Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1924

JÓKAI. Irta és a költő születésének százéves évfordulóján tartott iskolai ünnepélyen előadta : Dingha Sándor tanár. 1. A reformkor nagyemberei. A XIX. század eleje szülte a magyar óriásokat. Széchenyit, a legnagyobb magyart, aki megindította a reform­kort; Kossuthot, a világhírű magyar szónokot, aki a békés reformtörek­véseket a szabadságharc lángjába borította ; Petőfit, a legkiválóbb magyar lírikust, aki szította a harc tüzét; Jókait, a csodás mesemondót, aki a vesztett csaták után a kétségbeesés pusztaságában révedező magyart hitre tanította és Deákot, a legbölcsebb magyar politikust, aki a nemzet és király között tátongó szakadékra hidat épített a kiegyezéssel. Történetünk e kor­szaka általában ékes sok nagyszabású férfiúval, de valamennyi közül csak három él az egész magyarság tudatában, valamennyi közül csak háromnak a híre járta be az egész világot. Kossuth agitációs útján lett ismertté, Petőfit harminc nyelven olvassák s Jókai a világon mindenfelé szórja a magyar géniusz fényét. 2. Petőfi és Jókai hírneve. Feltűnő, hogy a magyar összes költői közül legjobban ismeri Petőfit és Jókait, s hogy ép e két magyar költőt vette szárnyára a világhír. 3. Jókai politikai jelentősége az elnyomatás korában. Jókait nem első fellépésekor ölelte szívére a népszerűség. A Hétköznapok című regénye csu­pán új epikus hangjával, stílusával tűnt fel. De nemsokára meghódította a szeszélyes démont kedves, fiatalos szereplése a márciusi napok mozgalmá­ban és a szabadságharcban, amelynek kudarca után nem fegyver, hanem toll katonájaként bujkált a halálos ítélet pallosa elől. Ott támolygott a magyar nemzet is véres fővel, kimerülten, fegyvertelenül, kifosztva minden politikai jogából kétség, reménytelenség és hitetlenség sivatagában. De Jókai csakhamar Pestre jött és az 1850—51-ik évben írt Forradalmi és csataképekben, a Bujdosó naplójá-ba, majd a Véres könyv­ben a magyar dicsőség csak az imént összeomlott képeit újból felállította és az eltűnt merész álom vakmerő feltámasztásával új lelket öntött az álétt magyarba. A Danaidák hordója ismét legurult, de kitábolnak a kétségbeesésből, ha elgondolják, ha látják, miként is sikerült felgurítani. S Jókai megírja Rab Ráby regényét II. Józsefnek a konzervativizmust repesztő újításairól, a Névtelen várat az 1809-iki nemesi fölkelésről, A magyar nábobot a Széchenyi előtti tunya korszakról, a Mégis mozog a föld­e­t Kazinczyék és Kisfaludyék kemény küzdelméről a míveletlen magyar részvétlenségével, a Kárpáthy Zoltánt Széchenyi munkás újmagyarjáról, a Kőszívű ember fiait a hirtelen földből nőtt nemzeti seregről, Buda ostromáról, a mámorító magyar diada­lokról, a Politikai divatokat Petőfinek üstökösként eltűnéséről s az Új földesurat az osztrák politika fonákságáról s a magyar föld és élet felszívó, magyarító hatásáról. A ragyogó emlékek e televény talaja sarjasztotta a magyar önbizalmat, a magyar reményt és a magyar hitet a jövőben, a költő humora meg belopódzott a magyarság lelkébe, amely innentől kezdve

Next