Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1901
u MEH BESZÉD 1902. MÁRCZIUS 15-ÉN. ötvennégy ősznek hulló lombja, ötvennégy télnek jege-hava fedi be immár 1842. márczius 15-ének emlékét, s innen ez az emlék ma is üdén, ragyogó tisztaságban él. Nem fűződik e naphoz sem véres hadi tett, sem kiváló szónoki siker, csupán egy istentől megáldott költői léleknek villámmal terhes mennydörgése a „Talpra magyar“ megrázó szózatában, s e napnak cultusa a magyar nép széles rétegébe mégis jobban behatolt, mint fegyvereink branyiszkói, isaszegi, pákozdi, piski fényes haditényei, sőt jobban, mint magának a szabadságharcz lánglelkű apostolának, Kossuth Lajosnak elragadó, gyújtó szónoklatai. Mert hadi tényeket felsorolni, történelmet tanulni nem ér rá a nemzet verejtékező része, de az az eszme, mely 1848. márczius 15-én eresztett gyökeret a magyar talajba, a gondolat szabadságának, a politikai és vallási egyenlőségnek, a meggyőződés függetlenségének eszméje beférkőzött a kunyhóban lakó magyar nép lelkébe is, s az utolsó pásztorember gondolkodásához is odanőtt a tudat, hogy testéről a jobbágyság rablánczát, lelkéről a szolgaság bilincsét a márczius 15-ének nyomában sarjadzott szabadság bűvös ereje verte le. S ha van valami vigasztaló az emberiség folyton kavargó, vajúdó életében, az eszmék örökkévalósága az! Atyáink, nagyatyáink, daliás időknek hős tanúi, elköltöztek, de itt hagyták elpusztíthatatlan örökségül rabságból kiszabadult lelkeknek kibontott *) *) A vall. és közoki Ministerium számvevőségének 1901. évi 14 900. sz. a kelt leirata szerint a f. tanévi Értesítőből a szokásos értekezés költségkímélés czéljából elhagyandó. Ez az oka, hogy értekezés helyett az igazgatónak márcz. 15-én tartott rövid beszéde került az Értesítő élére. 1