Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-02-25 / 8. szám

Ismertetés. Székesfejérvári várkapu-torony. A jelenleg már félig lerombolt várkapu utolsó emléke a hajdan nagyfontosságú székesfejérvári erősségnek. A mocsároktól s ingoványoktól körülövezett Fejérvár hajdani várának csak két kapuja érhette el a XIX századot, a palotai, mely a jelenlegi hattéren állt, mint leirásból olvastuk, — sokkal érdekesebb s művészet tekintetéből becsesebb a jelenleginél, mert tornyában a magyar királyok rendszerint helyezett domborvésetü arczképei voltak — és a most pusztuló félben levő budai kapu. Az utóbbi azonban a palotait, mely már e század elején elpusztult—túlélte. A budai jelenleg még félig fenálló kapu Székesfejérvár éjszaki részén, szemközt állt egyik kül, úgynevezett felsővárossal, mely hajdan budai városnak is hivatott. A kapu előtt közvetlen a régi vár erősségét képező mocsár ,' ~terült el. A belvárt a külső várossal felvonó híd kötei össze, melynek végső maradványaira kiégelt“Uélílfffy I .”tívvel ezelőtt itt épitett ház munkálatainál ráakadtak. Itt E kapunak történeti múltja egy a várével, látta Fe Iszjérvárt dicsősége tetőpontján, küzdött, szenvedett azzal. A történet lapjain csak egy eseményt olvasunk, melyben az írók e kapuról névleg is megemlékeznek, ez az 1543-ik évi harcz, mely Székesfejérvár elfoglalásával végződött. Mohácsi szerencsétlen harcz után a török majd minden évben ismétlé dúlásait hazánkban; ezek közt legnevezetesebb volt az 1543-ik évi. Ez évben a Szolimán által vezérelt török had Esztergomot, Budát, Palotát, Csikvárt meghóditá, Tatát pedig felégeté, honnan rabló hadát a Várkóczy ■ némelyek szerint Varkocs vagy Barkóczy György által védett Fejérvár alá vezérlé, s mint kútfőink mondják — Sóstónál ütté fel táborát. — Várkóczy a török közeledte hírére az olaszokkal haditanácsot tarta s a külvárost fel akará gyújtani, nem látta tanácsosnak azt védeni az ellenség ellen. A lakosság azonban nemcsak nem engedé, sőt a boldogságos szűz s Sz.-Ferencz egyházak táját védörséggé alakitta át. A tábort vert török hadra a várőrség egy része a palotai kapun szerencsés kirohanást tön. A budai kapunál ellenben, hol Várkóczy maga az olasz s német őrséggel rohant ki, — az egész erejével idenyomuló törökkel kemény harcz fejlődött ki. A török a kisvárossi erősséget véres küzdelem után elfoglalta s a várba vezető kapu rostélyzat letévén bocsátva, az abba be nem juthatott védők köztük Várkóczy is lekonczoltattak. A vezér nélküli őrség ezután megadta magát( 2). Várkóczy testét fej nélkül — mint Henszlmann gyanitja- a nagy basilika romjai közt, Szent István családja sirja felett megtalálták az 1862-ben folytatott ásatások alkalmával. A fejnélküli test mellett 38 ólom "darab, melyet régenten puska töltésnek használtak. "három valóságos puska-golyó feküdt, két czombja közt pedig hét fekete üveggomb körvonalt képezett3). 1) Istvánffy, Nicol. Hist. de rebus, hung. Lib. XV. pag. 266—271. Részletesen leirja Fejérvár elfoglaltatását. Warkoczyt igy írja Warcocius. 2) Lásd bővebben Istvánffy idézett helyét. — Csapó Kálmán Székesfejérvár története 1861. 81. lap. — Pauer János emléklap a székesfejérvári székesegyház beszentelési ünnepére 1866. 11. lap. 3) Lásd Henszlmann Imre a sz.-fejérvári ásatások czimü művét A kapu-torony ezentúl folytatott nagy csaták alatt számtalanszor megrongáltatottt, — mit azon különféle építészeti anyag is mutat, melyből jelenleg áll, melylyel ostromok utánkijavitatott. — A kapu mint ilyen 1809-ig“használtatott," mely n évben épen midőn József nádor a felkelő nemesség felett szemlét tartott — bezáratott; ugyan ekkor az ott álló néhány ház elbontatván a jelenlegi nádor-utcza nyittatott meg, s az itt levő József nádor tiszteletére kapta jelenlegi nevét. Ezt tartalmazza a kapu oldalába falazott vörösmárvány emlékkő latin felirata. A torony homlokzatában két római kő volt befalazva, mindkettő a felső rész lebontásával kivétetett s a városház udvarába vitetett. Az egyik emlékkő — de nem sirk, mint „Székesfejérvár“ - ik száma 35. lapján olvassuk, septimius severus (uralkodott Kriszt. után 193—211.) s caracalta ki Aurel. Antoninus melléknevet is felvett (uralk. 