Székesfehérvári Hirlap, 1896 (1. évfolyam, 1-139. szám)
1896-09-11 / 93. szám
I. ÉVFOLYAM 1896. 93. szám.____________PÉNTEK, SZEPTEMBER 11. POLITIKAI KÖZLÖNY FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: TÓTh ARTUR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MEGJELENIK: ELŐFIZETÉS: , SAS UTCA 18 SZERDA, PÉNTEK ÉS VASÁRNAP. 1 évre . 8 frt. - % évre . . . 4 frt. 'oAKULA 18. ------ % évre ... 2 frt. - Egyes szám ára 0 krajcár. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁS SZERINT. kéziratok nem adatnak vissza. TELEFONSZÁM : 73. „NE VÁSÁROLJUNK OSZTRÁK portékát!“ A Csak előre ! Ezt a biztató jelszót nagyon sokan arra fogják magyarázni, hogy valami új vívmányra szól, melyet városunk bölcs hatósága létesített. Pedig hát dehogy! Az igazi cím talán úgy hangzanék: csak hátra, hátra! A városunkban uralkodó „példás“ állapotok, rendszerint „példátlan* mihasznasággal szoktak garnitozva lenni. A székesegyház tetőzetének egzotikus „megreperálását* már ismerik olvasóink. Az elkövetett baklövéseket is „betetőzték* azzal, hogy az össze-vissza való zavarással ma ott vagyunk, hogy a még kiépítetlenül maradt hátsó tetőzetet ideiglenesen be kellett cserepezni és mire e komikus tetőzethistória bonyodalmai megoldatnak, a nyakunkon lesz a téli időjárás. No de Székesfehérvárit őszszel szokták az építkezéseket kezdeni, valamint nyáron át keresik a hó éa jéggleccser kupacokat. Bizon Isten, nagyon meg lenne lepetve a publikum, ha mindent a maga idejében teljesítenének! A hírlapok szeretnek piszkálódni. Nagy szerencse, hogy az illető közegek nem hederítenek reá. Az igaz, hogy a polgárság érdekeire se hederítenek, ami már nem nagy szerencse, sőt bizalmasan szólva a szerencsétlenség. A székesegyház tetőzetéről pompásan oda lehetett látni a budai és apáca utcákra, hol tudvalevőleg az aszfaltjárda készült és készül jelenleg is. Nagyszerű aszfalthozás ez, mindenki el van bájolva, hogy végre valahára egy „bulvárdot“ kapunk a vasúti állomáshoz és ezentúl báli szalonlakk cipőben sétálhatünk be a városba. Minő óriási vívmány! Már előre magunk elé képzeljük a szép jelenetet, mikor a nagyhangú városi ellenzék vezérférfiai leborulnak a hatóság nagysága előtt és e kolosszális jelenet a Laurencic-féle ezredévi képsorozatok közt meg lesz fotografice is örökítve. Az igaz, hogy az aszfaltjárda építését a „lenézett“ és „semmihez nem értő“ városi bizottsági tagok sorából felkért felügyelő, illetőleg ellenőrző bizottság többszörösen kifogásolta és erélyes módon kellett a jobb munkálatokat követelni; de hát csitt! — ez is csak a mellett bizonyít, hogy jövőre az ily kellemetlen beavatkozásoktól meg kell kímélni az aszfaltépítkezéseket. A budai és apáca-utcai „bulvárd“ készül, sőt már befejezéséhez közeledik. Tisztelettel esedezünk : vájjon közeledik-e a Körmendy ház,a „Pirosalma“ előtti aszfaltjárda terve és költségelőirányzatának tárgyalása? Lesz-e ebből még ez évben valami? Várjon az aszfaltjárda kiépítésével nyújtott mézesmadzag vége nem fog-e keserű lenni? A Say Ferenc bizottsági tag és társai által beadott kérvénynek lesz e eredménye? Mert ha „nagyon sokáig“ tart a „tanulmányozás“, úgy a báli szalonlakk cipő helyett a hézagos aszfaltjárda egyik végétől a másikig majd csak falábakon kell átgázolni a nyakig érő sárban! Sőt tovább megyünk, illetőleg lubickolunk. Mi lesz a méntelep előtti járdával? Ott megmarad a jelenlegi állapot avagy, ha már a vasúti állomáshoz való közlekedés szempontjából létesítettük a reformot — a méntelep területe előtt lesz-e aszfaltjárda? Vagy erről ne beszéljünk? Jó. Hát éljen a tartalékban tartott hivatalos bölcsesség! Mindamellett úgy rémlik előttünk, mintha az aszfaltjárda létesítésénél megint valami kis baklövés történt. Ugyanis a városi házipénztár számlájára eső aszfalthozási kontó meglehetősen borsos lesz. Erre pedig bizonyos faktorok nem számítottak és innét a mézesmadzag keserűségének rébusza! Ki tudja, ha annak idején a városi közgyűlés elé terjesztik a várost terhelendő költségeket — mit szólt volna ehhez a bizottsági testület? Nem adott volna-e „rendkívülien“ meghosszabbított háridőt a „tanulmányozásra?