Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1872-06-30 / 26. szám
A valódi jogveszély és morál határai közt maradt szabadság, a mely még eddig az egész világtörténelemben valamennyi nemes jellemű s fensőbb irányú nép leghőbb vágyai s törekvéseinek egyikét képezte, s Széchenyi által Isten legszebb ajándékának neveztetett, termékenyítő, áldást hozó hatása, reméljük, nálunk is meg fogja érlelni a nép összes egyeteménél azt, mire hivatva is van: az önismeretet; ez egyedül képes őt vezényelhetni alkotmányosságunk minden rétegeiben; ámde ennek elérhetésére legfőbb eszközül „intelligenciánkat“ tekintjük, igen, mert ez a nemzetek szervezetében a szellemi élet műszere, orgánuma. Az értelmi osztálynak tehát a nézettestben ugyanazon szerepe s rendeltetése van, ami az élő állati testekben az idegrendszernek, mely által a szellem, vagy lélek, vagy életerő intézi a test működését, mely tehát a szellem és anyag közti éltető kölcsönhatást közvetíti. Ha az idegrendszer élő testekben oly tökéletlen s romlott atomokkal van fertőztetve, melyekre a szellem nem bír hatást gyakorolni, vagy e hatásnak nem engedelmeskednek, akkor a test működései megzavarodnak, vagyis a test kórállapotra jut. Azon kórállapot, mely élőtestekben az idegrendszer engedetlenségéből származik, bénulásnak neveztetik, mely kór, ha fokozatosan terjed, ha nem orvosoltatik, végre a test felbomlását, halálát vonja maga után. Hogy nálunk a bénultsági kórállapot be ne következzék, vagyis az eskü s a becsületszó tekintélye illő becsülésben fentartassék, intelligentiánk feladata, honnan a nép leginkább tudatlan tömege a közös haza érdekei nagy hátrányára ámításokkal vakittatik s ez által a becsületszóval visszaélni szoktattatik, a köréből kisarjadzó ama veszedelmes elemek hatályának megszűnését gyorsítani. A nép olyan mint a jó hangszer: könnyű felhangolni, játszani is azon, de jaj azoknak, kik hamis hangokon játszanak rajta! Lőrinczfy János: Pál* szó kisdedóvodáink irányához. Hála hazánk bölcs nemzetének, hátrahagytuk azon korszakot, melyen a nevelés monumentális épületét a tetőn kezdék meg. — Korunk mai vívmánya leplezetlenül áll azon tudatban, hogy tartós, szilárd viharokkal daczolni kész épületet csak erős alapokon emelhetünk, mert mint halljuk, azt a híres lóusztatót is, mely unicum a maga nemében és bizony csak pirító felkiáltójel fenyőfákkal megtámasztott falával, — elküldetik a világkiállításra, hol találkozhatik könnyen egy határt nem ismerő különcz s megveszi valamelyik chinai múzeum számára. A világkiállításról átugrunk a szemen szedett virágok szemlélésére a lövöldébe, de ennek eredményét, csak jövő számunkban mondhatjuk el. Addig is jó mulatást a viszontlátásig. Csitári Kálmán: Fekete János sz.-fejérvári gyűjteményének rövid ismertetése. Régiségekre nézve megyénk egyik leggazdagabb vidéke hazánknak, mit nem csak az időnkint napvilágra jött leletek, melyek hírlapok utján a közönséggel röviden ismertetnek, tanúsítanak, de egyes régiségkedvelőinknek gyűjteményei is igazolnak. Azért nem lesz tehát felesleges, ha megyénk egyik legbuzgóbb régiségkedvelőjének tek. Fekete János urnak megyénk s a szomszédos megyék határai közt talált számos régiségét röviden körvonalazva az archaeologia kedvelőinek bemutatom. Fekete ur becses gyűjteménye leírását a régészet korai szerint osztottam fel. Először kő, azután bronz, római, végre különféle egyéb tárgyait ismertetem. — Agyagtárgyai közt van: egy öt hüvelyk kerületű s két hüvelyk széles, gömbölyű lappal biró pecsétgyűrű alakú tárgy, lelhelye ismeretlen; továbbá két darab agyag gomb, némileg hasonló a múzeumi képes kalauz 26. ábrájához; egyik karimája bevágásokkal, rovátkokkal