211—217) üdvére állítatott ‘). Felirata ez: PROSALVTEIMPP LSEPTSEVERIETMAV RELANTONINIAVCC . .P.NICM.OE Az utolsó sor felirata elmosódott, miért is a felírás csak nehezen s hiányosan vehető ki. E felirat két oldalán két félig öltözött Victoria áll egymással szemközt pálma ágat és koszorút tart. Az emlékkő hossza 6 láb 4 hüvelyk, magassága 2 láb 3 hüvelyk, szélessége 1) E két császár Pannóniában viselt dolgainak bő leírását lásd Hampel József „Aquincum történetének vázlata“ czimü értekezés 29 — 32. lapjain. T I fiú 1 Ha Hajdan és most. Ez az első előtti böjti predicatio. Szól vala pedig az apáknak. Keresztény és nem keresztes híveink. — Jaj most nektek, százezer millióm milliárdszor jaj nektek, most lészen még csak a fogaknak csikorgása, mikor már megöröltétek a farsangi dinom-dánomot. Reszkessetek bűnösök, mert megjött az Ítélet napja, itt vagyok, hogy elválaszszam a jókat a gonoszoktól, az adósokat a hitelezőktől, a leányokat tánczosaiktól, a férjeket nejeiktől és mivel már úgy is elvált a farsangot a böjttől. Lássátok szerelmesim a múltkor azt ígértem, hogy arról „miként mulatunk most?“ legelső böjti predicatiomban fogok szólani, de ez nem lehet, miután az elsőnek superlativusa nincs, kénytelen voltam az első előtti praedicatiot megtartani, mely szól az atyuskák, apácskák, papák s ki tudja még miféle kák, pák, kám és pám czimü uraknak, kik olyankor érzik leginkább a puhakacsák simogatásának delejes hatását, midőn arról van szó, hogy bálba kéne menni, és az ehez szükséges speciel, a költség valamiképen elválasztandó volna, a kám- és páni-vak az ő erszényétől, megkönnyítvén annak terhét, hogy ily módon megkönnyíthető legyen a „divat-terem“ egy nehéz, nehéz, nagyon nehéz selyemruhától, melynek megszerzési gondja, mint mázsányi teher nyomta a félselyemruházandónak szivecskéjét. Ez az első fontos erőd, mely megvívandó minden áron. Ha a kám,pám itt nem elég erős a többi erődök elvesztése bizonyos. A támadó felek ismerik ennek stratégiai fontosságát, s azért nem is szűnnek meg hadműveleteiket évről-évre megújítani, igazabban szólva éven által folytatni. A kám, pám kap névnapjára az angyalkától egy sajátkezűleg himeztetett papucsot, a születésnapjára a kám és pám által fizetendő kontóra vett házi sapkát — ajándékba, — minden utógondolat nélkül. (Ugye kam, pám elviszesz a bálba? ugye veszesz szép ruhát ? szebbet, mint tavaly, annak a bálkirálynénak hiresztelt nyúlszájú Euphrosine commtessének volt. — Az idén én akarok bálkirályné tenni.— Ugye alyuskám? No az igaz édes férjem! — szólal meg a commendirozó hatalom, azt csak a vak is belátja, hogy a mi Libuskánknál nincs szebb leány a városba, s mégsem viszik tánczolni ezek az ízlés nélküli fiatalok, ha egyszerűen van öltözve, — de még le is nézik, pedig az én leányomat, — azaz a mi leányunkat még holmi mágnás le ne nézze, mert ha az valami, mi is csak vagyunk annyiak, amennyiek. Igen ám, de lásd rózsám annak százezer forint évi jövedelme van, nekünk meg az összes vagyonunk ér tízezer forintot, azt csak nem tehetjük, amit azok. Tehetjük, nem tehetjük, Libuskának a legszebb ruhájának kell lenni, ha törik, ha szakad. No attól félek, hogy el is törik, el is szakad. — Szétmegy a vagyon, mint a kénese, s beköszönt a nyomor, a mely annál keserűbb, minél szégyenitőbb. — Ennek elejét veendő, igy kellene a kám és pámnak szólani s erős lélekkel