Székesfehérvár és Vidéke, 1906. január-június (34. évfolyam, 1-79. szám)

1906-01-02 / 1. szám

, mintha csak azért tennék, hogy a történelem és­­ az utókor előtt a kezüket mossák; a sikertelen-­­­ségről előre meg vannak győződve. Minden az utókorért történik itt, csak a jelenért nem akar­­ semmi se történni! Ily helyzetben egy nem létező párt nem létező vezéréhez fordul a politikai várakozás. Annyit jelent ez magyarul, hogy délibábokra ka­paszkodunk, mennyei mannát várunk. Tehetetlenül ide vagyunk cövekelve a válság kövéhez, senkit se tudunk, aki szabadíthatna rajtunk és mi mégis várunk. Önt várjuk, nem létező vezére egy nem létező pártnak. Önt, akiről nem is tudjuk, hogy lesz-e s ha lesz, módjában fog-e állani, hogy az agyonbogozott válságot kettévágja. Sőt szinte kizártnak tetszik, hogy ily férfiú létezhessen s ha lesz is, abban ne új Kvassay Istvánt lássanak a cinikus politikai körök, s mi mégis reménykedünk, hívjuk, újév napján ismeretlenül is köszöntjük ezt a férfiút s hozzáképzeljük a pártot, amelynek nevében aposztrofáljuk. Újév hajnalán kelő reményeinkben önt látjuk, önt várjuk , a régi emberekben csalódva, az új em­bert. Önt, akit nem riaszt vissza, ha a kibonta­kozás megcsinálása a népszerűtlenség vesze­delmével jár; önt, aki a tiszteletreméltó hagyo­mányokat össze tudja egyeztetni a rohanó kor követeléseivel s azokat modern programmba olvasztja. Önt, aki a kibontakozást hajlandó meg­csinálni, anélkül, hogy miniszter akarna lenni; önt, aki matematikai pontossággal ki tudja szá­mítani és érvényesíteni a középutat a legfőbb katonai körök és a nemzeti közvélemény állás­pontja között. D­önt, aki csodálatos lesz abban az egyben a magyar politikusok között, hogy hisz­nek neki és bíznak benne. Ha lesz ily férfiú s ha az szívesebben ve­sződik a kiegyenlítés hálátlan dolgával, minthogy birtoka párnáin pihenjen, vagy minthogy könyö­kig vájkáljon a könnyen kínálkozó népszerűség­tere, de mi a kis mellékszoba elrejtő homályában állottunk. Gyanútlanul el akartam haladni mellet­ted, akkor némán kitártad karjaidat és hevesen magadhoz öleltél. Reszketve, gyöngéden ellenkez­tem és ettől a védekező mozdulatomtól mintha beszélni kezdett volna karod marasztaló szorítása: Ha akarod — ezt hallotta dobogó szivem, elen­gedlek, de ha itt maradsz, akkor nem szabadulsz csók nélkül! . . . A fejem szédülten odahanyatlott válladra, kezem nem fejtett ki többé ellentállást, csak a csókod elől hajoltam le kissé gyáva félelemmel, amiért aztán ajkad odatapadt a vállamra és át­égetett még a ruhán is! Ebben a pillanatban éreztem, hogy te vagy az, aki parancsol és én, aki alázatosan engedelmeskedem, holott mindaddig hatalmaskodva uralkodtam! A jogért­e­lmet el­vetem magamtól, itt állok puszta kézzel, védtele­nül, de teljesen átérezve azt a mérhetetlen bol­dogságot, amit a rabszolgaságban is föltalálhatni. Te pedig írod a leveleket, azóta, hogy szó­­nélkül, hang nélkül elbúcsúztunk, — irod a le­veleket megszólítás nélkül, mert nem talál­sz eléggé kifejező­­ jelzőt a nevem elé — és vá­rod a választ. Én pedig elolvasom minden drága betűdet ,S eközben valami