Székesfehérvár és Vidéke, 1910. július-december (38. évfolyam, 82-159. szám)

1910-07-02 / 82. szám

A SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE (82. szám) számon mindenesetre sajnálattal látnák, ha az osztrák kormánynak a parlamentben nehézségei és küzdelmei támadnának, de ez nem változtat sem a kormánynak, sem a parlamenti többség­nek elhatározásán. A magyar kormány megingat­­hatlanul ragaszkodik ehez az állásponthoz és nincs abban a helyzetben, — még ha erre egyéb­ként is hajlandó volna — hogy a magyar parla­mentnek ezt az erős és egységes állásfoglalását leszerelje egyes osztrák parlamenti frakciók ked­véért, amelyeket magatartásukban semmiféle ko­moly érdek nem vezet, csak zavaros és bizony­talan forrásokból táplálkozó gyűlölködés. A keszthelyi dalosünnep. A Dunántúli Dalszövetség, — mint már említettük — 1910. július 9., 10., 11. napján ren­dezi Keszthelyen dalosünnepét. A szövetség 12 éves fennállása óta ez lesz a IX. dalosünnepe. Az előbbi évi székesfehérvári, nagykanizsai, pé­csi, győri, szombathelyi stb. versenyeket mindig a legnagyobb siker koronázta. A keszthelyi dal­verseny azonban, az előjelekből ítélve, az összes eddigieket fölül fogja múlni. Míg a legutolsó székesfehérvári dalversenyen 7 vidéki dalárda vett részt, addig a keszthelyi versenyre 19 dalárda jelentette be résztvételét. A versenyen a követ­kező dalárdák vesznek részt teljes számban: Bu­dapesti Cukrász Dalkör, Budapesti Lyra Dalkör, Budapesti 111. kerületi Dalfüzér, Egyetértés, Buda­pesti Férfi Dalegylet, Győri Ének- és Zeneked­velők Egyesülete, Komáromi rom. kath. Egyházi Énekkar, Körmendi Dalosegyesület, Pápai róm. kath. ker. Énnekkara, Pécsi Polgári Daloskar, 1. Ruszti Férfi Dalegylet, Sárvári Dalosegyesület, Székesfehérvár Délivasut Dalegyesület, Székes­­fehérvári Polgári Dalkör, Szombathelyi Dalos­egyesület, Szombathelyi máv. műhely, »Haladás« dalárdája, Tatavárosi Polgári Dalkör, Veszprémi Dalárda, Zalaegerszegi Daloskör és a Keszthelyi Iparosok Dalköre. Küldöttségileg az ország minden részéből jelentkeztek dalkörök. Közöttük ott találjuk a te­mesvári, ceglédi, pécsi stb. dalárdákat. A rende­zőség körülbelül 3000 vendégre számít. A dalo­sok a déli és az államvasút vonalain külön vo­naton érkeznek Keszthelyre 9 én d. u. 6 órakor, ahol a város elöljárósága és a szövetség nevében dr. Dezsényi Árpád, a gróf Festetits uradalom főtitkára, mint a szövetség elnöke fo­gadja őket. Utána Keszthely hölgyei egy-egy je­lige kíséretében megkoszorúzzák minden egyes dalkör zászlóját. Este a Balatonon ismerkedő est lesz. Másnap reggel a körülbelül 3000 em­ber részére épített dalcsarnokban lesz az össz­­karok próbája, melyen 1000 dalos vesz részt. Utána a disz­közgyűlés, disz­ bankett, délután pe­dig az ünnep tulajdonképpeni része, a kötött dalverseny lesz megtartva. A dalkörök négy kü­lönböző csoportban énekelnek. Az első csoport­ban a múlt hónapban öngyilkossá lett ifjú zene­szerző, Latzkovszky Aladárnak a szövetség pá­lyázatán első díjjal kitüntetett művét, »A hazáról« Petőfi Sándor szövegére kerül előadásra. A má­sodik nehéz műdalcsoportban Révfy Géza »Is­merek egy szép országot« című, a harmadik műdalcsoportban Aggházy Károly »Őszi dal«, a negyedik népdalcsoportban Arany János »Nép­dalegyveleg« című pályanyertes művei adatnak elő. Hangverseny után a dalkörök monstre sze­renádot adnak gróf Festetich Tasziló főudvar­mesternek, az ünnep fővédnökének. Este a Ba­latonon nagy népünnepély, velencei est lesz, melynek keretében