gátat vetni, elejét venni a női hiúság meggondolatlan törekvéseinek. Azonban vajmi kevesen vannak, kik ennek józan észszel útjába állani képesek, hanem annak árán is, hogy vagy a legerősebb nélkülözésnek teszik ki, vagy adósságba verik magukat, vagy megcsonkítják vagyoni állapotukat, meghozzák az áldozatot a „tetszelgés“ pusztító bálványának. És ha kérdeni merjük, miért? mi czélra? Hogy múlassunk. Ne lássuk hát, milyen az a mulatság, melynek elérhetésére nyugalmunkat, vagyonunkat, sokszor becsületünket is mérlegbe vetjük? Az bizon ilyen forma. A délutáni órákban megkezdődik a hajművelet, mely abban áll, hogy a természetadta emberi ékesség, a haj közé minél több gyapjú illesztessék be. — Ez után kezdődik az öltöztetési művelet, mely a pesztonka, inas, szolgáló, szakácsnő, szobalány, mama, nagymama, tante, szóval az egész ház családi és cselédi személyzetének az utolsó kis körmét is igénybe veszi,— az egyik szalad bérkocsiért, a másik gombostűért, — a harmadik illatszerért, ébren tartva késő estig, szabót, susztert, kesztyűst, kereskedőt, s némelykor egy elszakadt perui pótlásáért felverik az egész várost. Midőn már a család szemefénye ily módon a kiállításra praeparálva van a „garde de dame*) is előkereste a „Wiklert“, a kocsi is előállott, s miután a be és kipakolás, jegyváltás s a ruhatári nehézségeken keresztül esnek, belépnek a tánczterembe, ahol az úgynevezett tánczmulatság tartatik. Itt az erényörök már hosszú sorban ülnek, ezek előtt el kell léptetni i.T ez a mulatság legkeserűbb része, mert ezek kérlelhetetlen szigorral elmondják még azt is, amit nem tudnak, pedig ők tudnak mindent. Tudják az ellépőnek minden viszonyát, ismerik körülményeit, megmérik jó és rosz tulajdonságait, csakhogy a jót nem beszélik el, hanem elmondják a rosszat, ez a rostálási művelet“. Mit hordatnak contóra. Hogy nem csak a rajta levő ruhával, hanem még a múlt évnegyedi házbérrel is adósak, hogy mit főznek, mit esznek, hogy a cseléd nem áshatja ki náluk a koplalás miatt, s ha ez és ehez hasonló megrovások kifogyhatlan tárházát egy éjen keresztül kimeríteni sikerül nekik, akkor elmondják, hogy nagy lába van, a szeme nem szép, egy kissé kancsal is, hogy a vőlegénye is azért hagyta el, mert megtudta, hogy fél válla vattából van. A család szemefénye pedig e keserves rostálási művelet alatt a „tánczműveletre“ adja magát, kivévén ha eladni való petrezselyme van. A „tánczművelet“ pedig abból áll, hogy egy pár lakkírozott férfi láb és glaceirozott kézzel összekapaszkodik , s addig forognak, mint földünk a maga tengelye és a nap, a terem körül, mig a drága bábiöltöny úgy néz ki, mint erős vihar után a megtépett nádtető. Mikor már a tartalék nagyokat ásít, s a ruhafoszlányok garmadába gyűlnek, kezdődik a feloszlás és általános hazautazás. — Hogy otthon mi történik, tán megtudjuk a következő böjti praedicatioban. *) Ezekre még visszatérünk. Szerk. TÁRSADALMI HETILAP. A fejérmegyei gazdasági egylet, iskolatanács és a fejérmegyei tanítók egyletének közlönye. Megjelen minden vasárnap. Hirdetmény III. félévi folyam. fizetendő, a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor: I _ " Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. * ’ 4. Kéziratok nekil küldetnek vissza. A. 1 a p ár a A lap szellemi részét illető közlemények „Székesfejérvár“ szerkesz házhoz hordással vagy postán küldve, 1872. február 25-én, főségéhez,— belváros, Lángszitás féle ház — küldendők. Egy évre ............................................................4 frt. Alapára, hirdetmények és a hirdetményekért díjak a „kiadó-hivatal“ Negyedévre.......................................................1 frt ^ SZáHl Klökner Péter könyvkereskedésében vétetnek fel. A Nyilttérbeni közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr.