Állami polgári fiúiskola, Székesfehérvár, 1929

„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen.“ A családi otthon és az iskola. A családi otthonnak köze van az iskolához és viszont az isko­lának köze van az otthonhoz. Egymásra utalja őket a közös érdek: a gyermek, a gyermek nevelésének nagy gondja, nagy ügye. A legjobb iskola sem tudja pótolni a családi otthon mulasztásait, viszont egy rossz iskola könnyen lerombolja a legjobb családi otthon alkotásait. És ha így szembeállítom az iskola hatását a szülői ház hatásával, arra a megállapodásra jutok, hogy a családi otthon mégis nagyobb hatalom, mint az iskola. Mert rontó hatású iskola nincs, és ma — hála kul­tuszkormányunk jó irányának — rombolói­elkületű tanerők sem juthatnak katedrához. És ha mérlegelem, hogy az iskolás tanuló életének na­gyobbik részét mégis otthon tölti, be kell vallanom, hogy az otthon oly eltörülhetetlen lelkületet plántál a gyermek lelkébe, hogy az ottho­nában beleidegződött lelkület marad és lesz a döntő tényező a gyer­mek egyéniségének kialakulásában És így az iskola hatást gyakorol ugyan a tanuló ifjúságra, de ez a hatás feltételekhez van kötve, így ez a hatás csak másodrendű hatás, nem abszolúte döntő hatás. Az iskolás ifjúkorban kevés oly kiforrt egyéniség akad, ki le tudja rázni magáról az otthonnak állandó, szuggesztív hatását, ki meg tudja szabadítani magát az otthon befolyásától. Vannak ily diák­egyéniségek, kiket oly annyira megbűvölt az iskola fenséges hatása, hogy heroikus, hősi lélekkel napról-napra, évről-évre sikerrel szállnak szembe az ott­hon befolyásával. De ezek a diákegyéniségek hősök, vagy sokszor vér­tanúk. Az iskolában történik egyéni nevelés is, de az általános neve­lési irány a tömegnevelés. A családi otthonban, bármily népes is a család, inkább egyéni nevelés folyik. Szeretnék ráeszméltetni a szülőket ama nagy ténybeli igazságra, hogy a gyermeknevelés legfontosabb tényezője az otthon. A gyermek arculata az a patak, mely visszatükrözi a partmenti fák képeit. A patak tükrében visszatükröződik a csillagos égnek a képe, a futó bárányfel­hők képe is, még a hold is vet aranyhidat a patak tükrébe, de ezek mind futó hatások, letűnnek a csillagok, elrebbennek a játszi felhők és elváltozik a hold és ezek hatásának csak emléke él, de ott marad­nak a partmenti évtizedes fák és ezeknek képét minden nap magába veszi a patak tükröző vize. Minden hasonlat sántít, így ez is. Mert az iskola azért nem akar futó felhő gyanánt szerepelni a gyermeklélek fe­lett. De az iskola, ha nem kapja meg a családi otthonban azt a feltételt.

Next