Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1906
Internatus ? E kérdésre itt nem elvi fejtegetéssel kívánunk felelni. A gyakorlatban már nálunk is el van döntve a kérdés: a közönség az internátusok mellett foglalt állást. Ahol csak állítottak ilyet, nem képesek befogadni a nagyszámban jelentkezőket. Oka, hogy a középiskolákban megnehezült fiaink haladása. A középiskolába tóduló növendékek felette nagy számával szemben jogosulttá vált a szigorúbb mérték, s a szigorúbb ellenőrzés minden tantárgyból egyformán megfelelő előmenetelt követel. Pedig a tanulóknak a középiskolára való előkészítése nem lett tökéletesebb. Elemi iskolaügyünk nagyot lendült, de a kötelező oktatás aránytalan mértékben megtöltötte az iskolákat; fiunk csak 70—80-ad rész gondja a tanítónak. A család sem kedvező tér, hogy benne a fiú a rendszeres, fegyelmezett szellemi munkára előkészüljön; vibrál az anyagi gondoktól, vagy a vagyonszerzési és szórakozási verseny lázától. A szülők idegesek; a gyermek hiúságuk tárgya, szórakozásuk forrása; ha erre alkalmatlan -— amint hogy „nevelésök“ folytán rendszerint azzá válik, ----- folytonos teher. Még szerencse, ha nevelőt tarthatnak mellette, de ritka szerencse, hogy olyat találjanak, aki jóvá képes tenni mindazt, amit ők elrontottak. De van olyan apa is, aki szabad idejének talán nagy részét fia nevelésére fordítja. Értelmessége, atyai lelkiismeretessége, tapasztalatai, esetleg paedagogiai ismeretei kijelölik neki a helyes utat. Első gondja, hogy fia egészséges testi fejlődésének vesse meg alapját; szabad levegőn való mozgásra, testedzésre szoktatja. Aztán kézen fogja, bevezeti a világba, megtanítja a természet és az élet tüneményeinek megfigyelésére, fölkelti benne a lelki derékség rugóit. A gyereknek megnyílik a szeme, lelkendezve csüng a természet és élet csodáin, pompás logikával boncolja, biztosan jár, a maga