Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1913

ket-tulajdonságokat, melyeket a természet ráruházott, Isten teremtése óta, egy minden emberinél hatalmasabb és bölcsebb elhatározással, melyet mi még megérteni is csak parányi részben tudhatunk. És ha látunk a természet szabadságában nőtt fát, mely szemünk előtt görbé­nek tetszik, vagy ha látunk szabadságban nőtt állatot, mely ismeretünk előtt szokatlan, akkor is csak a mi szempontunk és ismeretünk a kor­látolt és gyarló és nem a természet, avagy isten gondviselése, mely azt épen olyannak akarta, rendelte. Az emberek világában a szabadság elve ugyancsak azt jelenti, hogy az egyes emberek, a nemzetek és az egész emberiség szabadon fejt­hesse ki mindazokat az erőket-tulajdonságokat, amelyekkel a természeti fejlődés az istennek bizonyára bölcs és jó gondviseléséből az egyes embereket, a nemzeteket s az egész emberiséget fölruházta, nem korlá­­toztatván egyébtől és inkább, csakis hogy a többi egyének is, nemze­tek is szabadon kifejthessék a rájuk ruházott erőket-tulajdonságukat És ha látunk embert vagy nemzetet, amelynek erői-tulajdonságai eltérők, nekünk érthetetlenek, amennyiben a mások szabadságát-kifejlődését nem korlátozzák, őket nem szabad, sőt természetellenes bűn­szabadságukban korlátozni, mert a gyarlóság a mi szemléletünkben és ismeretünkben van s nem az ők tulajdonságaik­ erőik eltérő voltában, nem a természet avagy isten gondviselésében van, amely őket épen olyanoknak akarta és rendelte. Ámde mig a növények és állatok világa az emberiségnek hatalma alá van hajtva s az ember az ő fejlődésüket a maga haszna és céljai szerint változtathatja, meg is akadályozhatja, addig az ember egyéni fejlődését az ő embertársa önkényüleg meg nem változtathatja, a maga hasznáért és céljáért megváltoztatnia, megakadályoznia, a szabadság ellen való bűn. Az egyes ember fölött való ítélkező és ítéletet végre­hajtó csak az ő nemzete lehet, a nemzet maga pedig szuverén, vagyis teljesen szabadon önmaga hoz a maga akarata szerint törvényeket és azok szerint éli életét. A szabadság a változatos élet erőinek, szépségeinek, nemességei­nek kifejlesztője, a legtermészetesebb, legegyenesebb és legkönnyebb útja a fejlődésnek az emberi tökéletesedés felé, a szabadság termi a jellembeli nagyságot és az erényeket, míg a szabadság elnyomása elaljasodást és bűnöket terem A szabadságban való életben a legkeve­sebb érték megy kárba, mert a szabadság csak azért ront, hogy épít­hessen még jobbat. A szabadságnak minél hosszabb és nagyobb elnyo­mása annál szörnyűbb, károsabb és rútabb rázkódtatásokat, belső hábo­rúkat okoz, míg a szabad életben a fejlődés és a folytonos ájulás állandó, mint pl. a fák vagy a test növekedése, a szabad élet maga a folytonos.

Next