Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-06-30 / 26. szám

A valódi jogv­eszély és morál határai közt maradt szabadság, a mely még eddig az egész világtörténelemben valamennyi nemes jellemű s fen­­sőbb irányú nép leghőbb vágyai s törekvéseinek egyikét képezte, s Széchenyi által Isten legszebb ajándékának neveztetett, termékenyítő, áldást hozó hatása, reméljük, nálunk is meg fogja érlelni a nép összes egyeteménél azt, mire hivatva is van: az ön­ismeretet; ez egyedül képes őt vezényelhetni alkot­mányosságunk minden rétegeiben; ámde ennek elér­hetésére legfőbb eszközül „intelligenciánkat“ tekintjük, igen, mert ez a nemzetek szervezetében a szellemi élet műszere, orgánuma. Az értelmi osz­tálynak tehát a nézettestben ugyanazon szerepe s rendeltetése van, a­mi az élő­ állati testekben az ideg­­rendszernek, mely által a szellem, vagy lélek, vagy életerő intézi a test működését, mely tehát a szellem és anyag közti éltető kölcsönhatást közvetíti. Ha az idegrendszer élő testekben oly tökéletlen s romlott atomokkal van fertőztetve, melyekre a szellem nem bír hatást gyakorolni, vagy e hatásnak nem enge­delmeskednek, akkor a test működései megzavarod­nak, vagyis a test kórállapotra jut. Azon kórállapot, mely élőtestekben az idegrendszer engedetlenségéből származik, bénulásnak neveztetik, mely kór, ha fo­kozatosan terjed, ha nem orvosoltatik, végre a test felbomlását, halálát vonja maga után. Hogy nálunk a bénultsági kórállapot be ne kö­vetkezzék, vagyis az eskü s a becsületszó te­kintélye illő becsülésben fentartassék, intelligentiánk feladata, honnan a nép leginkább tudatlan tömege a közös haza érdekei nagy hátrányára ámításokkal vakittatik s ez által a becsületszóval visszaélni szok­­tattatik, a köréből kisarjadzó ama veszedelmes elemek hatályának megszűnését gyorsítani. A nép olyan mint a jó hangsz­er: könnyű felhangolni, játszani is azon, de jaj azoknak, kik hamis hangokon játszanak rajta! Lőrinczfy János: Pál* szó kisdedóvodáink irányához. Hála hazánk bölcs nemzetének, hátrahagytuk azon korszakot, melyen a nevelés monumentális épületét a tetőn kezdék meg. — Korunk mai vívmánya leple­zetlenül áll azon tudatban, hogy tartós, szilárd viha­rokkal daczolni kész épületet csak erős alapokon emelhetünk, mert mint halljuk, azt a híres lóusztatót is, mely unicum a maga nemében és bizony csak pirító felkiáltójel fe­nyőfákkal megtámasztott falával, — elküldetik a világ­kiállításra, hol találkozhatik könnyen egy határt nem ismerő különcz s megveszi valamelyik chinai múzeum számára. A világkiállításról átugrunk a szemen szedett virá­gok szemlélésére a lövöldébe, de ennek eredményét, csak jövő számunkban mondhatjuk el. Addig is jó mulatást a viszontlátásig. Csitári Kálmán: Fekete János sz.-fejérvári gyűjteményének rövid ismertetése. Régiségekre nézve megyénk egyik leggazdagabb vidéke hazánknak, mit nem csak az időnkint napvi­lágra jött leletek, melyek hírlapok utján a közönséggel röviden ismertetnek, tanúsítanak, de egyes régiség­­kedvelőinknek gyűjteményei is igazolnak. Azért nem lesz tehát felesleges, ha megyénk egyik legbuzgóbb régiségkedvelőjének tek. Fekete János urnak megyénk s a szomszédos megyék határai közt talált számos régiségét röviden körvonalazva az archaeologia ked­velőinek bemutatom. Fekete ur becses gyűjteménye leírását a régészet korai szerint osztottam fel. Először kő, azután bronz, római, végre különféle egyéb tárgyait ismertetem. — Agyagtárgyai közt van: egy öt hüvelyk kerületű s két hüvelyk széles, gömbölyű lappal biró pecsétgyűrű alakú tárgy, lelhelye ismeretlen; továbbá két darab agyag gomb, némileg hasonló a múzeumi képes kalauz 26. ábrájához; egyik karimája bevágásokkal, rovátkokkal