Székesfehérvár és Vidéke, 1905. július-december (33. évfolyam, 78-154. szám)

1905-07-04 / 78. szám

Székesfehérvár, 1905. XXXIII. évfolyam 78. sz. Szerkesztőség: — Lakatos-utcza 2. — Telefon-szám 47. Kiadóhivatal: a­hova a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Lakatos-utcza 2. szám. Telefon-szám 47. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. SURJA ALADÁR. Kedd, julius 4. Előfizetési árak: Egy évre 16 Kor. — Fél évre 8 Kor. — Negyedévre 4 Kor Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. A lap megjelenik kedd, csütörtök és szombaton mindig este 6 óraka Törvényhatósági jogok. A törvényhatóságok különféle állásfog­lalása és különösen a közgyűléseken elhangzó elvi kijelentések nemcsak a jogászban és köz­­tisztviselőben, hanem a közönségben is méltán fölkeltik az érdeklődést azon jogok iránt, melyek hatalmukban állanak. És éppen ezért talán nem lesz felesleges, ha a törvényhatóságok természe­tében levő jogokat megvilágítjuk. Mindenek­előtt azonban hozzuk tisztába minden jog fogalmát. A jog, általában véve, a kötelesség folyománya, a­mi személyesítve úgy értelmezendő, hogy a­ki kötelességet teljesített, annak joga van. Ez a törvényesen természetes definíció és miután a törvényhatóságok a tör­vényre való apellálással törvényes jogaikat hang­súlyozzák, mi is e szerint állítjuk fel a köteles­ség és jog gyakorlati érvényesítésének az elmé­letét. Mi a törvényhatóságok fő kötelessége? Az adózás, újoncozás, autonóm és állami szervezke­dés eszközlése. De mikor kötelessége mind­ez a törvényhatóságnak ? Miután a törvény írja elő e kötelességek teljesítését, tehát csakis törvényes keretekben, időkben hajtandók végre e kötelessé­gek parancsoló paragrafusai. Mert a törvény­­hatóságnak ugyebár a kötelességekkel szemben jogai és a jogokkal szemben kötelességei vannak. A­miért a törvényhatóság az adózást és újoncozást eszközli, azért autonóm lételének a jogát élvezi. Ez az autonóm szervezet addig áll fenn, a­míg a maga autonóm jogait szabad aka­ratához és erejéhez képest gyakorolhatja és meg­szűnik, mihelyt önrendelkezési jogától megfoszt­ják. Ha tehát megszűnik az a jog, mely köteles­ségek teljesítését következteti, akkor illuzóriussá válik maga a kötelességteljesítés is. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem az ak­tuális politika kérdése és annak nem is számít­ható, mert hiszen a közigazgatási hálózat eszme­köréből indul ki s csupán annak a megvédését célozza. A törvényhatóságok jogaikat teljesítendő kötelességek fejében kapták. Ennélfogva a jog az előzménye a kötelességek teljesítésének s igy a jognak nem szabad megszűnni, mert különben megszűnik a folyománya is: a kötelesség. Minél mélyebben hatolunk a törvényhatóságok történe­tének a szemlélődésébe, annál kirívóbban ragyog­nak elénk a törvényhatóságok eszmekörének diadalt hirdető sugarai. Viharos idők jöttek, mentek, az ország politikailag sok-sok átalakításon ment ke­resztül, de a törvényhatóság jogait soha fel nem adta, kötelességeit mindenha pontosan és haza­fiasan teljesítette. Egyetlen egy példát mutat fel a történelem arra nézve, hogy “a megyei szerve­zetek ellenállottak a kormányzó hatalom parancsai végrehajtásának.