Székesfehérvári Hirlap, 1896 (1. évfolyam, 1-139. szám)

1896-09-11 / 93. szám

I. ÉVFOLYAM 1896. 93. szám.____________PÉNTEK, SZEPTEMBER 11. POLITIKAI KÖZLÖNY FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: TÓTh­ ARTUR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MEGJELENIK: ELŐFIZETÉS: , SAS UTCA 18 SZERDA, PÉNTEK ÉS VASÁRNAP. 1 évre . 8 frt. - % évre . . . 4 frt. '­oAK­U­LA 18. ------ % évre ... 2 frt. - Egyes szám ára 0 krajcár. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁS SZERINT. kéziratok nem adatnak vissza. TELEFONSZÁM : 73. „NE VÁSÁROLJUNK OSZTRÁK portékát!“ A Csak előre ! Ezt a biztató jelszót nagyon sokan arra fogják magyarázni, hogy valami új vívmányra szól, melyet városunk bölcs hatósága létesített. Pedig hát dehogy! Az igazi cím talán úgy hangzanék: csak hátra, hátra! A városunkban uralkodó „példás“ állapotok, rendszerint „példátlan* mihasznasággal szoktak gar­­nitozva lenni. A székesegyház tetőzetének egzotikus „megre­­perálását* már ismerik olvasóink. Az elkövetett bak­lövéseket is „betetőzték* azzal, h­ogy az össze-vissza való zavarással ma ott vagyunk, hogy a még kiépí­tetlenül maradt hátsó tetőzetet ideiglenesen be kel­lett cserepezni és mire e komikus tetőzethistória bo­nyodalmai megoldatnak, a nyakunkon lesz a téli időjárás. No de Székesfehérvárit őszszel szokták az építkezéseket kezdeni, valamint nyáron át keresik a hó éa jéggleccser kupacokat. Bizon Isten, nagyon meg lenne lepetve a publikum, ha mindent a maga idejében teljesítenének! A hírlapok szeretnek piszkálódni. Nagy sze­rencse, hogy az illető közegek nem hederítenek reá. Az igaz, hogy a polgárság érdekeire se hederítenek, a­mi már nem nagy szerencse, sőt bizalmasan szólva a szerencsétlenség. A székesegyház tetőzetéről pompásan oda lehe­tett látni a budai­ és apáca utcákra, hol tudvalevő­leg az aszfaltjárda készült és készül jelenleg is. Nagy­szerű aszfalth­ozás ez, mindenki el van bájolva, hogy végre valahára egy „bulvárdot“ kapunk a vasúti ál­lomáshoz és ezentúl báli szalonlakk cipőben sétálha­tünk be a városba. Minő óriási vívmány! Már előre magunk elé képzeljük a szép jelenetet, mikor a nagy­hangú városi ellenzék vezérférfiai leborulnak a ható­ság nagysága előtt és e kolosszális jelenet a Lau­­rencic-féle ezredévi képsorozatok közt meg lesz fo­­tografice is örökítve. Az igaz, hogy az aszfaltjárda építését a „lené­zett“ és „semmihez nem értő“ városi bizottsági ta­gok sorából felkért felügyelő, illetőleg ellenőrző­ bi­zottság többszörösen kifogásolta és erélyes módon kellett a jobb munkálatokat követelni; de hát csitt! — ez is csak a mellett bizonyít, hogy jövőre az ily kellemetlen beavatkozásoktól meg kell kímélni az asz­faltépítkezéseket. A budai és apáca-utcai „bulvárd“ készül, sőt már befejezéséhez közeledik. Tisztelettel esedezünk : váj­jon közeledik-e a Körmendy ház,a „Pirosalma“ előtti aszfaltjárda­­ terve és költségelőirányzatának tár­gyalása? Lesz-e ebből még ez évben valami? Várjon az aszfaltjárda kiépítésével nyújtott mézesmadzag vége nem fog-e keserű lenni? A Say Ferenc bizott­sági tag és társai által beadott kérvénynek lesz e eredménye? Mert ha „nagyon sokáig“ tart a „tanul­­mányozás“, úgy a báli szalonlakk cipő helyett a hé­zagos aszfaltjárda egyik végétől a másikig majd csak falábakon kell átgázolni a nyakig érő sárban! Sőt tovább megyünk, illetőleg lubickolunk. Mi lesz a méntelep előtti járdával? Ott megmarad a je­lenlegi állapot avagy, ha már a vasúti állomáshoz való közlekedés szempontjából létesítettük a refor­mot — a méntelep területe előtt lesz-e aszfaltjárda? Vagy erről ne beszéljünk? Jó. Hát éljen a tartalék­ban tartott hivatalos bölcsesség! Mindamellett úgy rémlik előttünk, mintha az aszfaltjárda létesítésénél megint valami kis baklövés történt. Ugyanis a városi házipénztár számlájára eső aszfalth­ozási kontó meglehetősen borsos lesz. Erre pedig bizonyos faktorok nem számítottak és innét a mézesmadzag keserűségének rébusza! Ki tudja, ha annak idején a városi közgyűlés elé terjesztik a vá­rost terhelendő költségeket — mit szólt volna ehhez a bizottsági testület? Nem adott volna-e „rendkívü­lien“ meghosszabbított há­ridőt a­­ „tanulmá­nyozásra?