Állami polgári fiúiskola, Székesfehérvár, 1938

Éneklő ifjúság A világháború utáni Magyarország sok szellemi mozgalmának az ifjúságra vonatkozó értékhatásai között kétségtelenül feltűnő helyen kell elkönyvelnünk az Éneklő Ifjúság mozgalmat. E mozgalom atyja és éltető ereje európahírű zeneszerzőnk, Kodály Zoltán, aki munkatársaival, tanítványaival ráeszmélt a XX. sz. öntudatosan faji lelkiségű magyar ifjúság teljes elhagyatottságára karéneklés terén. Fájdalmasan lélektelen, tartalmatlan, és főleg­ nemzetietlen örökségként szálltak iskolásainkra a külföldi dalárdáktól átvett úgynevezett: karénekek. Rabszólamok, dallam- és léleknélkü­li daláldázás ijesztgette a középfokú és középiskolai tanulóinkat. Ekkor jött Kodály és iskolája. A nemzeti, faji jogosultságot a zene és dal terén előbb hirdette, mint bárki más és bármely vonatkozásban. A kezdetben tapasztalható meg nem értés nem kedvetlenítette el őket. Felkutatták ősi népdalainkat, gyermek- és játékdalainkat, s ezeket tömött vagy levegős, polifonikus, de mindenkor és mindenekfelett magyar szellemet lehelő karénekekké dolgozták fel. Az ősi néplélek csodálatos gazdagsága, humora, szenvedése, játéka és könnyei szállnak az ajkakról másfél évtized óta. Kezdetben csak néhány fővárosi iskola „merészelte“ műsorára tűzni az újszerűen hangzó, meg nem szokott dallamfüzésű énekeket. Lassan azonban utat tört magának a szülőkön, a hallgató­ságon keresztül ez a magyaros kórusművészet. Legelsősorban azonban maga az éneklő ifjúság kivánta e dalokat, mert aki egyszer így énekel, nem kíván és nem tűr többé soha mást! A mozgalom nőtt, érett, duzzadt, egymásután csendültek fel a vidéken, sőt az idegen járom alatt nyögő területeken is (Erdély!) az Éneklő Ifjúság hangversenyei. Városunk hosszú ideig alig vett tudomást e csodálatos erejű, lelki tartalommal megtöltött éneklési stílusról, amely tartalomban és szellem­ben van hivatva átalakítani ifjúságunk zenei ízlését. Talán az is oka volt a székesfehérvári iskolák hallgatásának, hogy nem voltak ilyen­irányú előképzettséggel rendelkező kartársak. Hála Istennek, ma már más a helyzet! Két év óta megnyíltak az ablakok, friss levegő áramlik be a kórusokra, örömmel, felszabadultan cseng az ének, a magyar ének, tanulóink ajkán. Az idén pünkösdkor rendezett második székesfehérvári Éneklő Ifjúság-hangversenyen iskolánk kiemelkedő sikerrel szerepelt. Hayes, Cherubini, Menegali, Kodály, Bárdos és Halmos műveket mu­tatott be száztagú kórusunk. 1200 hallgató tapsolta végig a műsorszá­mokat, s állapította meg, hogy iskolánk e téren egészen kivételesen fejlett lelkiséget és technikai képzettséget árul el. Hisszük, hogy a színes­ lélekkel énekelt: „Énekelj magyar ifjúság, mig a nemzetek meghallják, s jobb hajnal virrad ránk!“ csodálatosan szép akkordjai megvalósulnak, s ez éneklő ifjúság elvetett magjából a boldogabb éneklő Magyarország sarjad ki! vitéz Somfai László.

Next