Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1906

Internatus ? E kérdésre itt nem elvi fejtegetéssel kívánunk felelni. A gyakorlatban már nálunk is el van döntve a kérdés: a közön­ség az internátusok mellett foglalt állást. A­hol csak állítottak ilyet, nem képesek befogadni a nagyszámban jelentkezőket. Oka, hogy a középiskolákban megnehezült fiaink haladása. A középiskolába tóduló növendékek felette nagy számával szemben jogosulttá vált a szigorúbb mérték, s a szigorúbb ellenőrzés minden tantárgyból egyformán megfelelő előmene­telt követel. Pedig a tanulóknak a középiskolára való elő­készítése nem lett tökéletesebb. Elemi iskolaügyünk nagyot lendült, de a kötelező oktatás aránytalan mértékben megtöl­tötte az iskolákat; fiunk csak 70—80-ad rész gondja a taní­tónak. A család sem kedvező tér, hogy benne a fiú a rend­szeres, fegyelmezett szellemi munkára előkészüljön; vibrál az anyagi gondoktól, vagy a vagyonszerzési és szórakozási ver­seny lázától. A szülők idegesek; a gyermek hiúságuk tárgya, szórakozásuk forrása; ha erre alkalmatlan -— a­mint hogy „nevelésök“ folytán rendszerint azzá válik, ----- folytonos teher. Még szerencse, ha nevelőt tarthatnak mellette, de ritka sze­rencse, hogy olyat találjanak, a­ki jóvá képes tenni mindazt, a­mit ők elrontottak. De van olyan apa is, a­ki szabad ide­jének talán nagy részét fia nevelésére fordítja. Értelmessége, atyai lelkiismeretessége, tapasztalatai, esetleg paedagogiai isme­retei kijelölik neki a helyes utat. Első gondja, hogy fia egész­séges testi fejlődésének vesse meg alapját; szabad levegőn való mozgásra, testedzésre szoktatja. Aztán kézen fogja, bevezeti a világba, megtanítja a természet és az élet tüneményeinek megfigyelésére, fölkelti benne a lelki derékség rugóit. A gye­reknek megnyílik a szeme, lelkendezve csüng a természet és élet csodáin, pompás logikával boncolja, biztosan jár, a maga

Next