ékített, úgyszintén mindkettő lapja. Leihelye Batta (Fejérm.) Bronztárgyak: négyszegű 12 hüvelyk magas, 1 */2 hüvelyk széles bronz csengetyű, felül füllel, ott pedig, hol a közönséges kolompnál a nyelv erősszéke van, lyukas. Leihelye Sárkeresztur (Fejérmegye). Áttöltés alkalmával találtatott. Tíz hüvelyk hosszú bronz csákány ékítve. Gyurkovics ur ajándéka. Kisebb hüvelyk kevésbbé görbe csákány, gömbölyű gombbal, mely rövid nyakkal van a csákánynyal összekötve, nyél lyuknál domborodott s vonásokkal ékített. Leshelye Tárnokvölgy. Két darab buzogány, egyik vonásokkal ékített, alakja hasonló a „Műrégészeti Kalauz“ 100. ábrájához, másik a 101-hez, mindkettő csinos mű. Volpi tanár — 150 Népnevelésünk előbbvitelét szellemi és anyagi elöhaladásunk — úgy az ezekből folyó általános műveltség sikerét csak úgy hisszük elérhetni, ha a fősúlyt az első nevelésre fektetjük, s bár igaza lehet a Nagy Széchenyinek, midőn ezeket mondja: „Anyagi helyzetünk javítása által közművelődésünk biztos alapját rakjuk le,“ de meg vagyunk győződve arról, hogy szellemileg műveletlen államnak nemzetgazdászata nem lehet kitűnő, nemlehet még csak jó sem. Képesítni kell előbb a polgárokat a jó, a helyes, az észszerű munkálkodásra, mit is csak a helyes alapokon nyugvó nevelés által érhetünk el. Alapnevelésünknek azonban több lényeges főhibája van, melyeken mielőbb segítni kell, e hibák elseje, hogy kellőleg rendszerezett eszközei nincsenek, a második hiba az, hogy elegendő szakképzettnek mondható nevelőkkel nem rendelkezünk s a harmadik, hogy a működő személyzet ahelyett, hogy vállvetve egyesülten működnek, szétforgácsoltan, kiki saját belátása és akarata szerint vezeti intézetét, s ezek nagy része is, mintha a féltékenység ördögétől űzetnének a körükön kívül álló intézetek népszerütlenítésére törnek. — Egyiknek óvoda, másiknak alapnevelde, a harmadiknak gyermekkert az eszméje, ha szerint a mint egyik inkább ínyére, inkább könnyebbségére szolgál. Jó, legyen mindegyiknek igaza, működjék kiki saját belátása szerint, ettől senki el nem tiltja, s nevezze intézetét úgy, miként neki tetszik, de azért, mert neki ez vagy amaz mivel könnyebbségére szolgál, másoknak jóra törő munkálkodását csupa részakaratból elkeserítse, hogy saját eljárási módozatát bizonyító okok nélkül másoké elé helyezze, kissé méltatlan eljárás. Ma a 19-ik század második felében, a puszta állítás nem bizonyít — tények azok, melyekkel védhetjük magunkat, s ha valaki fontos argumentumok birtokában hiszi magát, jól teszi, sőt kötelessége eszméinek keresztülvitelére minden becsületes utat megkísérteni, s ha volt okunk rajongni a boldogult Brunszwich Teréz által hazánkba átültetett kisdedóvásért, bizonyára nincs okunk szégyenleni, hogy a nagy német nevelést Fröbel eszméi is termékeny talajra találtak honunk igen sok vidékén. A kezdetnek megtette az, folytatásnak jó ez, s ha fog találkozni még egy harmadik, ki mindkettőnél czélszerűbb módszert biz alkotni, ugyanazok, kik a haladásért buzogva Fröbelhez közeledtek, lesznek az elsők, kik az új zászló alá csoportosulnak, nem feledve el a fáradságot, nem ismerve félre az érdemet, mely Brunswick Terézt és Fröbelt halhatlanokká tévé. Lássuk azonban mit műveltek óvodáink ? Szemléltettek, de nem érzékeltettek, elemeztek de fokozatosan, vagy Öszhangzkö J2£m fejlesztettek, s így működésük a puszta elmélet által szoros tanulású, nehéz gépiességgé vált, s ha volt oly gyűjteményéből. Csonka buzogány igen ékes metszésekkel, belől üres, felső része csonka. Lebhely Érd. Két darab tokos szekercze füllel ellátva, hasonló a „Múzeumi Kalauz“ 91. és 92. ábrájához, csakhogy kevésbbé ékítettek. Volpi