Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-09-16 / 75. szám

II. évi folyam. TS 3. szám. 1876. szeptember 16-án. Társadalmi h­etilap. A városi és megyei hatóság, gazdasági­ egylet, iskolatanács, s a tanítók és községi jegyzők egyletének közlönye. Megjelen hetenkint kétszer: szerdán és szombaton. A­ lap ára házhoz hordással vagy postán küldve, egy évre ............•••6 frt. — kr. Fél évre................................................................................. frt. — kr. Negyed évre..................................................1 frt. 50 kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. H­irdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Oppelik L. és Morse Rudolf, Hrdlicka Vincze. A lap szellemi részét illető közlemények a „Székes­fej­érvár'­ szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 5-ik sz.) czimzendők­i — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klokner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő, pj kéziratok nem küldetnek vissza. Előfizetési felhívás „S z é k e s f e j é r v á r“ hetenkint kétszer — szombaton és szerdán — megjelenő október—deczember negyedévi folyamára. A lap ára helyben házhoz hordva vagy vidékre postai küldéssel: Évnegyedre .............................1 frt. 50 kr. Félévre ..................................3 frt. — kr. Lapunk előfizetőit kérjük, miszerint az előfizetést mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás történjék.—Egyszersmind kér­jük lapunk eddigi pártolóit s barátait, hogy azt saját körükben terjeszteni szíveskedjenek. Előfizetési pénzek Klökner Péter lapkiadóhoz czimzendők, ezek beküldésére ajánljuk a posta-utalvá­nyokat, melyek bérmentesítve csak 5 krba kerülnek. A közigazgatási bizottságokról. A jövő hét folytán veszi kezdetét az ország tör­vényhatóságaiban a közigazgatási bizottságok meg­választása. A városokban, melyek municipiális külön állá­sukat megtartották, oly közönyösséggel néznek e választásnak eléje, mintha a számos közgyűlési bizott­ságok egyik legjelentéktelenebbikjének és nem a törvényhatóság legfontosb közigazgatási testületének megalakításáról lenne szó. Nem várnak ez új intéz­ménytől semmi jót. Ellenben bizonyosnak tartják egy pozitív rész oldalát: a közügyek iránti érdeklődésnek megcsökkenését a városi polgárság kebelében, s va­­lalószínűnek egy másik hátrányos következményét, azt, hogy a városi ügyeknek a közönség egyetemétől elvont vezetését néhány befolyásos, egyénből alakuló clique önző kezeibe juttatandja. Így vélekednek a városi közigazgatási bizottsá­gokról, legalább azon városi municipiumokban, hol a közhangulat nyilvánulásaival alkalmunk volt megis­merkedni. Ily felfogás egészen természetszerű jelen­séggé teszi a közönyt, az érdeklődés teljes hiányát. A megyékben, legalább a­mennyire saját tapasz­talataink következtetni engedik, más a hangulat. — Nemcsak a főispánok, az egyes megyei pártok is élénken foglalkoznak már a közigazgatási bizottsági választás kérdéseivel. Minden vidéke a megyének igyekszik legalább egy-két népszerűbb emberét be­vinni a választás alá eső tiz közigazgatási bizottsági tag közé. Itt-ott már korteskedésnek is találkoztunk nyomaival. Néhol pedig a főispánok is foglalkoznak a megbizh­atóbb embereikből alakítandó közigazgatási bizottság listájának szerkesztésével. A hatáskör, melyet az 1876. VI. törvényczikk a közigazgatási bizottságokra ruház, oly kiterjedt, oly fontos, hogy épen nem csodálhatni, ha úgy a főispá­nok, mint a megyei irányadó