Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-09-11 / 43. szám

X. évfolyam. 1890. 43. szám. Szekszárd, csütörtök, szeptember 11. TOLITA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G­e­i­gl­e­r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Előfizetési ár : Egész évre..........................6 frt. Fél évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer­kesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Pándzsó-utcza 1022. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Három IKCi­ezetési c­íjsll; hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyílttérien 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. A­ tolnai kaszinó. Valóban megdöbbentő az, a­miről tol­nai tudósítónk az ottani „Köregylet“ bel­­életére nézve értesít. Régóta tudjuk, hogy a tolnai köregy­letben egyesek mélyen megzavarták azt a harmóniát, mely ennek az egyletnek félszá­zadon át fő ékessége volt, s mely lehetővé tette, hogy tisztikara a tagok együttes köz­reműködésével sok s a társadalmi élet­ fej­lesztésére üdvös hatással volt dolgot léte­síthetett. Az újabb időben azonban­ befészkelte magát ez egyletbe is az a nyavalya, melyet ha ideje korán gyökerestül ki nem vágnak, rendszerint az egyleti élet kialvásával — az egylet megszűntével — halálával szokta romboló munkáját befejezni. A tolnai köregylet nem akart meghalni. Kivágta a bajt gyökeresen s ma uj életre kelve hisszük, hogy uj tisztikarával, átala­kított s ifjú erőkkel megizmosodott belszer­­vezetével, meg fog felelni azon remények­nek, melyeket a tolnai társadalomnak he­lyes irányban való fejlesztése s a régi ösz­­hang visszaállításának érdeke hozzá kötnek. Azok a viszályok, melyek hónapok óta dúltak az egyletben, s melyeknek okozói már-már diadalt véltek ülni — megszűn­tek. Valóban bámulatos is volt, hogy e megférhetlen elemet men­nyire ragadta a túlhajtott érzékenység, a képzeletében meg­bántott önérzet s végre a hatalmaskodási vágy s ebből származott indokolatlan meg­torlás utáni viszketeg. Nem átallották, — mint tudósítónk írja — a választmányi jegyzőkönyveket és határozatokat meghamisítani, valótlan nyi­latkozatokat a sajtó utján közzététetni, a nyilatkozatok alá oly egyének nevét aláírni, a­kik ahhoz hozzá nem járultak, tehát ha­mis nyilatkozatokat hamis aláírásokkal köz­zététetni. És mikor ez iránt az illetők által kérdőre vonattak, nem átallották eljárásu­kat csekélységnek nevezni s a­he­lyett, hogy magukba szálltak volna, tovább folytatták aknamunkájukat. Pedig ez az elem minden nap az Ur­nák; mutatja be áldozatát s áldást kér napi tevékenységére. Az egylet, jövőjét életét látta megtá­madva, s óriási többséggel oly határozatot hozott, melylyel nem csak megsemmisítette a jogtalanul hozott határozatokat, hanem a választmány egyik tagját szükségesnek látta az egylet kebeléből kizárni. Súlyos, nagyon súlyos határozat ez. De épen e nagy horderejű határozat iga­zolja azt, hogy kit az sújt, az irreperabilis tényekre hagyta magát ragadtatni, melyek­nek a jövőben való megelőzésére a köz­gyűlés csak egy módot látott: a — kizáratást. És mi, ha nem is ily lesújtó alakban — de előre megjósoltuk a választmány né­hány tagja által elfoglalt helytelen maga­tartásnak beálló szomorú következményeit. Nálunk járt a választmány két tagja ; mi őszinte, igaz tanácsot adtunk, s meg­mondottuk a módot is, mel­lyel a felmerült bajok egyszerre s megrázkódtatás nélkül orvosolhatók lettek volna. Szavunk elhangzott, s ma az, a­mit jö­­vendöltünk , egész rémes alakjában áll előt­tünk. Az egylet néhány tagja minden áron keresztül akarta vinni, hogy az ő akarata domináljon — és ez akaratuknak alá kí­vánták rendelni az egész egyletet. Pedig