megnevezhetetlen, csudás ha­ngulat árasztja el a lelkemet. Nem, ne kívánd, hogy írjak, hazugság lenne min­den szavam, ha az illem vezetné tollamat, ez pe­ben: az ilyen ember személyében a mélyen tisz­telt nemzetnek is kívánjuk a boldog uj esztendőt, — pedig az talán csak abban a pillanatban lesz boldog, amig uj. SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE (1. sz.) H­ÍREK. A­mit a vizitkártya beszél. — Hogy tulajdonkép mire való vagyok is én ? Valaki elővesz, rám fröcscsent négy betűt, betesz egy nyílt levélboritékba s elküld valakinek. Azt jelenti-e ez, hogy A. ur a föld teljes boldogságát, egy évre való minden jót kíván legőszintébb szívvel B. urnák ? Dehogy. A legtöbb esetben A. urnak teljesen mellékes, hogy B. ur boldogsága az 1906. évben hogy fog kialakulni. Boldog lesz, jó; ha nem lesz, akkor se fog kétségbeesni. Hanem azt jelenti, hogy A. ur, mikor legtöbb dolga van az évi zárlattal, ünnep előtti restanciák feldolgozá­sával, fölhalmozódott üzleti megbízások és magánügyek elintézésével, akkor egy társadalmi formaság kedvéért kénytelen egy órát fölál­dozni névjegyek címzésére, miközben szidja becses ismerőseit, akik nekik ezt a kellemet­len órát okozták.­­ Vagy pedig azt jelenti, hogy A. ur azt gondolja: nem kerül pénzembe s neki örömet okoz És B. urnak roppant örömet okoz. Először bosszankodik, hogy a név­­jegyet revanzsírozni kell. Azután az jut az eszébe: mit akarhat tőlem, hogy ilyen figyel­mesnek akar látszani? Ha az A. magasabb rangú mint B., akkor az újévi gratulációs névjegy ilyen gondolatot vált ki: „Hm, hm, milyen kegyes a nagyságos úr, hogy újévkor leereszkedik hozzám. Egész évben nem haj­landó észrevenni.“ Ha pedig B. előkelőbb, mint A., akkor B. úr így gondolkozik az üdvözlet láttára: „Dörgölődzik a kis édes,­dig bűn volna éppen te ellened. A rózsákat, mi­ket küldtél, ráborítottam fényképedre és lezár­tam őket ide, az íróasztalom fiókjába leveleid mellé. Erős az akaraterőm, hogy elfelejtselek,­­ de ha a szívem delirálni kezd majd a kedves emlékekről, akkor újra előveszem az arcképedet és megcsókolom egyetlenegyszer az ajkam helyén, talán el tudom ringatni magamat abba a szép képzelődésbe, hogy viszonoztad a csókomat. És ha a véletlen egyszer mégis összetalál­­koztat veled, — mert az akaratnak nem szabad ebben közrejátszania, vájjon akkorra megértetted-e annak a varázsnak okát, a­mely valaha feléd von­zott ? ... Nem a szellemedben, nem a tekinteted­ben rejlett, — oh, ne áltasd magadat, — hanem a kezed érintésében, a karod szorításában és ez vall rá legigazabban, hogy én nem a jóbarátot, a geniális pajtást — hanem leányálmaim szerelmi hősét találtam meg benned! Ismerjük be megbocsájthatlan vétkünket, hogy a barátság álarca alatt sokat csaltuk egy­mást — és mert minden csalfa pillanatért elér­kezik a bűnhődés órája — vezekeljünk! Menj minél messzebbre, hogy a gondolatom se érjen utol soha és legyen ott a csak örök búcsúnknak olyan szent emlék, hogy ehhez az emlékhez csak imádkozni járjunk és ne álmodozni. Szeretem, mikor a b. u. é. k.-et használják föl az előkelő összeköttetések föntartására.“ Szóval, se annak nincs öröme bennem, aki küld, se annak, aki megkap. — Azt mondják: mégis csak a figyel­messég jele vagyok. De mit ér az olyan figyelmesség, amelyet komolyan nem vesznek ? Ránéznek a négy sablonos betűre: eszükbe se jut, hogy mit jelent. És várjon, ha valaki elfelejt kártyát küldeni, arról nem tételezhető föl, hogy ugyanoly jóindulattal kívánja a bol­dog újévet, mint az, aki engem küld el tanúsá­gul? Sőt: ha valakiről tudom, hogy agyon­ütne egy izzó körte elektromosságával ha bírna, jobb embernek fogom én azt tartani „figyelmesség“ alapján ? — Nemcsak üres formaság, a képmu­tatás orgiája ez a szokás, amelynek én vagyok gyarló eszköze. Hagyjanak föl vele az embe­rek. Hiszen aki egész évben szereti ember­társait, az újévkor se tesz kivételt s annak nem muszáj írást adni arról, hogy neki való­ban örömet szerezne, ha az új esztendőben az örömök hosszú sora látogatna el hozzánk, annak anélkül is elhisszük, hogy boldog új­évet kíván. Akinek pedig nem hiszik, annak kár a papírért, meg a tintáért. — Lapunk legközelebbi száma, víz­­kereszt-ünnepe miatt, pénteken este jele­nik meg. — Bucsulakoma Várossy érseknél. Várossy Gyula dr. újonnan kinevezett kalocsai érsek rövid napok múlva végkép elhagyja a székesfehérvári püspöki rezidenciát, hogy új székhelyére, Kalocsára, az érseki palotába költözzék. Ez alkalomból va­sárnap és hétfőn délben a püspöki palota dísz­termében bucsulakomát adott s szívélyesen búcsú­zott Székesfehérvár és Fejér megye társadalmának minden tényezőjétől. A vasárnapi ebéden részt vettek: Fejér vármegye tisztikarának vezetői Huszár Ágost alispán élén, a törvényhatósági bizottság több tagja, a helyőrség tisztikara Nyiry Sándor tábornok, kerületi parancsnok vezetésével, továbbá a székesfehérvári káptalan Károly János címzetes püspökkel és az egyházmegye papsága közül többen. A hétfői bucsúlakomán megjelentek: Székesfehérvár város tisztikarának vezetői Havranek József polgármester élén, a helybeli tanintézetek vezetői: Farkas Antal, Zalai Mihály, Faludi Miksa dr. igazgatók, valamint Várady Károly dr. tanker. fő­igazgató, továbbá Daróczy István törv. elnök, Turián József pénzügyigazgató, K­ováts Alajos Dr. főfel­ügyelő s több egyesület és intézet vezetői. A la­komák alatt Várossy érsek lelkes, szép beszédekben búcsúzott vendégeitől. Köszönetet mondott azért a meleg ragaszkodásért és támogatásért, amelyet főpásztorsága ideje alatt irányában minden oldal­ról tanúsítottak s kérte, hogy tartsák meg továbbra is jó emlékezetükben, mint ahogyan ő is hálásan fog vissza­emlékezni az itt eltöltött időkre. Fel­köszöntője végén első ízben a pápára és a ki­rályra, másodízben pedig utódjára, Prohászka Ottokár dr. püspökre ürítette poharát. Várossy érsek az eddigi megállapodás sze­rint pénteken délután utazik el Székesfehérvárról 1906. január 2 -és választéki legélesebb bevásárlási fogási fontos kiszolgálási­­ Bútor, varrógép, kerékpár és gazdasági gépekben ! Hoffmann Testvéreknél Székesfehérvár, Sagft*»* '**» 1 ^ Styria és fegyvertár kerékpárok kizárólagos elárusítói.­­ Előnyös részletfizetések! iPUT' Gépalkatrészek kaphatók! !

Next