Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1924
Főtisztelendő meisseni MUTSCHEN В ACH ER GYULA (1871 1925). Budapesten született. A középiskola I—V. osztályait szülővárosában, a II. ker. kir. kath. főgimnáziumban végezte, a VI—VIII. osztályt Esztergomban, a Szent Benedek-rend főgimnáziumában. A theológiát az esztergomi érseki szemináriumban hallgatta, s ugyanott szenteltetett pappá. Azután a budapesti tudományegyetemen bölcselethallgató lett, s a latin és német nyelvből tanári képesítést szerzett. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan 1893—1905-ig a nagyszombati érseki főgimnáziumban mint helyettes, oklevelének megszerzése után mint rendes tanár működött. Az 1905—6. iskolai évben a nagyváradi tanítóképző-intézetben tanított. 1906—1915-ig Gyulán, a római katholikus főgimnáziumban volt rendes tanár, egyszersmind a főgimnázium gondnoka s a fiúnevelő-intézet aligazgatója. 1916—19-ig újból a nagyszombati érseki főgimnáziumban tanított, s a Rákócziánum felügyelője volt. Nemzeti érzése miatt 1919-ben távoznia kellett a megszállott területről, s egy évig a budapesti érseki főgimnáziumban mint beosztott tanár működött. 1920. elején Székesfehérvár sz. kir. város tanácsa megválasztotta rendes tanárnak a leánygimnáziumhoz. Itt dolgozott 1925. március 31-én bekövetkezett haláláig. Egészséges, erős ember volt, életében alig volt beteg. 1924. decemberében meghalt, súlyos izületi gyuladást kapott, amelyből kéthónapi gondos ápolás után gyógyult ki. Örömmel kezdte meg a tanítást, de csak két hétig folytathatta. Újból meghalt, tüdőgyuladást kapott, amely kilenc nap alatt sírba döntötte. Pedig még szeretett volna élni, szeretett volna tanítani, harminckét évig működött a tanári pályán, de a tanítást sohasem unta, nem tartotta fáradságnak, lelki felüdülést talált benne. Munkájában páratlan buzgalom vezette. Szaktárgyaiért, különösen a latin filológiáért nagyon lelkesedett, a klasszikus latin nyelvet tökéletesen elsajátította, a római remekművek embernevelő értékét jól ismerte, s csüggedést nem ismerő szorgalommal vezette be tanítványait a klasszikusok szeretetébe. A középszerű tudással nem elégedett meg, mindenből a legtöbbet, a legjobbat akarta. Ezért féltek tőle a