Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1925

a tovább fejlesztésre és 1871-ben megnyílik az első főreálosztály, a IV. oszt., melybe oly tanulók vétetnek fel, kik a három osztályú al­­reált vagy a négy osztályú algimnáziumot elvégezték. 1872-ben az V. , 1873-ban a VI. osztály nyilt meg, ezzel az intézet teljes főreál­tanodává lett. Ez évben Trefort Ágoston közokt. miniszter meglátogatja az intézetet és megelégedését fejezi ki a szépen fejlődő intézmény fölött. 1875-ben országosan átszervezik a reáltanodákat nyolcosztályossá. Sajnos intézetünk megmarad hatosztályúnak, mert — mint az a köz­ségi iskoláknál már megtörténni szokott — az eddigi tényező erők megszűntek lelkesülten működni; a városi tanács személyes okokból levette kezét a reáliskoláról s az iskola ellenségei végelgyengülésben való kimúlását óhajtották volna. A régi tanárok itt hagyják az iskolát s a tanács nehéz helyzet elé került. Dr. Laky Mátyás igazgató ugyan mindent megtesz, de az intézet fennmaradása évről-évre bizony­talanabb, sőt a tanács rosszindulata és tanácstalansága miatt 1881-ben már arról van szó, hogy visszafejlesztik négyosztályúvá. Négy tanár állandó hirlapi küzdelme nyomán végre jobb meggyőződésre tér a városi közgyűlés és Trefort Ágoston akkori miniszter megígéri, hogy az állam átveszi az intézetet, ha a város új épületet állít a reáliskolá­nak. A szerződést 1883-ban Dr. Havranek polgármester aláírja és az állam július 24-én át is veszi. Ily előzmények után lett reáliskolánk nyolcosztályos főreáliskolává. Most az új épület telkének és építésének kérdése vált a közgyűlés sebezhető pontjává. Hosszas huzavona és alku­dozások után végre 1894-ben, tehát 9 év múlva a reáliskola át tudott költözködni új épületébe. Az állam kezében most immár ismét az emelkedés útjára lép az intézet. Az előbbi tíz év alatt megcsappant növendékek száma egy­szerre felszökik újból 227-re s azontúl egyre emelkedik. Belső életé­ben a Valkovszky affér után harmónia és lelkes munka uralkodik, az intézet újra számottevő tényező lesz Székesfehérvár kulturális éle­tében, amihez nagyban hozzájárult Dr. Kuthy József igazgatóvá való kinevezése és az intézet tanárainak, a kiknek nem egy tagját innen az egyetemi kathedrára hívták a felsőbb körök, — nagy­fokú irodalmi és társadalmi működése. 1890-ben már a III. osztályt is párhuzamosítani kellett, mert a tanulók létszáma 360 fölé emelke­dett, így haladt most már biztos úton előre az intézet és ünnepelte fennállásának ötven éves jubileumát 1904-ben, melyen a régi és akkori tanítványok impozáns tömege vonult fel hálaadó istentiszteletre, s onnan a Szent István teremben lefolyt ünnepélyre. A második félszázad ugyanazzal a csendes, mély, céltudatos munkával indult abban a biztos mederben, melybe a 90-es években jutott az intézet. Az iskola vírágzási korának delén 1906-ban dr. Kuthy József akkori igazgató, c. főigazgató büszke örömmel vonulhatott nyugalomba, mert iskoláját addig soha el nem ért magaslatra emelte. Az ő hagyománya vezette Kelemen Béla igazgatót is, de a háború nehéz és a kommunizmus áldatlan körülményei ólomsúllyal nehezed­tek kormányzó kezére, s a legjobb akaratnak is meg kellett törnie a vihar erejében. 1920-ban az intézet elfáradtnak látszott, fájón pillant vissza század

Next