az ilyen törekvések mindig megboszulják magukat. Mert nem lehet az embereket ma már járomba hajtani. A többség nem csorda, melyet terelni leh­et; hat­a­­l­o­m az, mely előtt meg kell hajolni, mert ez a többség vezeti az egyleti élet ügyeit s a ki ellenszegül azt elragadja az ár, s mint hullát csakhamar kiveti a partra. Ez az egylet most a második katasz­trófát éri, az első bomlásra vezetett — a második a bomlást előidézett elemektől sza­badította meg az egyletet s biztosította an­nak további életét. És most itt van egy­szersmind a nagy alkalom, hogy a két tolnai kaszinó egyesülve egy hatalmas egyletté alakuljon. Felvetjük ez indítványt, s azokat a­kik a tolnai társasélet iránt mélyebben éreznek — megkérjük vegyék azt komolyan figyel­mükbe s állítsák újra helyre, adjanak is­mét életet annak a több félszázados kaszi­nónak, melyhez annyi szép emlék fűződik, s akkor az ifjabb nemzedék akaraterejéből újból fel fog támadni a régi kaszinó múlt­jának minden dicsősége, s e dicsőség azok homlokán fog visszatükröződni, a kik e ne­mes munkára vállalkoztak. —r. —a. = Vasúti előmunkálati engedély. A keres­kedelemügyi m. kir. miniszter Szeniczey Ödön országgyűlési képviselőnek és érdektársainak Paks­­tól Duna-Szent-György és Fadd községek határai­nak érintésével Tolna községig vezetendő helyi ér­dekű vasút­vonalra az előmunkálati engedélyt megadta.­­ Kivételes nősülési engedélyek: Tolna vár­megye közigazgatási bizottsága által Wagner Már­ton mözsi, Sümegi Mihály házai, ifj. Sümegi Ist­ván házai, ifj. Schvarcz János bátaszéki, Schaffer Ád­ám nagyvejkei, Sándor András decsi, ifj. Ritter Márton bátaszéki, ifj. Neiffert Péter nagyszékely]", ifj. Nagy György János decsi, Maszler János báta­­széki, ifj. Lencz Ádám bátaszéki, Kis János őcsé­­nyi, Kersák Pál tótkeszii, Hausmann Péter felső­­nánai, Gamos János decsi, Fejős György agárdi, Blazsovits László ozorai lakosok kivételes nősülési engedély iránti kérvényük pártoló véleménynyel terjesztendenek fel a m. kir. honvédelmi minisz­teriu­mhoz. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETRŐL. • Tolna vármegye közigazgatási bizott­sága folyó évi szeptember hó 9-én Simont­­sits Béla alispán elnöklete alatt Madarász Elemér főjegyző, Fördős Vilmos t. ügyész, Sass István főorvos, Vargha Lajos helyet­tes árvaszéki elnök, Sebők Kálmán kir. fő­mérnök, Karg Károly pénzügyigazgató, Ba­­ráth Zoltán kir. alügyész, Déry Dénes, Per­czel Dezső, Péch­y József, Szigeti­ Gábor, Jeszenszky Andor, Kramplin Emil, Bern­­rieder József, Totth Ödön és Perczel Lajos bizottsági tagok jelenlétében ülést tartott, a­mely alkalommal előterjesztett havi jelen­tésekből hozzuk a következőket. Alispáni jelentés. A közigazgatás általános menete rendes és szabályos volt s annak központi ügyforgalma a kö­vetkező volt : beérkezett a Julius hóról maradt hát­ralékkal együtt összesen 1878 ügydarab, ebből el­intézést nyert 1228, közgyűlési tárgyalásra felha­­gyatott 53, elintézetlen 597 ügydarab. Az elintézetlen ügyek aránylag nagyobb száma az augusztus havi törvényhatósági rendes közgyű­lés okozta nagyobb ügytorlódásban leli indokát, s a hátralék csupán átmeneti jellegűnek tekinthető. A vagyon- és személybiztonság állapota az elmúlt hó folyamára vonatkozó csendőrségi esemény jelentési kivonat szerint a következő adatokkal vi­lágítható meg: feljelentetett 4 lopás, 1 orgazdaság, 1 sikkasztás, 21 súlyos testi sértés és 7 záróra át­hágás esete; letartóztattatott pedig összesen 19 egyén, 4 lopásért, 4 súlyos testi sértésért, 2 lopás gyanújáért, 1 körözött egyén, 2 emberölésért, 6 pénzhamisítás kísérletéért. Fegyelmi eljárás sem törvényhatósági, sem községi közeggel szemben nem alkalmaztatott.

Next