« József császár idejében történt ez. És mi előzte meg a kötelességek teljesítésé­nek a megtagadását ? Ugyebár a jogfosztás ? A megyei szervezetek előbb fosztattak meg jogaik­tól s csak azután, hogy jog nélkül nem voltak képesek alkotmányosan, törvényesen kötelességet teljesíteni, szegültek ellen a kormányzó hatalom­nak éppen úgy, a­mint a kormányzó hatalom ellene szegült a törvényhatóságok jogai elismeré­sének és megőrzésének. Jog nélkül nincs törvény! Törvény nélkül még el sem képzelhető modern államalakulatok­ban a rend és annak fentartása. A rend a béke főtámasztéka s ha ez megszűnik, úgy a rend­szertelenség jő helyébe. A rendszertelenség az­után, éppen természetéből folyólag, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben a züllés felé vezet, mely elharapódzva, állandó ragálylyá vállva, elüszkösíti nemcsak a társadalom éltető értékeit, hanem el­sorvasztja, meggyöngíti magát az államot is. Ezek mind általános és elfogadott nézőpontok, melyek minden állam­alakulatra állanak az alkot­mány arányai szerint. A törvényhatóságok szűkebb körű állami ellenőrzést és védelmet nyújtanak a társadalom­nak, a­mely fölött létesültek és így kötelességük, hogy a béke és rend fentartása, a rendszertelen­ség meggátlása, hogy a polgárok élete, nyugalma, létfentartása, jogaik élvezete megóvassék bármi­nemű külső vagy belső támadás ellen. Miután mind­ez kötelességük, ennélfogva joguk is van arra, hogy kötelességeikhez szükséges eszközök- TÁRCA. Halál keresés. — A » Székesfehérvár és Vidéke« eredeti tárcája. — Este óta kóborolt az utcákon. Nem mert hazamenni. Hátha keresték már ott? A nagy körúton a házak tövében osont el, hogy isme­rőssel ha találkozik, rá ne ismerjenek. A rendes kávéházához közeledve, átcsapott a túlsó sorra és a mikor egy csomó vidáman, borosan beszél­gető ember jött feléje, bemenekült egy szűk si­kátorba. Nem akart ismerőssel találkozni, nem akart senkivel a volt társaságából beszédbe elegyedni a leszámolásnak ezen a nagy éjszakáján. És hátha már megfejtették, hátha már tud­ják a dolgot? És milyen hosszú ez az éjszaka, épp ez. És ebben a nagy sötétségben átmenni a másikba, az örökösbe. Beleolvadni, mint az árnyék. El­­­ veszni észrevétlenül, mint egy hernyó és nem törődni azzal a nagy, csúnya lármával, a­mit majd holnap csap a közvélemény az elpusztult hernyó botránya fölött. Igen, ez az egy, ez, hogy az ember nem tud majd semmit a botrány harsonázásból, ez az egy, a­mi enyhíti ezt a helyrehozhatatlan csúnya ostobaságot, s a­mi megbékít a megsemmisülés gondolatával. Csak meghalni, önként még így, még eb­ben a megőrjítő, keserves állapotban is nehezen megy. Hogy az ember egyszerűen csak beszün­tesse magát, beletörődve abba, hogy a világ nem szűnik meg velünk és a sírunk fölött to­vább bujálkodik, tobzódik a mohó, csömörletesen falánk élet. Ha valaki leütné, leszúrná itt ezekben a sötét zegzugokban, a­melyekben szinte megpár­­lik az alvó nagyváros izzadtsága. Hiszen annyi gazember settenkedik az éj- é­j­szakában és éppen most nem jönnek, hogy egy­­gyel kevesebb legyen ebből a fajtából. • — Igen, gazember vagyok. Közönséges tol­vaj, aki loptam. És csak nem is bánom. A lelki­ismeretem nem furdal. Ha nem kaptak volna rajta, ma is olyan vígan pezsgőznék mint tegnap és az előtt mindig azóta, hogy először loptam. De rajta kaptak és a vidám életnek fucsos. Két sö­tét lyuk közt választhatok, az egyik a börtönbe nyílik, a másik . . . Nos a másikba sem merek belépni. Pedig ebben legalább vége volna min­dennek. Kivette az erszényét, fölnyitotta és megrázta, rázta, rázta sokáig. Az ezüst pénz hangosan csörgött benne. Félig tébolyodott volt már a gyáva halál­keresés izgalmában és eszelősen kurjongatta: — Gyertek, gyertek vörös éjjeli kakasok a ti acél csőrejtekkel. Egyetek a húsomból, igyatok a véremből és tietek mind ez a szép csörge­­ ezüst kukorica is. Gyertek, gyertek vörös kakasaim. Dús választék! A m­egolcsóbb bevásárlási forrás! wr Pontos kiszolgálás! Bútor, varrógép, kerékpár és sordnsisi gépekben Hoffmann Testvéreknél SZékUSfUlMr, tX­­ TM Előnyös részletfizetések ! HT Gépalkatrészek kaphatók ! Lapunk mai száma 4 oldal.

Next