“ No de csak előre ! A türelem rózsát terem — szokás mondani . . . © Ugron Gábor. A kulturegyesületek ezredévi országos kongresszusán tudvalevőleg Ugron Gábor is egy nagyobbszabású beszédet mondottt. Nem állhatjuk meg, hogy e remek szép koncepciójú, hazafias érzelmektől lángoló beszéd végpasszusait ne közöljük olvasóinkkal, amint következik: „A magyar kultúrának jövendője, ha ez sikerül, világtörténeti fontosságú lesz. Ezt a munkát végeznünk kell, végeznünk vállat vállhoz vetve, és végeznünk kell nemzetünk iránt való rajongó szeretettel, munkában ernyedetlen buzgósággal. Ne feledjük sohase, hogy a természet nagy kommunistái, a madarak, amelyek a mindenható kegyéből élnek és szerzik élelmüket, tulajdonul csak egyet ismernek: fészküket, amelybe idegen tollat behordanak ugyan, hogy puhábbá és melegebbé tegyék, de ott csak saját fiaikat költik ki, és saját nemzedéküket szaporítják. A világáramlatok közepette lépést kell tartanunk Európa és a világhaladó népeivel. A színvonalt nem szabad elhagynunk; a színvonalon mindig egyenlően kell maradnunk, de a tartalomban mindig eredetinek, nemzetinek kell lennünk. Meg kell védelmeznünk azt a fészket, a melyben lehet idegen toll, a mely melegít és puhábbá tesz, de a mely csak a mi hazánkat alkotja. Hölgyeim ! Uraim ! A közművelődési egyesületek ezen jövendőnek zászlóvivői; azok után csoportosulunk, hogy ne legyen a nemzet munkássága egy időről időre fellobbanó lelkesedésnek szülése, hanem legyen minden napnak törhetetlen munkássága! ígérjük meg a tevékenységet. Ígérjük meg, hogy e munkát el fogjuk végezni, csak az idő lesz bizonytalan. Az idő — amint Hugó Viktor mondja — az Istené, mienk csak a köz, és bírjál bár mindent a föld fellett tetszésed szerint, légy nagy, dicső a nap alatt, de a holnap csak Istené marad. Egy ezredév talapzatán és a jövendő századoknak boltozata felé nemzetünk fennmaradásáért az örökkévaló nagy Isten nevében előre!“ — Elvtársainkat felkérjük, hogy lapunkat minél szélesebb körben terjeszteni sziveskedjenek. — Meghívó. A székesfehérvári Függetlenségi Kör 1896. szeptember 20-án (vasárnap) d. n. 5 órakor a kör központi helyiségében (Kostyelik-féle ház) rendkívüli közgyűlést tart, melyre a t. c. tagok ez után is meghivatnak. — Tárgy: Pártszervezkedés. — Tóth Artúr, elnök. — Esküvő. A székesegyházban f. hó 10-én d. e. 10 órakor esküdött örök hűséget Luáts Jenő földbirtokos, cs. és kir. tart. tüzérhadnagy Schmoll Mariska kisasszonynak, özv. Schmoll Györgyné urad. főtisztné bájos leányának Az esketést Gremsperger István apátplébános végezte. Násznagyok voltak: Lukáts Antal és Schmoll Ferenc földbirtokosok. A nászmenetben résztvettek: Lukáts Sándor és ifj. Lukáts Lajos mint nászvezetők, továbbá Scherer Lala Lukáts László tanárral, Lukáts Erzsiké dr. Schmoll Gézával, özv. Schmoll Györgyné Lukáts Lajos és Lukáts Lajosné Schmoll Ferenccel. Az esküvő után az új pár nászútra indult. — Nagy tŰZ. Csütörtökön dél felé sűrű fekete füstfelhő emelkedett a felső város sörpince utcai részén. Csakhamar elkezdtek kongatni és a nép tódult a jelzett irányban. A veres kakas csakugyan a a sörpince utcában levő házak szérűjében pusztított. A tűz oly rohamosan terjedt, hogy egy két perc alatt 6—7 különböző nagyságú kazal állott lángban és az oda érkező tűzoltók csak nagy erőfeszítéssel voltak képesek a pusztító elemet lokalizálni. A Boda, Komlósi és Pillér-féle házak végén felhalmozott boglyák, nádfedelű ólak nagy veszélyben forogtak. Szerencsére déli szél fújt és ezáltal a lakosság megmenekült a nagyobb veszedelemtől. Intő példa ez azon földműves gazdáknak, kik még most se akarnak belenyugodni a tűzrendészeti szabályzatokba, illetőleg annak azon rendelkezésébe, mely szerint a nagyobb osztagok és kazalok csak a városon kívül lévő szűrükben helyezhethetők el. A tűznél rögtön megjelent Seidel Lajos rendőrfőkapitány és tűzoltó főparancsnok, úgy Polczer Péter alkapitány, kik erélyes és ügyes intézkedéseik által gátat vetettek a tűz tovaterjedésének. A kár meglehetős nagy. Meg kell még említenünk, hogy a tűznél a Felmayer gyári és vasúti tűzoltóság is közreműködött, mégpedig dicséretes buzgalommal. — Névváltoztatások. Gansl Fülöp csákvári illetőségű budapesti lakos valamint kiskorú Rézi, Ignác, Sálié és Sándor nevű gyermekei vezetéknevének Gombos-ra kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — Mandl Gyula székesfehérvári születésű budapesti lakos vezetéknevének Mérő-re kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — Hahn tanár tréfái. Csak kuriózumkép említjük fel, hogy Hahn Adolf főreáliskolai tanár szinte tartott osztályában az új tanév megnyíltával egy igen érdekes beköszöntőt. Ugyanis osztályában megkérdezte: Együtt vannak-e valamennyien? Igenlő feleletet nyervén, a tanár úr e jelentősen hangsúlyozott szavakat intézte az ifjúsághoz. Jő