“ No de csak előre ! A türelem rózsát terem — szokás mondani . . . © Ugron Gábor. A kulturegyesületek ezredévi országos kon­gresszusán tudvalevőleg Ugron Gábor is egy nagyobb­­szabású beszédet mondottt. Nem állhatjuk meg, hogy e remek szép koncepciójú, hazafias érzelmektől lán­goló beszéd végpasszusait ne közöljük olvasóinkkal, a­mint következik: „A magyar kultúrának jövendője, ha ez sikerül, világtörténeti fontosságú lesz. Ezt a munkát végez­nünk kell, végeznünk vállat vállhoz vetve, és végez­nünk kell nemzetünk iránt való rajongó szeretettel, munkában ernyedetlen buzgósággal. Ne feledjük sohase, hogy a természet nagy kommunistái, a ma­darak, a­melyek a mindenható kegyéből élnek és szerzik élelmüket, tulajdonul csak egyet ismernek: fészküket, a­melybe idegen tollat behordanak ugyan, hogy puhábbá és melegebbé tegyék, de ott csak saját fiaikat költik ki, és saját nemzedéküket sza­porítják. A világáramlatok közepette lépést kell tartanunk Európa és a világhaladó népeivel. A színvonalt nem szabad elhagynunk; a színvonalon mindig egyenlően kell maradnunk, de a tartalomban mindig eredetinek, nemzetinek kell lennünk. Meg kell védelmeznünk azt a fészket, a melyben lehet idegen toll, a mely melegít és puhábbá tesz, de a mely csak a mi hazánkat alkotja. Hölgyeim ! Uraim ! A közművelődési egyesületek ezen jövendőnek zászlóvivői; azok után csoportosu­lunk, hogy ne legyen a nemzet munkássága egy időről időre fellobbanó lelkesedésnek szülése, hanem legyen minden napnak törhetetlen munkássága! ígérjük meg a tevékenységet. Ígérjük meg, hogy e munkát el fogjuk végezni, csak az idő lesz bizonytalan. Az idő — a­mint Hugó Viktor mondja — az Istené, mienk csak a köz, és bírjál bár mindent a föld fellett tetszésed szerint, légy nagy, dicső a nap alatt, de a holnap csak Istené marad. Egy ezredév talapzatán és a jövendő századok­­nak boltozata felé nemzetünk fennmaradásáért az örökkévaló nagy Isten nevében előre!“ — Elvtársainkat felkérjük, hogy lapunkat minél szélesebb körben ter­jeszteni sziveskedjenek. — Meghívó. A székesfehérvári Függet­lenségi Kör 1896. szeptember 20-án (vasárnap) d. n. 5 órakor a kör központi helyiségében (Kostyelik-féle ház) rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. c. tagok ez után is meghivat­nak. — Tárgy: Pártszervezkedés. — Tóth Artúr, elnök. — Esküvő. A székesegyházban f. hó 10-én d. e. 10 órakor esküdött örök hűséget Lu­­áts Jenő földbirtokos, cs. és kir. tart. tüzérhadnagy Schmoll Mariska kisasszonynak, özv. Schmoll Györgyné urad. főtisztné bájos leányának Az esketést Gremsperger István apátplébános végezte. Násznagyok voltak: Lukáts Antal és Schmoll Ferenc földbirtokosok. A nászmenetben résztvettek: Lukáts Sándor és ifj. Lu­káts Lajos mint nászvezetők, továbbá Scherer Lala Lukáts László tanárral, Lukáts Erzsiké dr. Schmoll Gézával, özv. Schmoll Györgyné Lukáts Lajos és Lukáts Lajosné Schmoll Ferenccel. Az esküvő után az új pár nászútra indult. — Nagy tŰZ. Csütörtökön dél felé sűrű fe­kete füstfelhő emelkedett a felső város sörpince­ utcai részén. Csakhamar elkezdtek kongatni és a nép tó­dult a jelzett irányban. A veres kakas csakugyan a a sörpince utcában levő házak szérűjében pusztított. A tűz oly rohamosan terjedt, hogy egy két perc alatt 6—7 különböző nagyságú kazal állott lángban és az oda érkező tűzoltók csak nagy erőfeszítéssel voltak képesek a pusztító elemet lokalizálni. A Boda, Kom­­lósi és Pillér-féle házak végén felhalmozott boglyák, nádfedelű ólak nagy veszélyben forogtak. Szeren­csére déli szél fújt és ezáltal a lakosság megmene­kült a nagyobb veszedelemtől. Intő példa ez azon földműves gazdáknak, kik még most se akarnak bele­nyugodni a tűzrendészeti szabályzatokba, illetőleg annak azon rendelkezésébe, mely szerint a nagyobb osztagok és kazalok csak a városon kívül lévő szű­rükben helyezhethetők el. A tűznél rögtön megjelent Seidel Lajos rendőrfőkapitány és tűzoltó főparancs­nok, úgy Polczer Péter alkapitány, kik erélyes és ügyes intézkedéseik által gátat vetettek a tűz tova­terjedésének. A kár meglehetős nagy. Meg kell még említenünk, hogy a tűznél a Felmayer gyári és vasúti tűzoltóság is közreműködött, még­pedig dicséretes buzgalommal. — Névváltoztatások. Gansl Fülöp csákvári illető­ségű budapesti lakos valamint kiskorú Rézi, Ignác, Sálié és Sándor nevű gyermekei vezeték­nevének Gombos-ra kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — Mandl Gyula székesfehérvári szüle­tésű budapesti lakos vezetéknevének Mérő-re kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — Hahn tanár tréfái. Csak kuriózumkép említjük fel, hogy Hahn Adolf főreáliskolai tanár szinte tartott osztályában az új tanév megnyíltával egy igen érdekes beköszöntőt. Ugyanis osztályában megkérdezte: Együtt vannak-e valamennyien? Igenlő feleletet nyervén, a tanár úr e jelentősen hangsúlyozott szavakat intézte az ifjúsághoz. Jő

Next