Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1876-09-16 / 75. szám
II. évi folyam. TS 3. szám. 1876. szeptember 16-án. Társadalmi hetilap. A városi és megyei hatóság, gazdasági egylet, iskolatanács, s a tanítók és községi jegyzők egyletének közlönye. Megjelen hetenkint kétszer: szerdán és szombaton. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve, egy évre ............•••6 frt. — kr. Fél évre................................................................................. frt. — kr. Negyed évre..................................................1 frt. 50 kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Oppelik L. és Morse Rudolf, Hrdlicka Vincze. A lap szellemi részét illető közlemények a „Székesfejérvár' szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 5-ik sz.) czimzendőki — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klokner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő, pj kéziratok nem küldetnek vissza. Előfizetési felhívás „S z é k e s f e j é r v á r“ hetenkint kétszer — szombaton és szerdán — megjelenő október—deczember negyedévi folyamára. A lap ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postai küldéssel: Évnegyedre .............................1 frt. 50 kr. Félévre ..................................3 frt. — kr. Lapunk előfizetőit kérjük, miszerint az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék.—Egyszersmind kérjük lapunk eddigi pártolóit s barátait, hogy azt saját körükben terjeszteni szíveskedjenek. Előfizetési pénzek Klökner Péter lapkiadóhoz czimzendők, ezek beküldésére ajánljuk a posta-utalványokat, melyek bérmentesítve csak 5 krba kerülnek. A közigazgatási bizottságokról. A jövő hét folytán veszi kezdetét az ország törvényhatóságaiban a közigazgatási bizottságok megválasztása. A városokban, melyek municipiális külön állásukat megtartották, oly közönyösséggel néznek e választásnak eléje, mintha a számos közgyűlési bizottságok egyik legjelentéktelenebbikjének és nem a törvényhatóság legfontosb közigazgatási testületének megalakításáról lenne szó. Nem várnak ez új intézménytől semmi jót. Ellenben bizonyosnak tartják egy pozitív rész oldalát: a közügyek iránti érdeklődésnek megcsökkenését a városi polgárság kebelében, s valalószínűnek egy másik hátrányos következményét, azt, hogy a városi ügyeknek a közönség egyetemétől elvont vezetését néhány befolyásos, egyénből alakuló clique önző kezeibe juttatandja. Így vélekednek a városi közigazgatási bizottságokról, legalább azon városi municipiumokban, hol a közhangulat nyilvánulásaival alkalmunk volt megismerkedni. Ily felfogás egészen természetszerű jelenséggé teszi a közönyt, az érdeklődés teljes hiányát. A megyékben, legalább amennyire saját tapasztalataink következtetni engedik, más a hangulat. — Nemcsak a főispánok, az egyes megyei pártok is élénken foglalkoznak már a közigazgatási bizottsági választás kérdéseivel. Minden vidéke a megyének igyekszik legalább egy-két népszerűbb emberét bevinni a választás alá eső tiz közigazgatási bizottsági tag közé. Itt-ott már korteskedésnek is találkoztunk nyomaival. Néhol pedig a főispánok is foglalkoznak a megbizhatóbb embereikből alakítandó közigazgatási bizottság listájának szerkesztésével. A hatáskör, melyet az 1876. VI. törvényczikk a közigazgatási bizottságokra ruház, oly kiterjedt, oly fontos, hogy épen nem csodálhatni, ha úgy a főispánok, mint a megyei irányadó körök bevinni igyekeznek embereiket az adminisztrativ tulajdonképeni vezetésére hivatott e testületbe. Azonban nemcsak féltett érdekek szüleménye ezen érdeklődés. Bizonyítéka annak is, hogy az önkormányzat iránti ragaszkodás népünkből még nem halt egészen ki. A közigazgatási bizottsági választások próbakövét fogják képezni e ragaszkodás gyakorlati értékének. Kiderítendik, ha vájjon van-e törvényhatóságaikban még oly elem, amely minden anyagi díjazás nélkül elégséges szellemi s anyagi erőt képes a közügynek, a közigazgatási bizottság sok időt igénybe vevő működésének áldozatul hozni. A municipális önkormányzat barátait figyelmeztetjük a küszöbön álló választásoknak e messzeható jelentőségére. Ha biztosítani akarják az önkormányzat jövőjét, oly férfiakat válaszszanak be a közigazgatási bizottságokba, akik képesek s készek is folytonos részt venni a bizottságok működésében. Ha e választásoknál is ismétlődni fog azon jelenség, melyet a megyei közgyűlések commissiónak alakításánál oly gyakran van alkalmuunk észlelni, ha oly férfiak választatnak be a közigazgatási bizottságokba, akik csak ambítiójuk pillanatnyi kielégítését keresik e kitüntetésben, ha a választott bizottsági tagok rendszeres távol maradása hivatalnokok és tisztviselők testületévé teszi az egész közigazgatási bizottságot, akkor csakugyan utolsó órája ütött hazánkban az önkormányzatnak. S még azt sem fogjuk indokoltan állíthatni, hogy szükség van további fenntartására! Keressék fel a törvényhatóságok közgyűlései kebelekből azon férfiakat, kik értelmi súly, társadalmi tekintély, s vagyoni viszonyaik által képesítve a közért való munkálkodásnak szeretete által pedig hivatva vannak a közigazgatási bizottsági tagsággal járó kötelmek teljesítésére. Éberen őrködjenek