ékített, úgyszintén mindkettő lapja. Leihelye Batta (Fejérm.) Bronztárgyak: négyszegű 1­2 hüvelyk magas, 1 */2 hüvelyk széles bronz csengetyű, felül füllel, ott pedig, hol a közönséges kolompnál a nyelv erősszéke van, lyukas. Leihelye Sárkeresztur (Fejérmegye). Áttöltés alkalmával találtatott. Tíz hüvelyk hosszú bronz csákány ékítve. Gyur­­kovics ur ajándéka. Kisebb hüvelyk kevésbbé görbe csákány, gömbölyű gombbal, mely rövid nyakkal van a csákánynyal összekötve, nyél lyuknál domborodott s vonásokkal ékített. Leshelye Tárnokvölgy. Két darab buzogány, egyik vonásokkal ékített, alakja hasonló a „Műrégészeti Kalauz“ 100. ábrájához, másik a 101-hez, mindkettő csinos mű. Volpi tanár — 150 Népnevelésünk előbbvitelét szellemi és anyagi elöhaladásunk — úgy az ezekből folyó általános mű­veltség sikerét csak úgy hisszük elérhetni, ha a fő­­súlyt az első nevelésre fektetjük, s bár igaza lehet a Nagy Széchenyinek, midőn ezeket mondja: „Anyagi helyzetünk javítása által közművelődésünk biztos alap­ját rakjuk le,“ de meg vagyunk győződve arról, hogy szellemileg műveletlen államnak nemzetgazdászata nem lehet kitűnő, nem­­lehet még csak jó sem. Képesítni kell előbb a polgárokat a jó, a helyes, az észszerű munkálkodásra, mit is csak a helyes alapokon nyugvó nevelés által érhetünk el. Alapnevelésünknek azonban több lényeges főhi­­bája van, melyeken mielőbb segítni kell, e hibák el­seje, hogy kellőleg rendszerezett eszközei nincsenek, a második hiba az, hogy elegendő szakképzettnek mondható nevelőkkel nem rendelkezünk s a harmadik, hogy a működő személyzet a­helyett, hogy vállvetve egyesülten működnek, szétforgácsoltan, kiki saját be­látása és akarata szerint vezeti intézetét, s ezek nagy része is, mintha a féltékenység ördögétől űzetnének a körükön kívül álló intézetek népszerütlenítésére tör­nek. — Egyiknek óvoda, másiknak alapnevelde, a harmadiknak gyermekkert az eszméje, h­a szerint a mint egyik inkább ínyére, inkább könnyebbségére szolgál. Jó, legyen mindegyiknek igaza, működjék kiki saját belátása szerint, ettől senki el nem tiltja, s nevezze intézetét úgy, miként neki tetszik, de azért, mert neki ez vagy amaz mivel könnyebbségére szol­gál, másoknak jóra törő munkálkodását csupa rész­akaratból elkeserítse, hogy saját eljárási módozatát bizonyító okok nélkül másoké elé helyezze, kissé mél­tatlan eljárás. Ma a 19-ik század második felében, a puszta állí­tás nem bizonyít — tények azok, melyekkel véd­hetj­ük magunkat, s ha valaki fontos argumentumok birtokában hiszi magát, jól teszi, sőt kötelessége esz­méinek keresztülvitelére minden be­csületes utat meg­kísérteni, s ha volt okunk rajongni a boldogult Brunsz­­wich Teréz által hazánkba átültetett kisdedóvásért, bizonyára nincs okunk szégyenleni, hogy a nagy né­met nevelést Fröbel eszméi is termékeny talajra talál­tak honunk igen sok vidékén. A kezdetnek megtette az, folytatásnak jó ez, s ha fog találkozni még egy harmadik, ki mindkettőnél czélszerűbb módszert biz alkotni, ugyanazok, kik a haladásért buzogva Frö­­belhez közeledtek, lesznek az elsők, kik az új zászló alá csoportosulnak, nem feledve el a fáradságot, nem ismerve félre az érdemet, mely Brunswick Terézt és Fröbelt halhatlanokká tévé. Lássuk azonban mit mű­veltek óvodáink ? Szemléltettek, de nem érzékeltettek, elemeztek de f­okozatosan, vagy Öszhangzk­­ö J2£m fejlesztettek, s így működésük a puszta elmélet által szoros tanulású, nehéz gépiességgé vált, s ha volt oly gyűjteményéből. Csonka buzogány igen ékes metszé­sekkel, belől üres, felső része csonka. Lebhely Érd. Két darab tokos szekercze füllel ellátva, hasonló a „Múzeumi Kalauz“ 91. és 92. ábrájához, csakhogy kevésbbé ékítettek. Volpi