. Fogy ezé mennyire feleltek meg felada­tuknak, bizonyson az, hogy a mulatság 5000 korona összbevételt eredményezett, a­melyből az új kereskedelmi iskola épülete javára körülbelül 3000 korona­­t. A délutáni különféle versenyek a következő eredményekké végződött. A tennispályás már győztesek lettek: a női egyesnél Fittír Lujza, a férfi egyesnél báró Fiáth Elemér, a vég­es versenynél Pollacsek Annuska és báró Fiáth Elemér. A kerékpár-korzónál és versenynél a leg­szebben disztitt kerékpárral díjat nyertek: Angelli Dezső­­ (szegfű, Gánti Lajos (gyöngyvirág) és Szántó Hugó (rózsa); a lassú versenynél Lőwin­­ger György , Szezina Lajos. Részt vettek kívü­lük a versenyen Kuglics János, Varga Béla, Merzich Hugó, Saly Elek, Somogyi Imre. A kerékpárok ■nűvirággal való ízléses díszítését Pollák Jakabra végezte. A sorsjeg­hú­zásnál az alábbi nyerő­számo­kat húzta ki : szerencsekerékből a kis Szabady Annuska: . 34. 104. 158.174. 196. 259. 321. 336. 370. 407. 525. 536. 546 549. 552. 591. 632. 675. 685. 828. 831. 838. 898 909. 911. 915. 922. 1005. 1049. 1086. 1144. 1­75. 1187. 1230. 1241. 1256. 1291. 1311. 1450. 1234. 1550. 1691. 1851. 1916. 2027. 2040. 2079. 288. 2231. 2239. 2245. 2295. 2325. 2350. 2542 664. 2712. 2830. 2900. 2913. 3076. 3171. 3426. 650. 1655. 3658. 3698. 3709. 3758. 3797. 3852. 4177. A nyeremények a felső kereskedelmi iskolá­ban átvehetők. Sorshuás után a nagyteremben kezdetét vette a tán,ez ha ugyan lehet egy zsúfolásig megtelt teremben ilyesmiről beszélni. Éjjeli egy órakor a nyj­st három kolonban 118 pár tán­­czolta. A útsort ennek összeállításával megbí­zott egyik redező igy állította össze: Jelen nei v­­ák az úrnők közül: a halálos ágyon levők, urhölgyk: deho, 1902. július 1.

Next