Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-06-30 / 52. szám

V. évi folyam. A városi és megyei lakoság, gazdasági egylet, iskolatanács, s a tanítók és községi jegyzék egyletének f A. A házhoz hordással vagy postán küldve : Egy évre..........................................6 frt. — kr. Fél évre..........................................3 frt. 1 kr. Negyed évre.....................................1 frt. 50 kr. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapestien : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz, fi Becsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. jfl . 3 A lap szellemi részét illető közlemények a „Székesfejérvár“ szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 6-ik sz.) ; czimzendök; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyílttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. 3. n® Kéziratok nem küldetnek vissza. 'TISU &k ...........................................................A 1875. junius 30-án. KÖZLÖNYE. Megjelen minden szerdán és szombaton. 52. szám. J TÁRVA*Ó tanács. (Hammer Gyula után.) Hogyha rózsát szemelnél ki, Azt a kettőt jól megjegyezd: Soha igen kora reggel S este későn se tegyed ezt. Mert a reggnek hajnalpirja Minden rózsát pirosra fest, És a tövist eltakarja Szemed elöl mindig az est. Epstein Gyula. A követválasztás előestéjén. — Junius 30. 1875. — Nem tudom én, melyik országvilág szokása, de annyi való, hogy olvastunk valamit oly népekről, melyeknél bizonyos évek, bizonyos napján, bizonyos helyen és bizonyos időben, olyféle í megfordított és felfordított ünnepélyek tartatnak, melyeken a vakoknak olvasni, a némáknak énekelni, a siketeknek az ütenyt adni, a sántáknak pedig tánczolni kell. És ez ünnep legnagyobb ünnepe az országnak. Mi, akik civilizált s Európa közepén lakó emberek vagyunk, őrizkedünk az oly elragadtatástól, mely az említett szerencsétleneket ily kifakadásra ösztönözné és mégis, daczára minden humanitásunknak, oly nagy a közös öröm, hogy minden vak boldogságot olvas a jövőből és felvirágozását látja a nemzetnek, s kik eddig némák voltak elkiáltják az éljent, a siketek a közlelkesedés lángja után ítélve valóban elhiszik, hogy hallanak s a sánták, ha mindjárt csatában vesztették is el lábukat, most hegyes mankóikon tánczolnak. Sőt, — nem akarom a dolgot nagyitani, — egy biczegő polgártársunk, ki eddig saját lábán alig állt, most lóháton vezet egy csapatot s mi több? ezelőtt irtózott a zászló szótól s most az egész várost zászlókkal árasztja el. Soha több zászlót, mint a házakon, soha nagyobb örömet, soha oly nagy lelkesedést és soha oly nagy érdekeltséget, mint a minő Székesfejérvárott van! Most igazán olyan időket élünk, midőn az our d’ondace nem néz és mégis lát, nem hallgat és mégis sokat hall! Utczáinkon oly mozgalom, közhelyeinken akkora élénkség fejült ki, hogy még az úgynevezett „mafla párt“-nak is kedve kerekedik, s csakúgy hüledezik a szokatlan elevenségen s szinte látszik rajta, miként szeretné a többivel együtt összeverdesni bokáit, azokra a toborzó hangokra, melyeket Bernát hegedűjéről elkap s elvisz hozzá is az esti szellő. A követválasztási mozgalom városunkban sokkal nagyobb mérvet öltött, mint eleinte hinni lehetett. A választópolgárok példátlan ragaszkodással csüngnek jelöltjeiken, s úgy a Zichy, mint a Schwarcz párt rendkívüli erőfeszítéseket visz végbe a diadalbiztosi A jövő hó elején az aratás országszerte kezdetét veendi s mindenki iparkodik földje gyümölcsét betakarítani. Épen ez alkalommal az aratás s a betakarodás beállta kezdetén kívánunk néhány szót köz-, főleg a tűzbiztonság érdekében figyelmeztetésül gazdáinknak s az egyes községeknek elmondani. Alkalmat szolgáltat ezen felszólalásra azon számtalan tüzeset, mely kiválólag ezen időszak alatt szokott bekövetkezni s legnagyobb veszélylyel fenyegeti egyesek nehéz fáradtság s szorgalmuk által előteremtett vagyonukat sokszor mindenünket. Hány és hány esetet hallottunk, tudunk, sőt naponkint is hallunk, hogy a nagy szorgalommal összegyűjtött és betakaritott eleség tására. — A mostani választás minden tekintetben túl fogja szárnyalni az előbbieket izgalmasságra nézve. A palotakülvárosban és a felsővárosban folyt az utóbbi napokban a korteskedás legélénkebben s esténként majd gróf Zichy Nándort, majd Schvarcz Gyulát lehetett éltetni hallani a városrész vendéglőiben és az utczákon. A választók roppant élénkséggel korteskednek illető jelöltjeik mellett. A háztetőkre kitűzött nemzeti lobogók, melyek tana „Éljen ez, vagy amaz“ feliratokkal ékeskednek, — egészen ünnepies szint nyújt a városnak. Egyik ismerősünk nem kimélve a fáradságot, megszámlálta hány lobogó van kitűzve a városban. — Van összesen 