Székesfehérvár és Vidéke, 1905. január-július (33. évfolyam, 1-77. szám)
1905-01-03 / 1. szám
].( Székesfehérvár, 1905. XXXIII. évfolyam 1. sz. Kedd, január 3. Szerkesztőség: — Sas-utcza 4. — Telefon-szám 47. Kiadóhivatal: a hova a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Sas-utcza 4. szám. Telefon-szám 47. POLITIKAI LAP. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: Egy évre 16 Kor. — Fél évre 8 Kor. — Negyedévre 4 Ksz Egyes szám ára 10 fillér. Dr. LUCIA ALADAR. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. || A lap megjelenik kedd, csütörtök és szombaton mindig este 5 órekor Szegény Kossuth-párt! Hogy is van az a régi adoma? Egy jámbor, derék magyarnak volt egyszer egy sárkánytermészetű felesége. Az asszonyra szemet vetett valami tatár harcos, aki eljött lóháton s világos nappal elrabolta a szemrevaló, de házsártos, összeférhetetlen asszonyt. A férj akkor vette észre a nőrablást, mikor a szöktető és megszöktetett már-már eltűntek a poros országúton. A kárvallott magyar kiáll a kapuajtóba s egy darabig bámul a vágtatok után. Mikor eltűntek szemei elől, nyugodtan visszafordult a kapun s szánakozó arccal igy sóhajtott fel: — Szegény tatár! Volt egyszer a politikában is egy szeszélyes asszony. Hosszú, kínos éveken át elvtelenül őgyelgett a politika göröngyös mezején. Kakukmadár volt, akinek valami tévedésből énekes hangot adott a természet. A csodaállat maga köré csődítette az embereket, mert akik hangját hallották, azok elfelejtették megnézni a tollazatát, így lett pártvezérré az éneklő kakuk. Az Apponyi-pártnak hosszú, keserves esztendőkön át nem volt más tartalma, csak a vezér személye. Időnkint odaszegődött egy-egy divatos áramlat mellé, de ha megvalósuláshoz közeledett az alkalmi programm, akkor elsomfor- Idált megint, mint a bolygó zsidó, akinek az volt az átka, hogy hosszú életű legyen, de ne találjon pihenést soha. Egyszer napirenden volt az egyházpolitikában a fakultatív polgári házasság. Apponyi akkor felkötötte a liberális vigadót és énekelt dallamos beszédeket a kötelező polgári házasság mellett. Mikor aztán néhány évre rá kormányprogrammá vált a kötelező polgári házasság, akkor Apponyi felhúzta a papi csuhát és istenkáromlásnak bélyegezte egykori programmját. Ekkor már a fakultativ polgári házasság kellett neki. Szegény Ahasvér! Kora tavasszal történt egykor, olyan időben, amikor az olvadó hó sártengerbe mártja a világot, hogy Apponyi Albert testőr-darabantjaival együtt bevonult a szabadelvű pártba. Nem a meggyőződés vitte oda, nem a megtérés, nem a magábaszállás, hanem — és ebben igazán ártatlan — kitört rajta a kakuk-természet. Aztán egyszer csak odébb röppent megint. A bevonuláskor nem ejtett örömkönyeket a szabadelvű párt. A kivonuláskor nem hullatta a fájdalom könyeit. Az éneklő kakuk kiállt újra az országutak szélére és fújta keservesen a Krisztus átkát, mely nem enged pihenést neki egy életen át. Ebbe a második hontalanságba kisérte egy báli éj emléke, egy királyi ünnepség árnya, amely ünnepségre bálkirálynőnek ment el Apponyi, s amely ünnepségről duzzogva, szégyenkezve tért haza, mert petrezselymet árult egész éjszakán. Ezt a báli éjét nem tudja elfelejteni valakinek Apponyi Albert gróf. Gyűlölet, rombolás, rendferdúlás és pusztítás jelzi azóta a nyomot, melyet maga után hagy a budai várlak mellőzött aggszüze. Mert meg akarja mutatni annak, aki egy megszólitásra sem méltatta, hogy ha nem kellett bálkirálynőnek, jó lesz majd akkor utonállónak. S meg akarja mutatni, hogy akad párja a katángkórónak is, és van még legény a világon, aki menyecskésre köti bozontos