körök bevinni igyekez­nek embereiket az adminisztrativ tulajdonképeni ve­zetésére hivatott e testületbe. Azonban nemcsak féltett érdekek szüleménye ezen érdeklődés. Bizonyítéka annak is, hogy az ön­­kormányzat iránti ragaszkodás népünkből még nem halt egészen ki. A közigazgatási bizottsági választá­sok próbakövét fogják képezni e ragaszkodás gyakor­lati értékének. Kid­erítendik, ha vájjon van-e törvény­­hatóságaikban még oly elem, a­mely minden anyagi díjazás nélkül elégséges szellemi s anyagi erőt képes a közügynek, a közigazgatási bizottság sok időt igénybe vevő működésének áldozatul hozni. A municipális önkormányzat barátait figyelmez­tetjük a küszöbön álló választásoknak e messzeható jelentőségére. Ha biztosítani akarják az önkormány­zat jövőjét, oly férfiakat válaszszanak be a közigaz­gatási bizottságokba, a­kik képesek s készek is foly­tonos részt venni a bizottságok működésében. Ha e választásoknál is ismétlődni fog azon jelenség, melyet a megyei közgyűlések commissiónak alakításánál oly gyakran van alkalmuunk észlelni, ha oly férfiak választatnak be a közigazgatási bizottságokba, a­kik csak ambítiójuk pillanatnyi kielégítését keresik e ki­tüntetésben, ha a választott bizottsági tagok rendsze­res távol maradása hivatalnokok és tisztviselők tes­tületévé teszi az egész közigazgatási bizottságot, akkor csakugyan utolsó órája ütött hazánkban az ön­­kormányzatnak. S még azt sem fogjuk indokoltan állíthatni, hogy szükség van további fenntartására! Keressék fel a törvényhatóságok közgyűlései kebelekből azon férfiakat, kik értelmi súly, társadalmi tekintély, s vagyoni viszonyaik által képesítve a köz­ért való munkálkodásnak szeretete által pedig hivatva vannak a közigazgatási bizottsági tagsággal járó kö­telmek teljesítésére. Éberen őrködjenek a választá­soknál a magyar államiság érdekei fölött is. Legye­nek rajta, hogy az úgynevezett nemzetiségi megyék­ben se válhassék a közigazgatási b­izottság oly testü­letté, melynek tendentiái az állam magyarságának érdekeibe ütközzenek. Jó választások mellett a közigazgatási bizottság megyékben hasznos szolgálatokat tehet, úgy az ön­kormányzat, mint általában a közigazgatás ügyének. A városi municipiumokban tartunk tőle, nem leend egyéb széttépett foszlánynál a fejlődésében elfojtott önkormányzati tevékenység fölött! — TARCSAI Visszaemlékezés az érd-battai kirándulásra. Még most is a legsebesebb zápor kopogását érezzük fejünk felett s a hives eső idegrázó érintését nyakunkon és a villámok hatalmas csattogását, midőn rád gondo­lunk érd-battai kirándulás. Mindhárom pedig oly velőkig ható kellemes. Uj kalapunk az antiquitások közé kerü­lése hirdeti az elsőt, csendes idegláz emlékeztet a másikra s a harmadik nem a villanygép csiklandozó szikrája, hanem egy hatalmas dördülés ott fenn a magas menny kárpitjain, mely minden órán fenyeget egy-egy hatalmas csapással, mely épp oly könnyen lesújthat, mint a­hogy nem sújtott le. Ily viszontagságok után, mégis oly kedves a vissza­emlékezés e kirándulásra, feledjük az antiquitások közé jutott kalapot, az ideglázt, az egek haragját és ked­vesen gondolunk rá. A Jupiter pluvius s a neki dühödt Aeolus átkos­zulása után is a feltűnő Phoebus szárnyai alatt elő­bukkanó Amor­s­­i múzsák kedves emléket hagytatok hátra azon eseményekről, melyeket ott a hajdani classikus Róma népe által lakott, a barbárok által eldúlt Potentiana romjai közt átszenvedve élvezni szerencsések voltunk. Az ily édes-bús jelen után az ősmultú földön állva nem