Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1876-11-08 / 90. szám
soha sem lehet, megtámadta azt, mely minket vedelmeHónapok óta dúl a vére, harca, s a h«»nefeA« : Danán , a MdiSn, mely Árpád ivadékainak lakhelye A^tyí'fél, visszautaeitá barátságunkat p4rtfo£ú.«W »eab.d.ágharczunk e nyomornak Lm Slilt sake, fülekre, mert a Fahe tenge, ^ S 'e^ÄnAÄje. — De a derék török nép elj^bTMu vitézül küzd a veszélyes áramlat elen, viszontagságai által kimerítve alig bírja meg geit is ápolni. A müveit Európában nincs egyes nemzet, mely iparkodnék a szenvedők fájdalmait enyhíteni. Lehetünk-e mi hálátl^ok^ megfeledkezhetünk-e azokról, kik szívükigéep£V hazátlanul bujdosó apáinkat ? Nem, a magyar ifjúság ily nyomorult nem volt, s nem is lesz soha! Nem engedi meg azt, hogy az utókor megvesse a lovagias magyar nemzetet! Mi összerakjuk filléreinket, míg fillérekből ezrek lesznek, s elküldjük oda, hol segélyért kiált a szenvedő. A zászló, melyet a magyar ifjúság vesz kezébe, nem bukhatik el, s mi megmutatjuk török testvéreinknek, hogy e kalmár időben is tud a magyar áldozni, ha magasztos eszméről van szó. És a magyar ifjúság nem engedheti meg, hogy valaki által megelőztessék, a magyar ifjúság féltékeny e dicsőségre. Testvérek! Szervezkedjetek! Alakuljatok bizottságokká, s aztán indítsátok meg a gyűjtéseket a török sebesültek részére; keressétek fel a koldusok kunyhóját, a gazdagok palotáit; ne legyen falu, puszta, ne legyen viskó, hol gyűjtő ivetekkel meg nem jelentek; rendezzetek tánczvigalmakat, hangversenyeket, sorsjátékokat, a mint viszonyaitok engedik. *, S hogy az összeg impozáns legyen, küldjétek hozzánk (Gyűjtő-bizottsági iroda, Zöldfa-utcza 30-ik szám,) s mi azt hirlapilag nyugtázva, eljuttatjuk rendeltetése helyére. Testvérek! Nem biztatunk, nem lekesitünk benneteket, hisz eléggé lelkesít szándékunk tisztasága. Tegyetek meg mindent a mit lehet, egy pillanatra se tévesszétek szem elöl, hogy ti magyar ifjak vagytok. Budapest, 1876. november 2. A budapesti két egyetem ifjúságának nevében: Szűcs Gyula, Soós Jenő, elnök, alelnök. Lukács Gyula, pénztárnok. Egy sokat megvitatott ügy. A Vörösmarty-kör és régészeti egylet fusiója sokat meg lett vitatva, de mindeddig még a gyakorlati életben ezen terv, mely kitüzetett, nem való vitatott; hogy mi ennek oka, most nem kutatjuk, hanem igen más oldalról fejtegetjük e kérdést.nyira nyer terjedelmében, hogy hozzá képest az egész madár felette gyengének látszik, azért hangja hamar ereked. Legszembeszökőbb ellentéte a pacsirta. Hangja igen nagy, hatalmas accordokban kell ezt egyszerre kiöntenie. Énekével akarja hallgatóit meghódítani. Mint más madárnak, neki is megvannak dalnok-versenytársai. A pacsirta nemcsak a fák zöld lombjait, hanem a kalitkát is szereti, ha páholyszerű stylben van építve, s gyakran két pacsirtát lehet látni egy kalitkában, de akkor egyik sem énekel, hanem mindegyik a csalogány dalát hallgatja. Egész könyveket lehetne írni arról, hogyan énekel két szép pacsirta, melyek közül egyik szőke, másik barna. A rokon fekete pintynek egészen más szokásai vannak ez már nem oly félénk mint amazok s nem messze az összes madarak fészkétől alacsony bokorba (vagy nádszékre) ül. Legjobban szereti az erdőt cserjékkel, úgy mint Balás a hurkát. Néhány műértő, összefüggő csattogása miatt, neki adják az elsőséget az úri madarak között, de ezek nem a legavatottabbak, ők nem fogják fel a szellemet, mely a hangokban nyilatkozik. — Tűzerő és nemesség tekintetében felsőbb fokon áll a többi éneklő madaraknál. De míg a pacsirta leglelkesebb éneklése közben is megtartja nemes nyugalmát, a fekete pinty egész teste remeg és rángatódzik, kivált ha kissé szürkül. A pacsirta epedve emeli fejét; a fekete pinty erélyesen nyújtja azt az erdőbe; a pacsirta fuvoláz, trilláz és zokog; a fekete pinty csak fuvoláz, de fölötte szépen és kellemesen. Utánna azonnal a rigóra kell átmennünk, a harmadik rokonra, de kiért a művész családnak nincs oka szégyenkezni. A rigó fellépése külömbözik a csalogány és a fekete pintyétől, de leginkább a csalogánnyal szeret duettban énekelni. Művészi capriceaiban valami közösség uralkodik közte és a csalogány között. A rigó leginkább bérczeken fészkel; éneke remek s alighanem megállhat a fekete pintye mellett. A szép rigó napnyugatkor dicséretes kitartással énekel, míg nappal a legnagyobb henyélésnek adja át magát. A poszáta (barázdabillegető) ellenben nem henyél annyit mint a rigó, hanem ennek is meg vannak előadási sajátságai. Ha énekelni akar, mindig torkát köszörüli, s akkor ilyféle hangokat hallott: „hem-hem.“ Szereti magát virág szárán traverszálni, azaz hintázni s igy ringatózva énekel, de ha fellelkesedik, felszáll a pacsirta után s a mező felett lebegve tartja énekét. Ez gyakran igen különös, de sőt nevetséges is, mert ereje megközelitőleg sem elég; de előadásában van valami a mi helyes. De ennél különösebben viseli magát a seregély, melynek hazája Szilágy- Somlyó. Ez előadása közben tánczol, ugrik, felröpdös s a legnevetségesebb bukfenczezést viszi véghez. És ne említsük legkedvesebb és legnagyobb dalnokunkat, derék házikakasunkat? Ő szólnok és dalnok egyszerre ; korán kel, későn fekszik; ő hirdeti a hajnal hasadtát mint az éjjeli bakter; és ilyenkor 4 órakor kiáltja ki a hármat, a kettőt pedig egy órakor; a cserebogarakat nagyon szereti, és kakas létére gyönyörű kappan hangja van; a többi madarak perkend szólítják őt. Az éneklő madarak társasága tegnap egy új vezér éneklő madárral szaporodott, s a háromtagú madár-intendatura készül fölléptetni őt. Mi hisszük, hogy a dalcsarnok vonzerejét emelni fogja egy vezérdalár szereplése, mit szívünkből óhajtunk is. Ez lenne különben a legújabb és legmelegebb újság, melyet már azért is melegen kell pártolnunk, hogy a közművelődés csarnokában éleszszük a hazafiasság lángját, lángoló természetünknél fogva. Különben városunkban semmi újság. A bor ára emelkedett; a tél beköszöntött; az utczasarkokon marónit árulgatnak; Nagy k. a. rekedt; Lukács Gyula ithon volt; a kintornás család kintornája elromlott; a a ludak most is mezítláb járnak; — Vezérinét a helybeli színházhoz szerződtették; — egy kisaszszonynak titkos udvarolója az „Újvilágba fizetett elő; — a „Székesfejérvári naptáriból 3000 példányt adott el kiadója ; — Turner k. a. nem énekel többé a Hunyady operában. Egyéb nem történt. Mindezekből azonban látszik, hogy a közelebbi napoknak elég sok története volt, s a tárczairónak ugyancsak elég dolga lett volna, hogy a sok elősorolt újság rendszeres formát kapjon benne, azonban e