600. Ha vendéglőbe vagy kávéházba lépsz, ha a casinóba teszed be lábaidat, ha az utczán találkozol baráttal, ismerőssel, hitelezővel, ha egy csinos hölgy előtt emeled kalapodat s néhány szót váltasz vele, mindenki komoly arczot vág előtted és csak azt kérdi tőled: ki éljen? az az, hogy ki legyen a követ? Pedig ezt a titkot is kisüti majd az idő, a holnap. Addig türelem! Most még az urnában alusszák álmaikat a fehér és fekete golyók. De holnap már a választás napja, s ez jól van igy, hogy rövid az idő, mert ha még sokáig tartana ezen bizonytalan állapot és ha folyvást ily fokú maradna az izgalom, még — ments Isten — az egész város idegessé lenne. Igen már holnap lesz az utolsó küzdelem, a midőn a nyári hó daczára az egyik fél (t. i. a nyerőfél) diadala Előfizetési felhívás a „Székesfejérvár“ hetenkint kétszer szombaton és szerdán megjelenő társadalmi hetilapra. A lap ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postai küldéssel: V* évre júliustól—szept. végéig 1 fr. 50 kr.* „ júliustól—decz. „ 3 fr. — „ Lapunk pártolóit kérjük, miszerint az előfizetést mielőbb megnjitani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési pénzek Klökner Péter lapkiadóhoz czimzendők, ezek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat, melyek bérmentesítve csak 5 krba kerülnek. A szinpártoló-effület ügyében. Szinészetünk városunkban, főleg a jelen nyomasztó körülmények közt csak úgy állhat fenn s létezhetik, ha mellette egy pártoló-egylet van, mely folytonosan támogatja, fennállhatását anyagilag és szellemileg elősegíteni törekszik. Ezen egylet fontosságát már a közelmúltban tartott közgyűlés is elismerte és határozatilag kimondta alakításának szükségét, sőt a választmányt az előmunkálatok megtételére utasítá. A választmány eddig ez ügyben vajmi keveset tett, talán semmit, a nyilvánosság elé legalább semmi kiható működése nem került. Időközönként e lap fel-felszólalt ezen egylet alakítása érdekében, de zárt ajtókra talált a felszólalás s mély csend következett mindannyi támadásra. E mély csendet akarjuk újra jelen sorainkkal megzavarni s mig egyrészről a választmányt az előmunkálatok megkészítésére, illetve a kezdeményezés megtételére akarjuk indítani, másrészről a közönség kiváló figyelmét szeretnék ezen egyletre fordittatni, hogy azt pártolva, alakulását előmozdítsa s fennállását biztosítsa. A színházpártoló-egylet létesítése a fejérvári szinügyre életkérdés, főleg a jelen viszonyaink közt, midőn úgyis nehéz feltételek mellett a szinügy igazgatóság által kezeltetik. Mi ugyan mindig azt hangoztattuk, hogy városunkban csakis az intendaturai kezelés existálhat, ez tarthatja fenn a szinügyet, sőt még némi hasznot is hajthat. Nézetünket azonban alávetjük ez idő szerint a többség határozatának s egész erővel törekedünk elősegíteni az igazgató helyzetét, és azért szólalunk fel ez alkalommal is. A szinügypártoló-egylet alakítását e szempontból sürgetjük s annak jövőt is merünk jósolni, mert ha nálunknál kisebb városok körében hasonló egyletek mellett virágzik a szinügy, mert ne virágoznék lelkes közönségünk körében!! Tenni kell és pedig mihamarébb, mert ki késik kétszer ad, mondja a közmondás. Siessünk mielőbb szinügyünk jövő évi fenállhatását elősegíteni és pedig kettőzött erővel. Alig egy évnegyed választ el bennünket a jövő szinidénytől és még mindig a kezdeményezés legeslegelső phasisán állunk, tétlenül tekintünk a jövőbe s várjuk mig az áldás magától zsebünkbe hull. — A megrovás súlya, sőt a felelősség egész terhe a jelenlegi színházi választmány vállaira nehezedik, s méltán, még pedig annál súlyosabban, mert szóval s e lap hasábjain folyton küzdöttünk a kezdeményezés első lépése megtételéért. De hiába! ■Kasra g^srexmtHeBreiBflSHBaBaacBareaiiBBBwaciaaBBaBaKCT Most újra szólunk a választmányhoz, lelkiismeretbeli kötelmének ismerje a tettek mezejére lépni annál is inkább, mert a közgyűlés ebbeli felhívását elfogadta s Ígéretet tett a közreműködés, sőt a kezdeményezés megtételére. A szinügy pártoló-egyletnek kétségkívül, mint más egyletnek alapszabályok alapján kell megalakulni. A tagok bizonyos évi díjat fognak fizetni, mely összeg képezendi majdan az egylet alapját a mi tőkésitetvén fog a szinügy segélyére szolgálni. Ez alkalommal azonban erről s az egylet alakításáról részletesen nem szólunk, nem fejtegetjük azt, hogy mily módon, mily alapszabályok mellett létesüljön az egylet, ennek fejtegetésébe később fogunk bocsátkozni. Azonban jelenleg felkérjük városunk színügy barátait: nézeteiket bocsássák a nyilvánosság elé, hogy azáltal az ügy kellőleg megvitatva, mintegy elkészítve képezze az alakulandó egylet előmunkálatainak alapigéjét. Zeniért. Az aratás kezdetén.