a fővédnök vendégül látja az összes dalosokat. A harmadik, hétfői nap programmja szintén a legváltozatosabb. Ezen nap délutánján lesz az úgynevezett szabadon választott dalverseny és a díjak kiosztása. Díjakra a kormány, a fővédnök, Zala vármegye, Keszthely város, a keszthelyi taka­rékpénztárak, a keszthelyi hölgyek, a szövetség elnöke és alelnöke, a védnökség és mások ado­mányából több mint 4000 korona gyűlt össze. Itt említjük még meg, hogy a szövetség a keszt­helyi városházában irodát létesített, mely kész­séggel szolgál mindennemű felvilágosítással. Ugyanott jegyezhetők elő, a belépő jegyek is na­ponként délután 3—4 óra közt, szél arcába csapdosott. Belenézett a levegőben kavargó hóörvénybe és ezt mondta félhangosan: — Stilszerű. A nap már lebukott az ég pereméről és az alkony homályos uszályát ráterítette az utakra. Mégis csak egy gyalogútra fordult és ment előre. Ment magányosan a magányos szigeten, amely kérgesen, a tavaszi örömöket felejtve feküdt a fagyos hullámok közt. Az óriás platánok vágyakozva nyújtogatták karjaikat a rózsaligetek felé: — Szőkefürtü illatleányok, hol vagytok? A liliomtáblák mellett haladt el. Kiaszott, özvegy kórókat zörgetett a szél a kevély, kábító keblű virágok helyén. Eszébe jutott, mit súgott neki, mikor itt elhaladtak: — Piros liliom. Minden lépésnél száz emléket kiáltott feléje az élet bús temetője. Itt jártak együtt. Ezerszer ismételték egymásnak kevélyen, az örök szere­lemben bizakodva: — Amig a­ csókokban nem alszik ki, hanem újra éled a vágyak piros lángja, amig szemünk­ben a fáradtság bágyadtságból új örömök gyúl­­nak ki ragyogva, addig maradunk együtt. Mi a mámorrózsák hervadását nem fogjuk újra meg­könnyezni. Az alkonyatunk is parázs legyen és eltűnünk egymás mellől pirosló ajakkal, kacagva, szerelmi lázban vergődve. A mi együttélésünk sarjadzó tavasz, aranyszínű nyár. Az ősz dere nem fogja érni a mi mezőnket. És elment. Akkor ment el, mikor még per­­i­zselt a nyár. Vagy ő már megsejtette a nedves­­keblű színtelen ködfelhőket, amelyek sandán se­­i­selkedtek a pázsit selyme és az aranyszínű hegy­oldalak mögött? Elment . . . De ő látni akarja mégegyszer az ő buja nászuk tanyáját, ahol a levegő hullámai lágyan zengetik az utolsó csókok zenéjét. Megállt a kapu előtt. A kilincs engedett a könnyebb nyomásra. Belépett. A puha szőnyeg a negyedik lépcső fölött most is keshedt egy kicsit. Az ablak egyik fényes szeme most is el van hasadva. A nagy lámpának csak egyik karja világít. Minden úgy van, mint amikor utoljára járt itt. A szoba ajtó nyitva . . . A levegőben ismerős parfüm úszik. A vázá­ban kevélyen, büszkén páváznak a kaméliák, az ő kedvenc virágai. Leteszi lassan a kabátját, kalapját s pár lépést tesz előre. Itt van a pamlag. Itt a hímzett vánkosok, amelyek közt remegve, hullámzó, resz­kető szívvel ült először . . . Lám, itt van rajta a bíbortakaró . . . Ragyogó, hízelgő selyme szerele­l­mesen simul hadtestéhez, mikor a »Hajnalt« fes­­­­tette róla. Szembe a nyitott ablakon ömlöttek be a kelő nap friss sugarai. Leborul a pamlagra, arcát a vánkosok közé temeti. Hinni akarja, hinni, hogy ő most is ott van a túlsó szobában. A diszkrét függöny leb­­beni fog. Kacagva jön be, mellé térdel és csak. Becses lapjában az alábbi sorok szíves közlését kérjük. Az Iparos-tér választmánya múlt hó 30-ikán tartott ülésében, mikor is ki­zárólag ipari és közgazdaság kérdésekkel fog­lalkozott, szóvá tette azon reánk nézve iparo­sokra szomorú valóságot, ami jelenleg váro­sunkban folyamatban van. Mindnyájunk által tudott dolog, hogy az éptőipar városunkban mennyire küzd, kellő munka hiányában, élet­­fentartásáért, dacára hogy e szakmában, az építőiparban, városunk abb kitűnően képzett szakemberrel rendelkeik. Mégis szomorúan tapasztaljuk, hogy az építető idegenből hozott szakemberekkel építteti el házát. Ezen eljárását semmivel sem tudja indokolni az építtető. Ha pedig figyelembe veszi a fönt leírt körülményeket, közgazdaságilag erköcsi kötelességet teljesít minden fogyasztó,­­ megfelelő árut, munkát és képességet talál ott hol lakos, a városában szerezze be szükségét. Panaszunk igazolására felhozzuk a Deák, Pető és dr. Husár-féle házakat, ezek mind idegen vállalkozó építészek produktumai. Hol vannak itt a helyes­ építészek és iparosok, a­kik a város közerdeit viselik? Közgazdasági­virágokkal hinti be arcát, haját, nyakát. A lámpát még sohá nem gyújtja föl, hanem összeborulva, pihegve nézik fbizarr árnyakat, amelyeket az ab­lakon behúzód sötét rajzok a falakra, szőnyegre, bútorra . . . inni fog . . . Lassan eláll. Tétován lép a konyhaszek­rényhez. Lepárdi könyveit veszi ki. A fenséges bánat kikrisnyosodott gyöngyeit. A könyv ki­­nyillik: »Ez nomád pásztor éjjeli dala a hold­hoz.« Ott j­ikt ki, ahol együtt olvasták . . . A kárva mellé ül. A nagy puha karosszék­ben elvés a karcsú alakja. Fehér kezéből le­csúszik a könyv a szőnyegre. Ujjai gyönggyel hímzett­acskójával babrálnak. Illatos, lila levélkék­­ hullnak z ölébe belőle. Elővesz egyet és olvassa. Olvassa a vallomásoktól hangos és könyörgő vágyzó­ panaszos sorokat. Olvassa . . . Aztán csöndben, béna mozdulattal beejti a lobogó lán­gok­özé... A selymes, finom papír sisteregve fölloban és kialszik. A hamu egy pillanatig még egy darabban marad, a fekete sorok összefutnak. Aztás szétesik. A második levélnek csak a há­­tumát nézi meg. Kívülről is tudja, mi van benne. Azán az is a tűzbe hull . . . Közben észre sem vszi, hogy a kisugárzó meleg pirosra égeti fi arcát. A függöny libben. A szoba mostani ura, Tihamér, az író, aki hirtelen elutazott, barátjától vette át a lakást és abban mindent érintetlen hagyott, belép. Meghökkenve nézi ismeretlen vendégét, aki a világító tűzhöz hajolva, hangosan 1910. július 2. Az Iparoskor panasza. Régi panasza a székesfehérvári iparosok­nak, hogy éppen itthon Székesfehérvárott nem részesülnek megfelelő támogatásban és elisme­résben és a város lakosai megrendeléseikkel in­kább idegenben lakó iparosokat keresnek fel, holott a székesfehérvári iparosok épúgy ki tudják elégíteni megrendelőiket, megbízóikat — nem is szólva a vidékiekről — mint a fővárosiak. Különö­sen erősen tapasztalható ez az idegen iparosokkal az utóbbi időben az építő­ipar terén. A Székes­­fehérvári Iparoskör, amely a város összes ipa­rosait egyesíti kebelében, annyira veszélyesnek tartja ezt a körülményt iparosainkra nézve, hogy már ülésben is foglalkozott az ügygyel. Ez üléséből kifolyólag az Iparos­kör elnök­sége levelet intézett hozzánk, kérve annak közzé­tételét. Közérdeket vélünk szolgálni a levél közre­adásával, éppen ezért a kérelemnek helyt adtunk. A panaszos levél a következő: Tekintetes szerkesztő ír ! Telefon 207. Hirtling Kálmán fűszer-, csemege-, bor­­o - és ásványvizek é­s kereskedése június 9-én nyitott meg a Nádor-utcán (Krén vaskereskedése m­el­­­­lett) a zirci templommal szemben a Kristály - cukor befő­zéshez 1 klg. 88 fillér. Kapható: :: Hirtling Kálmán :: fűszer-, csemege- és ás­ványvíz kereskedésében.

Next