sorok írója csakis az olvasó iránti tiszteletből hallgatta el a javát, s a sok apró történeteket azért irta hübele halás, lovat ad az Isten módjára egymás hátára , hogy csak fecskeröptiben mutassa be azokat, a világot sarkából kiforgató nagyszerű eseményeket, melyeket ha hosszasan leírt volna, a n. évd. olvasó közönséget mindenesetre egy kis csömör kerülgetné. Avval pedig nem akarunk szolgálni, magunk sem kérünk belőle. Jean d' Or. 372 Részünk eszméjét, s .aül azt véleményezzük, ejtsük el a fusió és a rég’ a Vörösmarty-kör, alapszabályai módosítása a jelet _/ szakosztályok felállításával, hagyassák meg szab’ -degi beosztással azon reményben, hogy az alapul alymódosítás által a szakosztályok felállítása mellett _,abb és virágzó szellemi élet fejlődik. Karoljuk fel ellenben a régészeti egyletet úgy, hogy az múzeum-egyleti jelleggel bírjon épen, mint a kassai s más hazai jelenleg virágzó egyletek. Miveltessék kebelében a történet, régészet, a szépművészet, szóval mindazok, melyek egy múzeumi egylet kebelében elférnek. Legyen ennek tulajdona a nagybecsű képtár s könyvtár, a régiségtárral együtt. S kezdje meg működését mielőbb a megye és város szellemi érdekei javára annál inkább, miután már előre is tőle sokat várunk, melyek közül a legfontosabbat, egy szakközlöny alapítását említjük csak ez alkalommal meg, mert ezen egyletnek szerintünk egyik feladata lenne egy történelmi, régészeti s szépművészeti szakközlöny kiadása, havonként egyszeri megjelenéssel Van nekünk a szépművészetek terén jeles képzettségű, úgy a régészet és történet terén igen jártas szakférfiúnk, Gróf Zichy Jenő ur, azt hisz szűke lenne olyan szives, hogy e szakfolyóirat élére állana, mely szakközlöny a gróf ur és hasonló munkatársak közreműködése mellett nemcsak e megyében s városban, de a hazában is elterjedne, kivált ha a hazai szép és képzőművészeti, úgy történelmi s régészeti érdekeket képviselné, melyek közül, különösen a szépművészetek e hazában még szakközlönynyel nem is igen rendelkeznek. Ez által a múzeumi egylet központja lehetne a megyénk s városunk szellemi életének, különösen ha a szellemi téren érdekeit egy közlöny által nemcsak képviselné, hanem a tudomány s művészetek ágait körünkben terjesztené és fejlesztené is A casinoi jelleget öltő Vörösmarty-kör mellett, melyre szintén szükség van — csak is egy ily múzeumi egylet az említett szellemi eszközökkel állhatna fenn s működhetnék szellemi érdekeink fejlesztésére. Ezen egylet létesítése által bírnánk egy régiség-, kép- és könyvtárral, volna egy központunk, hol a szellemi érdekek elérésére minden nemes eszköz egyesítenék s lenne egy közlöny, mely az említett érdekeket képviselné. Ajánljuk ezt újabb megvitatás végett, s ha ez eszme elfogadtatnék a fejérmegyei történelmi- s régészeti egylet, mely oly szép számú tagokkal rendelkezik, sem fel nem oszolnék, sem bele nem olvadna más egyletekbe, hanem létjogát megtartva, csupán czimét változtatná muzeum egyletre és működését kiterjesztené a szépművészetekre is. Ez nem járna oly nagy átalakulással, és sokkal könnyebben kivihető lenne, mint azon terv, mely még mindig a kezdet nehézségeivel küzd.