Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1920
ondolatok a nevelésről és a leánynevelésről — a szülők figyelmébe. Megismerni a világot, a Teremtőt, az embert, az emberi élet célját, s ezen ismeretek alapján kivetkőzni a barbárságból, a tudatlanságból, s a fejlődés magaslatai felé emelkedni: emberhez méltó hivatás, minden embernek veleszületett kötelessége és részben természete. Erre ösztönzi az embert a lelkében nyugtalankodó tudásvágy s a boldogság után való kiolthatatlan szomjúság. Az emberi kultúrának ez a kettős vágy és a belőle származó törekvés a kikezdése. Magában azonban nem elég. Ismeret, tájékozódás, akarat, kitartó munka kell hozzá, ehhez pedig tanítás és nevelés. Minden embert külön kell képezni emberi hivatására, mert tanítás és nevelés nélkül az ember nem lesz ember. Tanította is mindenkor az idősebb generáció a fiatalabbat, a szülő gyermekét — több - kevesebb eredménnyel. A tapasztalatok alapján azt is belátták az emberek, hogy a tanítást és nevelést intézményessé kell tenni az iskolában. Az iskolák mindenkor lendítői, egyszersmind jelzői voltak a fejlődésnek, az emelkedésnek. Nagyon szemet szúró jelenség azonban, hogy — bár mindenkor elismerték a művelődés szükségét — ebből a nőt egészben vagy nagyrészben kizárták. Abban a balvéleményben éltek a férfiak, hogy a nő alsóbbrendű lény, hogy nem egészen ember, talán a lelke is alsóbbrendű, mint a férfié s ezért a művelődésre nem alkalmas; telve van gyarlóságokkal. Vagy, ha jobb véleménnyel voltak róla, azt tartották, hogy hivatásának betöltéséhez nem kell sok ismeret, felesleges neki a tanulás. Vagy talán nem is tartották alsóbbrendű lénynek s a művelődésre alkalmatlannak, hanem azért akarták meghagyni műveletlenségében, hogy a házas életben feleség helyett szolgának tarthassák. Akármi okból történt azonban a nők művelésének elhanyagolása, minden esetre nagyon »férfias« felfogás vagy elbánás eredménye. Nincs olyan tudomány, amely a nők alsóbbrendűségét bizonyítani képes volna. A nőnek is ép oly lelke van, mint a férfinak, az is értő, akaró, nemes hivatással bíró lény, vagyis ember. Az embernek pedig nemi különbség nélkül hivatása a tökéletesedés. Vannak különbségek a férfi és a nő lelkialkatában, a férfi pozitívabb, logikusabb, mint a nő, értelmisége talán erősebb, de ez a lelki életnek csak egyik területe. A nő viszont érzelmeiben nemesebb, erkölcsi érzésében erősebb. Melyik ér többet ? — Az emberiség fejlődésében az értelmi szempont nem döntőbb tényező, mint az erkölcsi, s talán az utóbbi fontosabb társadalomalkotó és nemzetfenntartó tényező az előbbinél. Azután azt mondani, hogy a nő gyarlóbb a férfinál, az is nagyon férfias megállapítás. Van annyi gyarlóság a férfiban is, mint a nőben. Nem szabad tehát feszegetni ezt a kérdést, hogy melyik a jelesebb. Egyik sem különb a másiknál, csak az a különbség köztük, hogy az egyik férfi, a másik nő, az egyik erősebb, a másik finomabb, de mindkettő ember. A nő hivatása sem kisebb, mint a férfié, foglalkozása sem könnyebb, mint amazé. Ki merné mondani, hogy a nőnek háziasszonyi és embernevelő kötelességeinek teljesítéséhez kisebb