felejtkezhetünk meg egészen azokról a ősökről, kiknek köszönhetjük a haza fennállását. Szóljunk hát a múltról, először Érd egyik neve­zetesebb emlékéről a török toronyról, mely méltán egyik nevezetesebb emléke megyénknek, körülbelül öt öl magas lehet, erős massiv kövekből, csigalépcső vezet a magas minarett tetejére, honnét egykor, midőn a szőke Duna vize felett is az osmánok karja paran­csolt, csendesen kiállhatta a jámbor muzulmán kelet felé fordulva „Allah achbar“ „II Allah“-t azóta is a jámbor dervisek el-ellátogatnak ide, hogy buzgó imát küldjenek a hatalmas Allah zsámolyához. A toronyhoz hasonló régi romokon áll a jelenleg igen csinos kastély, mely a hatalmas Hamzsabég egy­kori várkastélya romjain épült fel. Érdet a Sárkány család bírta, ennek kihalta után a Szapáriaké lett, kiktől az Illésházyak vették meg; a régi török kasté­lyon épitett Illésházy egy másik kastélyt, melyet ura­­dalommal együtt 1828-ban herczeg Battybány vett meg, ettől pedig 1847-ben báró Sina György. A régi kastély igen elhagyatott állapotba jutott, mig nem 1867-ben báró Sina Simon levontatá­s helyébe a jelenlegi újat épiteté, melyből a kilátás a Dunára s a távoli vidékre mondhatni festői. Gyönyörűen van berendezve s bebu­­torozva az egész kastély, melyet a derék Stieber Lothar ur szivességéből volt alkalmunk megtekinteni. A kastély alatt megvan még azon föld alatti börtön — most pincze — hol Szapári Péter szenvedett. A kas­tély hátterében pedig régi hárem szobák még a múlt században megvoltak, most azonban az uj kastélyba beépíttettek. E kastély fogadá be szeptember 9-én a megyei küldöttség tagjait, mely a congressus fogadására jött Érdre. Itt volt a megyei tisztikar egy nagy része. A hajónál ott volt Tassy Béla járási és Lits Gyula vaáli járási szolgabiró teljes díszben, feltűnő szép ma­gyar öltözetük megtetszett a külföldieknek s egy dán királyi származású hölgy (bár zárjelközt mondva már antiquitas) nagy figyelemmel nézegette a déli ter­metű szolgabirákat; nagyon megtetszettek még Worsaae dán miniszternek s kitűnő archaeologusnak. A két szolgabiró kalauzolása mellett értünk fel­­ a két őskori sírhoz, melyekben talált tárgyak azon újabb bizonyítékot nyújtottak a tudós világnak, hogy bizony ezen halmok daczára a budapesti lapok lelke­­­­sedésének­­ nem hunhalmok, hanem az őskori népek rendes temetkezési helyei. Ide a hunok nem temet­kezhettek a csaták után, mert ezek rendszeres sírok­­ s nem csata utáni temetők. Különben is a hunok, ha megégették is bulláikat, de urnákba nem tevék. Hiába­­ keressük tehát itt Attila testét, hiába e sírokban hősei s porait, nem azon sírokban, hanem a haza göröngyeivel összevegyülve porlanak ők, a dicsők. A nap melegen sütött a hegyen s nem a tudo­mány, hanem a hősugarak izzaszták meg tudósainkat, még itt bámulták a múlt emlékeit. Innét a gőzhajóra tértek vissza, mely őket a battai hypocaustumhoz szál­­litá. Azonban alig ért a hajó ide kitört a vihar és Neptun neki ereszté a szeleket minden irányban, szen­vedve, ázva, hiába vártuk mig elkiállta borzasztó szavát „quos ego“! A battai ásatásnál volt a nagyszerű sátor négy­ Városi tanügy. A városi iskolaszék f. é. szeptember 9-én válasz­tásra gyűlt össze. Ez alkalommal elegen voltak jelen. — Elsőbben is a legutóbbi gyűlés jegyzőkönyve hite­lesíttetett. Az iskolaszék alelnökéül egyhangúlag főt. Kuti Márton felsővárosi esperes-plebános úr választatott. Hogy ez ideig a városi népiskolaügyek élén a legbuzgóbb s legtapintatosabb férfiú állott Say Rudolf

Next