*) Zemért. Nyílt levél a szerkesztőhöz. T. szerkesztő úr! Kunoss Endrére vonatkozólag a „Magyar Encyclopedia“ 212-ik lapján az áll: meghalt 33 éves korá*) A fusio eszméje újabban felszínre kerülvén úgy látszik, most már kivihető lesz, mind az által jelen czikket, miután több oly dolgot is tartalmaz, mely a fusionált egylet által is elfogadható, közöljük. Szerban Pesten 1843, a mi nem való. A „Székesfejérvár“ 88 ik száma „Hírek“ rovatában pedig, hol első helyen a halottak napja kegyeletes megüléséről lévén szó, legközelebb a többek között ezeket olvastam: „Szükséges volna, ha azon elhunyt jeleseink sírján is a kegyelet adóját lerónánk, kik itt nyugosznak távol minden rokoni köteléktől elhagyatva. Megyénkben, de városunkban is van több jeles férfi sírja — ilyen Kunoss Endre a jeles költőé—jeltelenül elhagyva stb.“ Ebből azt értem, hogy Kunoss Endre Székesfejérvárott volna eltemetve és sírja jeltelenül elhagyva, én pedig úgy tudom, hogy a jobb sorsra érdemes fiatal költő Kálozon halt meg, ott el is temettetett, sírját pedig lanttal ékesített, díszes, még a temető előtt elvonuló útról is olvasható eme fölirású sírkő jelzi: KUNOSS ENDRE 1843. A mindenektől ugy látszik elhagyatott hosszasan szenvedőt, gróf Zichy Ödön fogadta vendégszerető házába, hol én akkori kálozi káplán Kunosst betegségében meglátogattam, a végre kiszenvedett temetésén jelen voltam, a temetési szertartást végző út. Müller Pál ref. lelkész ur oldalán a templomhoz kisértem, a fölötte tartott halotti beszédet meghallgattam, de még a fölvett textusra is hiven emlékszem. Jab. 9. r. 25, 26. v. A halotti beszéd után ugyan a lelkész ur oldalán kisértem Kunosst a ref. temetőbe. Bizton hivatkozom mindezekben a még most is élő igen tisztelt lelkész ur kedves urambátyámra, kit irántam tanusisitottt szives jó hajlamaiért a jó Isten még sokáig éltessen! Ezen adatok s a történeti igazság érdekében legyen tehát szives t. szerkesztő ur nyilvánosságra hozni, hogy ha Kunoss Endre — kinek emlékéhez több fiatal kori érdekeltségeim kötnek, — csakugyan Székesfejérvárott nyugszik jeltelenül elhagyatva: mikor? micsoda alkalommal? kinek intézkedései folytán szállitattak hamvai Székesfejérvárra. Maradván kiváló tisztelettel.*) Csákberényben, november hó 3-án. Poór Péter, plébános. Színészet. Szombaton f. h. 4-én operai társulatunk először mutatta be magát a víg opera terén, Rossininek „Sevillai borbély“-át adván elő. Mándokinénál volt alkalmunk gyönyörű coloraturáját teljes mértékben megismerhetni, a fuvolaáriát és változatokat a zeneleczke alatt kitűnően énekelte. Fekete Almaviva szerepét elég ügyességgel adta és jól énekelt. Traversznek (czímszerep) éneke igen sok kívánni valót hagy hátra, játéka sem elégített ki. Szilágyi (Bartolo) és Török (Basilio) komikumsok által nem egyszer hangos kaczajt idéztek elő. — Az előadás nem eléggé sikerült — És ennek az az oka, hogy az operai tagok igen sokat veszítnek, midőn próbában beszélnek, ami különben nemcsak Fejérvárt, hanem mindenütt előfordul, és még alig egy éve, Bécsnek összes sajtója Lord Byron „Manfrédje“ előadása alkalmával azon megjegyzést *) A helyreigazító soroknak községgel adunk helyet, azon megjegyzéssel, hogy Kunoss tetemei a kálozi temetőben nyugosznak s Fejérvárra nem hozattak be. A jeltelenség alatt a közlő csupán azt érte, mivel halottak napján Kunoss sírját nem diszitették fel még egy koszorúval sem. Szerk.