Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1907
tó közönséghez. Kettős kérelemmel fordulunk a nép iskoláztató közönséghez. A nemrégiben lefolyt igazgatói értekezleteken csaknem általános volt a panasz, hogy a szülők többnyire idegenül állnak az iskolával szemben, nem keresik vele az érintkezést, munkásságát nem ismerik s ezért nem is támogatják, nem is méltányolják. Az egyik kérésünk tehát az, viseltessék a mi közönségünk bizalommal és barátsággal az iskola iránt s kísérje érdekkel ennek munkáját. Nagyon szívesen fogadjuk, ha a szülők és szállásadók minél gyakrabban fordulnak hozzánk felvilágosításért, tanácsért, útmutatásért. Készségesen szolgálunk vele. Sokszor halljuk, mikor a tanuló bajban van, a jól ismert szólást: „Szerettem volna kérdezősködni fiam felöl, de nem akartam alkalmatlankodni a tanár uraknak Ez hibás felfogás, rosszul alkalmazott gyöngédség. Az igazgató és a tanári testület tagjai mindenkor a legnagyobb örömmel látják azokat, kik valamelyik tanuló előmenetele vagy magaviselete felől kérdezősködni óhajtanak. Hogy mennél sűrűbben gyakorolhassuk ezt a vendéglátást, érdeke az iskolának, de érdeke elsősorban a közönségnek. Másik kérésünk szintén közös érdeket érint. Sok a szegénysorsú tanítványunk, szívesen gyámolítanók őket, de nincs miből. Segélyző-egyletünk még gyenge lábon áll. Kérjük azokat a szülőket, kik hálával gondolnak az iskola jótéteményeire, fejezzék ki hálájukat azzal is, hogy olykor-olykor megemlékeznek a segélyzőegyletről. A legcsekélyebb adományt is köszönettel vesszük. Segítsenek, hogy segíthessünk. s az igazgatóság.