gyűjteményéből. Hat darab különféle nagyságú s alakú bronz kulcs. Két lábperecz, legbecsesb tárgyai közé tartozik a gyűjteménynek, külső alakjukat tekintve hasonlók a „Múzeumi Kalauz 99., belsejét tekintve 93. ábrához, ehhez járul még egy darab tiszta, csinos karperecz, mely a „Múzeumi Kalauz“ 114. ábrájához hasonló, találtattak ezek Fejér megye alsó vidékén — úgynevezett— Sármellékén ásás alkalmával egy csontvázon. Bronz csákány szép czifrázattal, mely a nyéllyuk dudorodásánál kezdve, mindkét oldalon hegyéig tart. Római régiségek: Pompejii fülke, igen csinos darab, oldalai fekete, sárga festékkel mázolt alakokat ábrázolnak. Varga orvos úr hozta Pompejiből. Bronz fibula Medúza fővel, s egy másik igen szépen ékített fibula bronzból. Több római válu alakú cseréptégla • • • • XERPAN bélyeggel. Rövid lánczczal ellátott fibula, félgömb alakú sodronyán két oldalt, két hernyó alakú állatka vehető észre. Különféle fegyverek részint határozatlan, részint újabbkoriak. Egy darab rozsdás vasszekercze, alakja, nagysága régiségre mutat. Nagyobb rozsdás szekercze, csonkpéle kitöredezett. Utóbbinak leshelye a velenczei tó. Éles tőr, aczéljának hossza 4% hüvelyk, markolatja 3% hüvelyk, markolatja egyik oldalán csontváz, másikon egy kezét fején tartó nő, többi része, valamint hüvelye szép faragványokkal ékített. Művészete renaissance korra utal. Rozsdás késalakú eszköz, vasból, hajlott alakjánál fogva sarlóhoz is hasonlít. Bodajkon egy sírban találtatott. Megemlítendő még itt egy vassulyom a lovasság ellen, pár nyílhegy Lipót várból s egy kézibomba stb. Edények. Fekete agyagfülke, mely a „Múzeumi Kalauz“ 36. ábrájához hasonlít, sima oldalú, ős pannoni agyagmű, mely római befolyás alatt készült. Találtatott több hasonló társával Bárándon báró Splényi Ödön birtokán, azonban csak ez az egy került fekete ur gyűjteményébe. Törött kis fazék, vörös agyagból, hasonló anyagú fedéllel, oldala bezúzott. Moór mezőváros határában szőllőkapálás alkalmával, Mátyás, II. Ulászló, Lajos és Zápolya János korabeli érmekkel telve találtatott s ugyanekkor töretett be oldala. Régi facsutora, gömb alaku, borsó nagyságú petytúlbuzgó nevelő, ki lelkiismeretes kötelmének egész idejét, fiatal életét, testi és lelki rugékonyságát feláldozni kész volt, a fiatal tehetség túl jön terhelve, — ellenesetben beállott a semmit nem tevés átkos időszaka, ha csak nem volt oly ügyes a nevelő, hogy a hézagot holmi bohókás tettek, nevetséges arczsintorgatások, paprikás Jancsiskodás által betöltse. — Volt-e ez így mindenütt, vagy csak néhol, ami tapasztalható máig is, elég az hozzá, hogy a nevelési mód, bár a nevetséges motívumok sokaknak" nyerték s rfszezik meg máig is tetszését, kielégítő semmikép nem a lehetett, nem, mert a nevelészet nem vásári korídja, melyen a czél nevettetni s általa hasznot hozni,hanem gyakran nagyon is keserű pohár, melyet épen a 1^^ buzgóbb bajnoknak kell fenékig ürítni, s bármenynyire iparkodjék is valaki csoportosítni azon módokat, melyek a természetszerű nevelés elérésére régi kisdedóvásunkban divatoztak, nagy hézagot találunk ott, mely hézag az öszhangzatos nevelés tere kell, hogy lett volna. Nézzünk kissé körül. A gyermek szemlél szó szerinti értelemben, tanúi verseket, hall elbeszéléseket, de hol van itt a test és lélek vágya kielégítve ? Az a nagy szóhalmaz — az a sok erőnek erejével belecsepegtetett ige benne testté soha nem vállhat, teste munka után, lelke szoros vizsgálódások után sóvárog, s mert e vágy kielégítve nincs, fejfedező tehetségei inkább elaludnak, mint kinyitnak. Magából a természetből indulva ki, nem úgy találjuk-e, hogy a felnőttek is sokkal könnyebben tanulnak meg valamit, ha