Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-09-11 / 43. szám
X. évfolyam. 1890. 43. szám. Szekszárd, csütörtök, szeptember 11. TOLITA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geigler Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Előfizetési ár : Egész évre..........................6 frt. Fél évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Három IKCiezetési cíjsll; hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyílttérien 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. A tolnai kaszinó. Valóban megdöbbentő az, amiről tolnai tudósítónk az ottani „Köregylet“ beléletére nézve értesít. Régóta tudjuk, hogy a tolnai köregyletben egyesek mélyen megzavarták azt a harmóniát, mely ennek az egyletnek félszázadon át fő ékessége volt, s mely lehetővé tette, hogy tisztikara a tagok együttes közreműködésével sok s a társadalmi élet fejlesztésére üdvös hatással volt dolgot létesíthetett. Az újabb időben azonban befészkelte magát ez egyletbe is az a nyavalya, melyet ha ideje korán gyökerestül ki nem vágnak, rendszerint az egyleti élet kialvásával — az egylet megszűntével — halálával szokta romboló munkáját befejezni. A tolnai köregylet nem akart meghalni. Kivágta a bajt gyökeresen s ma uj életre kelve hisszük, hogy uj tisztikarával, átalakított s ifjú erőkkel megizmosodott belszervezetével, meg fog felelni azon reményeknek, melyeket a tolnai társadalomnak helyes irányban való fejlesztése s a régi öszhang visszaállításának érdeke hozzá kötnek. Azok a viszályok, melyek hónapok óta dúltak az egyletben, s melyeknek okozói már-már diadalt véltek ülni — megszűntek. Valóban bámulatos is volt, hogy e megférhetlen elemet mennyire ragadta a túlhajtott érzékenység, a képzeletében megbántott önérzet s végre a hatalmaskodási vágy s ebből származott indokolatlan megtorlás utáni viszketeg. Nem átallották, — mint tudósítónk írja — a választmányi jegyzőkönyveket és határozatokat meghamisítani, valótlan nyilatkozatokat a sajtó utján közzététetni, a nyilatkozatok alá oly egyének nevét aláírni, akik ahhoz hozzá nem járultak, tehát hamis nyilatkozatokat hamis aláírásokkal közzététetni. És mikor ez iránt az illetők által kérdőre vonattak, nem átallották eljárásukat csekélységnek nevezni s ahelyett, hogy magukba szálltak volna, tovább folytatták aknamunkájukat. Pedig ez az elem minden nap az Urnák; mutatja be áldozatát s áldást kér napi tevékenységére. Az egylet, jövőjét életét látta megtámadva, s óriási többséggel oly határozatot hozott, melylyel nem csak megsemmisítette a jogtalanul hozott határozatokat, hanem a választmány egyik tagját szükségesnek látta az egylet kebeléből kizárni. Súlyos, nagyon súlyos határozat ez. De épen e nagy horderejű határozat igazolja azt, hogy kit az sújt, az irreperabilis tényekre hagyta magát ragadtatni, melyeknek a jövőben való megelőzésére a közgyűlés csak egy módot látott: a — kizáratást. És mi, ha nem is ily lesújtó alakban — de előre megjósoltuk a választmány néhány tagja által elfoglalt helytelen magatartásnak beálló szomorú következményeit. Nálunk járt a választmány két tagja ; mi őszinte, igaz tanácsot adtunk, s megmondottuk a módot is, mellyel a felmerült bajok egyszerre s megrázkódtatás nélkül orvosolhatók lettek volna. Szavunk elhangzott, s ma az, amit jövendöltünk , egész rémes alakjában áll előttünk. Az egylet néhány tagja minden áron keresztül akarta vinni, hogy az ő akarata domináljon — és ez akaratuknak alá kívánták rendelni az egész egyletet. Pedig az ilyen törekvések mindig megboszulják magukat. Mert