fejét. A Kossuth-párton akadt meg bágyadt tekintete. Erre a derék, erre a hazafias magyar pártra vetette szemét a kakuk-természetű gróf. Újságok azt írják, hírhordók azt terjesztik, hogy Apponyi Albert még a választások előtt belép a függetlenségi pártba. Kossuth Ferencet és politikájának követőit őszinte rokonszenvünk kísérte mindig. Ezt a pártot fegyvertársunknak tekintettük a szabadelvűségben. Apponyiék és a néppárt klerikális törekvései között testvérünk gyanánt szerettük a közös küzdelemben. Fiatal korunk ábrándképe, szépséges szivárvány, egy tarka délibáb az, amit lobogóján hordoz a függetlenségi párt. Ha TÁRCA. Tolvajok a templomban. Irta: Maurice Level. Az ajtó lassan megfordult a sarkában. A magas, boltíves ablakon át betűzött a hold fehér sugara, misztikusan megvilágítva a kupolás, óriási templom belsejét. Itt is, ott is látni lehetett a ragyogó lécketreceket, a csillogó mécseseket. A homályos háttérben mint valami fenséges titok, emelkedett az oltár aranydíszes fehérsége. Az üres templomban csodálatosan ihletteljes a csend. A virágok s a tömjén illata, amely állandóan ott lebeg a levegőben, istenséges érzést kelt az emberi szívben ... A két férfi, amikor belépett, hirtelen megállt, annyira megihlette őket a csöndes félhomály ünnepiessége. Amíg az alacsonyabbik férfi újra bezárta az ajtót, a másik önkéntelenül a szentelt víztartóhoz ment . . . Egy pillanatra teljesen elfeledte, hogy lopni jött ide. Térdre borult s babonás félelem vett erőt rajta. — Hej! — szólt halkan a kisebbik a tár-Isára. — Befejezted már az imádságodat? Gyere hát! Szemük most már teljesen megszokta a sötétséget. És halkan, lábujjhegyen elindultak a padsorok közt a templom mélyébe. Egy oldalsó oltárka mellett megálltak. A nagyobbik férfi reszketni kezdett. — Hol kezdjük? — kérdezte a kisebbik. . . . Előbb talán a kincsesládát üritjük ki, aztán a többit, ha időnk marad. Amig én fölfeszitem, te addig ert állasz. Most egyszerre felhő borult az égre s mélységes sötétség lepte el a templom belsejét. Csak az oltárok előtt pislogott egy-egy lány, megannyi élő, nyugtalan szeme a láthatatlan Istennek, akinek a szeme itt lebeg a padsorok fölött. A nagyobbik férfi összerezzent. — Láttad? — Mit? — A hold elbújt . . . -- Baj is az! majd gyufát gyújtunk. Van a zsebedben? — Nincs.. — Elég rossz. No de nem baj. Én láttam ! hol áll. Te maradj csak itt. Két-három lépést tett és megállott, aztán suttogó hangon szólt onnan: — Itt a kincsesláda. No, nyisd ki a szemedet! Egy perc múlt el, mialatt különös neszelés hallatszott az előbbi irányból. — A kulcsok nem érnek semmit. Add ide a rospolyt, meg a kalapácsot. Amikor meghallotta a vas csikorgását, a nagyobbikat elfogta a félelem. A raspoly tovább zizegett ... Az őrtálló pedig mind jobban szorongani érezte a lelkét. Amint felpillantott, egy arcot látott a magasban: sovány, szenvedő arcot, amely egy feszületről véghetetlen szomorúsággal tekintett le rá. És hallani vélte szelid hangját: — Menj . . . menj . . . megbocsátok neked . . . Szeretett volna rákiáltani a társára: — Nem, nem engedem! hagyd abba! —hanem a hangját összeszorította valami mondhatatlan erő. Egy erős hang rezdült meg a csöndben, mintha száz ördög kalapácsolt volna izzó vasakon. Fönn a magasban pedig még jobban feléje fogósámim hanthatósészerv: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbados, azoknál influenza után ajánltatik. —Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó íze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 40 kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz.) 2753 Lapunk mai száma 4 oldal.