gyűjteményéből. Hat darab különféle nagyságú s alakú bronz kulcs. Két lábperecz, legbecsesb tárgyai közé tartozik a gyűjteménynek, külső alakjukat tekintve hasonlók a „Múzeumi Kalauz 99., belsejét tekintve 93. ábrához, ehhez járul még egy darab tiszta, csinos karperecz, mely a „Múzeumi Kalauz“ 114. ábrájához hasonló, találtattak ezek Fejér megye alsó vidékén — úgyneve­zett— Sármellékén ásás alkalmával egy csontvázon. Bronz csákány szép czifrázattal, mely a nyéllyuk dudorodásánál kezdve, mindkét oldalon hegyéig tart. Római régiségek: Pompejii fülke, igen csinos da­rab, oldalai fekete, sárga festékkel mázolt alakokat ábrázolnak. Varga orvos úr hozta Pompejiből. Bronz fibula Medúza fővel, s egy másik igen szé­pen ékített fibula bronzból. Több római válu alakú cseréptégla • • • • XERPAN bélyeggel. Rövid lánczczal ellátott fibula, félgömb alakú so­dronyán két oldalt, két hernyó alakú állatka vehető észre. Különféle fegyverek részint határozatlan, részint újabbkoriak. Egy darab rozsdás vasszekercze, alakja, nagysága régiségre mutat. Nagyobb rozsdás szekercze, csonkp­éle kitöredezett. Utóbbinak leshelye a velenczei tó. Éles tőr, aczéljának hossza 4% hüvelyk, marko­latja 3% hüvelyk, markolatja egyik oldalán csontváz, másikon egy kezét fején tartó nő, többi része, vala­mint hüvelye szép faragványokkal ékített. Művészete renaissance korra utal. Rozsdás késalakú eszköz, vasból, hajlott alakjá­nál fogva sarlóhoz is hasonlít. Bodajkon egy sírban találtatott. Megemlítendő még itt egy vassulyom a lo­vasság ellen, pár nyílhegy Lipót várból s egy kézi­bomba stb. Edények. Fekete agyagfülke, mely a „Múzeumi Kalauz“ 36. ábrájához hasonlít, sima oldalú, ős pan­noni agyagmű, mely római befolyás alatt készült. Ta­láltatott több hasonló társával Bárándon báró Splényi Ödön birtokán, azonban csak ez az egy került fekete ur gyűjteményébe. Törött kis fazék, vörös agyagból, hasonló anyagú fedéllel, oldala bezúzott. Moór mezőváros határában szőllőkapálás alkalmával, Mátyás, II. Ulászló, Lajos és Zápolya János korabeli érmekkel telve találtatott s ugyanekkor töretett be oldala. Régi facsutora, gömb alaku, borsó nagyságú pety­túlbuzgó nevelő, ki lelkiismeretes kötelmének egész idejét, fiatal életét, testi és lelki rugékonyságát felál­dozni kész volt, a fiatal tehetség túl jön terhelve, — ellenesetben beállott a semmit nem tevés átkos idő­szaka, ha csak nem volt oly ügyes a nevelő, hogy a hézagot holmi bohókás tettek, nevetséges arczsintorga­­tások, paprikás Jancsiskodás által betöltse. — Volt-e ez így mindenütt, vagy csak néhol, a­mi tapasztal­ható máig is, elég az hozzá, hogy a nevelési mód, bár a nevetséges motívumok sokaknak" nyerték s rfsze­­zik meg máig is tetszését, kielégítő semmikép nem a lehetett, nem, mert a nevelészet nem vásári kor­í­dja, melyen a czél nevettetni s általa hasznot hozni,­­hanem gyakran nagyon is keserű pohár, melyet épen a 1^^ buzgóbb bajnoknak kell fenékig ürítni, s bár­meny­nyire iparkodjék is valaki csoportosítni azon módokat, melyek a természetszerű nevelés elérésére régi kis­dedóvásunkban divatoztak, nagy hézagot találunk ott, mely hézag az öszhangzatos nevelés tere kell, hogy lett volna. Nézzünk kissé körül. A gyermek szemlél szó szerinti értelemben, tanúi verseket, hall elbeszélé­seket, de hol van itt a test és lélek vágya kielégítve ? Az a nagy szóhalmaz — az a sok erőnek erejével belecsepegtetett ige benne testté soha nem váll­hat, teste munka után, lelke szoros vizsgálódások után sóvárog, s mert e vágy kielégítve nincs, fejfedező te­hetségei inkább elaludnak, mint kinyitnak. Magából a természetből indulva ki, nem úgy találjuk-e, hogy a felnőttek is sokkal könnyebben tanulnak meg valamit, ha ezt a