a választásoknál a magyar államiság érdekei fölött is. Legyenek rajta, hogy az úgynevezett nemzetiségi megyékben se válhassék a közigazgatási bizottság oly testületté, melynek tendentiái az állam magyarságának érdekeibe ütközzenek. Jó választások mellett a közigazgatási bizottság megyékben hasznos szolgálatokat tehet, úgy az önkormányzat, mint általában a közigazgatás ügyének. A városi municipiumokban tartunk tőle, nem leend egyéb széttépett foszlánynál a fejlődésében elfojtott önkormányzati tevékenység fölött! — TARCSAI Visszaemlékezés az érd-battai kirándulásra. Még most is a legsebesebb zápor kopogását érezzük fejünk felett s a hives eső idegrázó érintését nyakunkon és a villámok hatalmas csattogását, midőn rád gondolunk érd-battai kirándulás. Mindhárom pedig oly velőkig ható kellemes. Uj kalapunk az antiquitások közé kerülése hirdeti az elsőt, csendes idegláz emlékeztet a másikra s a harmadik nem a villanygép csiklandozó szikrája, hanem egy hatalmas dördülés ott fenn a magas menny kárpitjain, mely minden órán fenyeget egy-egy hatalmas csapással, mely épp oly könnyen lesújthat, mint ahogy nem sújtott le. Ily viszontagságok után, mégis oly kedves a visszaemlékezés e kirándulásra, feledjük az antiquitások közé jutott kalapot, az ideglázt, az egek haragját és kedvesen gondolunk rá. A Jupiter pluvius s a neki dühödt Aeolus átkoszulása után is a feltűnő Phoebus szárnyai alatt előbukkanó Amorsi múzsák kedves emléket hagytatok hátra azon eseményekről, melyeket ott a hajdani classikus Róma népe által lakott, a barbárok által eldúlt Potentiana romjai közt átszenvedve élvezni szerencsések voltunk. Az ily édes-bús jelen után az ősmultú földön állva nem felejtkezhetünk meg egészen azokról a ősökről, kiknek köszönhetjük a haza fennállását. Szóljunk hát a múltról, először Érd egyik nevezetesebb emlékéről a török toronyról, mely méltán egyik nevezetesebb emléke megyénknek, körülbelül öt öl magas lehet, erős massiv kövekből, csigalépcső vezet a magas minarett tetejére, honnét egykor, midőn a szőke Duna vize felett is az osmánok karja parancsolt, csendesen kiállhatta a jámbor muzulmán kelet felé fordulva „Allah achbar“ „II Allah“-t azóta is a jámbor dervisek el-ellátogatnak ide, hogy buzgó imát küldjenek a hatalmas Allah zsámolyához. A toronyhoz hasonló régi romokon áll a jelenleg igen csinos kastély, mely a hatalmas Hamzsabég egykori várkastélya romjain épült fel. Érdet a Sárkány család bírta, ennek kihalta után a Szapáriaké lett, kiktől az Illésházyak vették meg; a régi török kastélyon épitett Illésházy egy másik kastélyt, melyet uradalommal együtt 1828-ban herczeg Battybány vett meg, ettől pedig 1847-ben báró Sina György. A régi kastély igen elhagyatott állapotba jutott, mig nem 1867-ben báró Sina Simon levontatás helyébe a jelenlegi újat épiteté, melyből a kilátás a Dunára s a távoli vidékre mondhatni festői. Gyönyörűen van berendezve s bebutorozva az egész kastély, melyet a derék Stieber Lothar ur szivességéből volt alkalmunk megtekinteni. A kastély alatt megvan még azon föld alatti börtön — most pincze — hol Szapári Péter szenvedett. A kastély hátterében pedig régi hárem szobák még a múlt században megvoltak, most azonban az uj kastélyba beépíttettek. E kastély fogadá be szeptember 9-én a megyei küldöttség tagjait, mely a congressus fogadására jött Érdre. Itt volt a megyei tisztikar egy nagy része. A hajónál ott volt Tassy Béla járási és Lits Gyula vaáli járási szolgabiró teljes díszben, feltűnő szép magyar öltözetük megtetszett a külföldieknek s egy dán királyi származású hölgy (bár zárjelközt mondva már antiquitas) nagy figyelemmel nézegette a déli termetű szolgabirákat; nagyon megtetszettek még Worsaae dán miniszternek s kitűnő archaeologusnak. A két szolgabiró kalauzolása mellett értünk fel a két őskori sírhoz, melyekben talált tárgyak azon újabb bizonyítékot nyújtottak a tudós világnak, hogy bizony ezen halmok daczára a budapesti lapok lelkesedésének nem hunhalmok, hanem az őskori népek rendes temetkezési helyei. Ide a hunok nem temetkezhettek a csaták után, mert ezek rendszeres sírok s nem csata utáni temetők. Különben is a hunok, ha megégették is bulláikat, de urnákba nem tevék. Hiába keressük tehát itt Attila testét, hiába e sírokban hősei s porait, nem azon sírokban, hanem a haza göröngyeivel összevegyülve porlanak ők, a dicsők. A nap melegen sütött a hegyen s nem a tudomány, hanem a hősugarak izzaszták meg tudósainkat, még itt bámulták a múlt emlékeit. Innét a gőzhajóra tértek vissza, mely őket a battai hypocaustumhoz szállitá. Azonban alig ért a hajó ide kitört a vihar és Neptun neki ereszté a szeleket minden irányban, szenvedve, ázva, hiába vártuk mig elkiállta borzasztó szavát „quos ego“! A battai ásatásnál volt a nagyszerű sátor négy Városi tanügy. A városi iskolaszék f. é. szeptember 9-én választásra gyűlt össze. Ez alkalommal elegen voltak jelen. — Elsőbben is a legutóbbi gyűlés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Az iskolaszék alelnökéül egyhangúlag főt. Kuti Márton felsővárosi esperes-plebános úr választatott. Hogy ez ideig a városi népiskolaügyek élén a legbuzgóbb s legtapintatosabb férfiú állott Say Rudolf