nem lehet az embereket ma már járomba hajtani. A többség nem csorda, melyet terelni lehet; hatalom az, mely előtt meg kell hajolni, mert ez a többség vezeti az egyleti élet ügyeit s a ki ellenszegül azt elragadja az ár, s mint hullát csakhamar kiveti a partra. Ez az egylet most a második katasztrófát éri, az első bomlásra vezetett — a második a bomlást előidézett elemektől szabadította meg az egyletet s biztosította annak további életét. És most itt van egyszersmind a nagy alkalom, hogy a két tolnai kaszinó egyesülve egy hatalmas egyletté alakuljon. Felvetjük ez indítványt, s azokat akik a tolnai társasélet iránt mélyebben éreznek — megkérjük vegyék azt komolyan figyelmükbe s állítsák újra helyre, adjanak ismét életet annak a több félszázados kaszinónak, melyhez annyi szép emlék fűződik, s akkor az ifjabb nemzedék akaraterejéből újból fel fog támadni a régi kaszinó múltjának minden dicsősége, s e dicsőség azok homlokán fog visszatükröződni, a kik e nemes munkára vállalkoztak. —r. —a. = Vasúti előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Szeniczey Ödön országgyűlési képviselőnek és érdektársainak Pakstól Duna-Szent-György és Fadd községek határainak érintésével Tolna községig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt megadta. Kivételes nősülési engedélyek: Tolna vármegye közigazgatási bizottsága által Wagner Márton mözsi, Sümegi Mihály házai, ifj. Sümegi István házai, ifj. Schvarcz János bátaszéki, Schaffer Ádám nagyvejkei, Sándor András decsi, ifj. Ritter Márton bátaszéki, ifj. Neiffert Péter nagyszékely]", ifj. Nagy György János decsi, Maszler János bátaszéki, ifj. Lencz Ádám bátaszéki, Kis János őcsényi, Kersák Pál tótkeszii, Hausmann Péter felsőnánai, Gamos János decsi, Fejős György agárdi, Blazsovits László ozorai lakosok kivételes nősülési engedély iránti kérvényük pártoló véleménynyel terjesztendenek fel a m. kir. honvédelmi miniszteriumhoz. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETRŐL. • Tolna vármegye közigazgatási bizottsága folyó évi szeptember hó 9-én Simontsits Béla alispán elnöklete alatt Madarász Elemér főjegyző, Fördős Vilmos t. ügyész, Sass István főorvos, Vargha Lajos helyettes árvaszéki elnök, Sebők Kálmán kir. főmérnök, Karg Károly pénzügyigazgató, Baráth Zoltán kir. alügyész, Déry Dénes, Perczel Dezső, Péchy József, Szigeti Gábor, Jeszenszky Andor, Kramplin Emil, Bernrieder József, Totth Ödön és Perczel Lajos bizottsági tagok jelenlétében ülést tartott, amely alkalommal előterjesztett havi jelentésekből hozzuk a következőket. Alispáni jelentés. A közigazgatás általános menete rendes és szabályos volt s annak központi ügyforgalma a következő volt : beérkezett a Julius hóról maradt hátralékkal együtt összesen 1878 ügydarab, ebből elintézést nyert 1228, közgyűlési tárgyalásra felhagyatott 53, elintézetlen 597 ügydarab. Az elintézetlen ügyek aránylag nagyobb száma az augusztus havi törvényhatósági rendes közgyűlés okozta nagyobb ügytorlódásban leli indokát, s a hátralék csupán átmeneti jellegűnek tekinthető. A vagyon- és személybiztonság állapota az elmúlt hó folyamára vonatkozó csendőrségi esemény jelentési kivonat szerint a következő adatokkal világítható meg: feljelentetett 4 lopás, 1 orgazdaság, 1 sikkasztás, 21 súlyos testi sértés és 7 záróra áthágás esete; letartóztattatott pedig összesen 19 egyén, 4 lopásért, 4 súlyos testi sértésért, 2 lopás gyanújáért, 1 körözött egyén, 2 emberölésért, 6 pénzhamisítás kísérletéért. Fegyelmi eljárás sem törvényhatósági, sem községi közeggel szemben nem alkalmaztatott.