ezt a valamit egyszer kezükben forgathatták, át meg átkutathatták, annak alkatrészéről saját vizsgálódásuk alapján nyerhettek tiszta fogalmakat? Itt tán könnyen azon ellenmondással találkozhatunk, hogy hisz itt nem is kell, nem is szabad tanulni. Igaz, ami a szoros tanulást illeti az nem lehet ezélünk, de ha nevelésről beszélünk, nem szabad felednünk, hogy valamit tenni kell, csakhogy amit teszünk, legyen érett tanulmány, de lehetséges-e ez? igen lehetséges , mégpedig úgy, hogy a gyermek öntevékenysége, vagyis cselekményes foglalkoztatás által önkényt jöjjön a tudat birtokába. Sokan vannak a nevelők közt, kik a nevelés feladatává szeretik tenni az ügyes testmozdulatok, kecses hajlongások és táncz ügyes elsajátítását, nem vagyunk pessimisták, hogy mindenek fontosságát tagadjuk, azonban megjegyzendőnek találjuk, hogy ne legyen minden a túlzásig hajtva. Az ügyes testmozdulatok kellő rendgyakorlat mellett könnyen begyakorolhatók, anélkül, hogy egyebet mulasztanánk mellette; a tánczra azonban több megjegyzésünk volna, elégnek tartjuk mindazáltal ezúttal csak annyit ajánlani a tisztelt szülök figyelmébe, hogy annak az örömnek, mely a kisded ügyes táncza szemléletéből ered, legtöbb esetben üröm lesz a vége — most még örülnek s megelégtyekkel s réz pontokkal ékítve, a hagyomány a kurucz világból származtatja, faragványa a XVII-ik század vége s XVIII. elejére utal. Zsigray család által tartatott fent került gyűjteménybe Ékszerek, sarkantyúk s határozatlan minőségű tárgyak. Két darab ezüst karperecz, egyszerű, igen hasonlít a „Múzeumi Kalauz“ 97. ábrájához, csak hogy sima, minden rovátka vagy ékítmény nélkül. Velenczén özvegy Meszlény Lajosné asszonyság birtokán szöllődöntés alkalmával öt csontvázra akadtak, ezek egyikén találták őket. Helyben Dieballa gyógyszerész ur által vegyileg megvizsgáltatván, a két karperecz következő fém tartalommal bir. 48 centigram részecske tartalma: 399 ezüst, 9 rész/Wo részecskében pedig dárdány s alumíniumnak nyoma találtatott. Régi hajtü, nyilalaku, úgy látszik a közel múlt századokból (XVII. vagy XVIII.) származott s haj ékül vagy hajtüzésre használtatott. Megemlítendő még 16 darab legkülönfélébb alakú sarkantyú, melyek régi magyar-, török- s más lovagsarkantyúk voltak, úgy egy aczél kengyel, mely azonban nem nagy régiségre mutat. A sarkantyúk nagy része Sárkereszturon átcsinálás alkalmával találtatott. Végre egy nyakláncz vagy lábon való láncz, ujnyi széles, gömbölyű, négy ízből áll, két oldalán kereszt alakú lyukkal, hol csukója van; rövid láncz tartja zárva, mely róla lóg le. Ez Fekete János ur régiségeinek rövid vázlata; ennél sokkal nagyobb terjedelmű éremgyüjteménye, melyet itt csak röviden emlitek meg. Római érme van: arany Theodosius s Valentinianus császároktól; 16 db. ezüst, bronz 500 db.-on felül. Különféle régi érme van: 1 db. ismeretlen barbár arany, 1 byzanti ezüst, 2 db. chinai, 10 db. török, köztük Szolimán tallér nagyságú érme, 23 db. különféle alkalmakra vert különféle korú emlékérem. Magyar érme van: arany Zsigmond, Róbert, Károly, Hunyadi Mátyás, I. Ferdinánd királyoktól, Apaffy Mihály és Bethlen fejedelmektől stb. ezüst érmek, azonkívül Árpád-koriak, vegyes családbeliek, Habsburgok érmei is igen szép számmal vannak képviselve. Összes gyűjteménye a négyezeret felülmúlja, köztük számos határozatlan a fejérvári ásatások s a szent-mihályi leletekből. Megemlítem még két ritka gyűrűjét mindkettő karikagyűrű, egyik úgynevezett talizmán kővel, melyen szép faragványok vannak; másik érdi lelet, réz gyűrű határozatlan (talán ógörög) betűkkel. Becses könyvtárában számos ritka régi könyv van, egy példány 1482-ből. Hattyuffy Dezső.