valamit egyszer kezükben forgathatták, át meg átkutathatták, annak alkatrészéről saját vizsgáló­dásuk alapján nyerhettek tiszta fogalmakat? Itt tán könnyen azon ellenmondással találkozha­tunk, hogy hisz itt nem is kell, nem is szabad tanulni. Igaz, a­mi a szoros tanulást illeti az nem lehet ezé­lünk, de ha nevelésről beszélünk, nem szabad feled­nünk, hogy valamit tenni kell, csakhogy a­mit teszünk, legyen érett tanulmány, de lehetséges-e ez? igen le­hetséges , még­pedig úgy, hogy a gyermek öntevé­kenysége, vagyis cselekményes foglalkoztatás által önkényt jöjjön a tudat birtokába. Sokan vannak a nevelők közt, kik a nevelés fel­adatává szeretik tenni az ügyes testmozdulatok, kecses hajlongások és táncz ügyes elsajátítását, nem vagyunk pessimisták, hogy mindenek fontosságát tagadjuk, azon­ban megjegyzendőnek találjuk, hogy ne legyen min­den a túlzásig hajtva. Az ügyes testmozdulatok kellő rendgyakorlat mellett könnyen begyakorolhatók, anél­kül, hogy egyebet mulasztanánk mellette; a tánczra azonban több megjegyzésünk volna, elégnek tartjuk mindazáltal ezúttal csak annyit ajánlani a tisztelt szü­lök figyelmébe, hogy annak az örömnek, mely a kis­ded ügyes táncza szemléletéből ered, legtöbb esetben üröm lesz a vége — most még örülnek s megelég­tyekkel s réz pontokkal ékítve, a hagyomány a kurucz világból származtatja, faragványa a XVII-ik század vége s XVIII. elejére utal. Zsigray család által tarta­tott fen­t került gyűjteménybe Ékszerek, sarkantyúk s határozatlan minőségű tárgyak. Két darab ezüst karperecz, egyszerű, igen hasonlít a „Múzeumi Kalauz“ 97. ábrájához, csak hogy sima, minden rovátka vagy ékítmény nélkül. Velenczén öz­vegy Meszlény Lajosné asszonyság birtokán szöllő­­döntés alkalmával öt csontvázra akadtak, ezek egyikén találták őket. Helyben Dieballa gyógyszerész ur által vegyileg megvizsgáltatván, a két karperecz következő fém tartalommal bir. 48 centigram részecske tartalma: 39­9 ezüst, 9 rész­­/Wo részecskében pedig dárdány s alumíniumnak nyoma találtatott. Régi hajtü, nyilalaku, úgy látszik a közel múlt századokból (XVII. vagy XVIII.) származott s haj ékül vagy hajtüzésre használtatott. Megemlítendő még 16 darab legkülönfélébb alakú sarkantyú, melyek régi magyar-, török- s más lovag­­sarkantyúk voltak, úgy egy aczél kengyel, mely azonban nem nagy régiségre mutat. A sarkantyúk nagy része Sárkereszturon átcsinálás alkalmával találtatott. Végre egy nyakláncz vagy lábon való láncz, ujnyi széles, gömbölyű, négy ízből áll, két oldalán kereszt alakú lyukkal, hol csukója van; rövid láncz tartja zárva, mely róla lóg le. Ez Fekete János ur régiségeinek rövid vázlata; ennél sokkal nagyobb terjedelmű éremgyüjteménye, melyet itt csak röviden emlitek meg. Római érme van: arany Theodosius s Valentinia­­nus császároktól; 16 db. ezüst, bronz 500 db.-on felül. Különféle régi érme van: 1 db. ismeretlen barbár arany, 1 byzanti ezüst, 2 db. chinai, 10 db. török, köztük Szolimán tallér nagyságú érme, 23 db. külön­féle alkalmakra vert különféle korú emlékérem. Magyar érme van: arany Zsigmond, Róbert, Ká­roly, Hunyadi Mátyás, I. Ferdinánd királyoktól, Apaffy Mihály és Bethlen fejedelmektől stb. ezüst érmek, azon­kívül Árpád-koriak, vegyes családbeliek, Habsburgok érmei is igen szép számmal vannak képviselve. Összes gyűjteménye a négy­ezeret felülmúlja, köztük számos határozatlan a fejérvári ásatások s a szent-mihályi le­letekből. Megemlítem még két ritka gyűrűjét mind­kettő karikagyűrű, egyik úgynevezett talizmán kővel, melyen szép faragványok vannak; másik érdi lelet, réz gyűrű határozatlan (talán ó­görög) betűkkel. Becses könyvtárában számos ritka régi könyv van, egy példány 1482-ből. Hattyuffy Dezső.

Next