Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1943
DR. KIRÁLY RUDOLF A változás a természet örök rendjének törvényszerű követelménye. Hullámzása nem kíméli az iskolát sem, melynek arculatát időközönként megszabja, vagy átalakítja. Új emberek kerülnek új őrhelyekre és sokszor kell búcsút intenünk azok felé, akiket szívünkbe zártunk. Most dr. Király Rudolf, intézetünk volt igazgatója távozott körünkből, akit az 1942—43. tanév végével a legfelsőbb helyről érkezett megbízás magasabb munkakörbe szólított. Kevés embernek jutott osztályrészül annyi elismerés és olyan szépen ívelő pálya, mint éppen Király Rudolfnak. Tanári pályája során erőteljesen kibontakozott benne a szeretet és szigor pompás harmóniájából, meg tudományos képzettségéből fakadó pedagógiai és adminisztrációs rátermettsége, melyet elöljárói szívesen elismertek és honoráltak. Rövid, de eredményes tanári munkájának első jutalma az igazgatóhelyettesi beosztása a budapesti állami Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, majd az olasznyelvi tanulmányi felügyelettel való megbízása a budapesti kir. tanker. gimnáziumaiban. Rövid 13 éves tanári működés után gimn.igazgatói minőségben a szekszárdi áll. Garay János Gimnázium élére kerül, ahonnan két év múlva az Országos Közoktatási Tanács előadói munkakörébe szólítja a felsőbb hívás. Nagy műveltsége, széleskörű tudása, tudományos munkássága és példás kötelességteljesítése mindenkor az iskola ügyét szolgálta. Előkelő gondolkodása, erős, de jóindulatú kritikája, igazságszeretete, tapintata, szándékainak összhangja és úri fegyelme sok hívet és tisztelőt szerzett nemes egyéniségének. Mellette a munka nem volt robot, hanem a hozzáértés, képesség és tudás erejével hatványozott teljesítmény, melyet a lelkesedés tüze gyújtott és élesztett. Amilyen nyugodt és higgadt volt érintkezési módja, éppoly melegséggel tudta szeretni munkatársait és a magyar ifjúságot. Szűkebb kartársi körben jól érezte magát, de baráti kapcsolatok előjogait nem ismerte. Csak az értékes és jól végzett munka teremthette meg a bensőségesebb kapcsolatot közte és tanárai között. Személyét a legszélsőségesebb szerénység jellemezte és nem egyszer kemény szigorral utasította el a külsőséges ünnepléseket. Nagyvonalú egyénisége a kényes és szövevényes problémák fölényesen egyszerű megoldását mindig megtalálta. Ellentétek ütközőpontjaiban mindig bölcsen, nyugodtan, megfontoltan és határozottan helytállt. Híven őrködött az öröklött értékek felett és mindig csak választékos eszközöket használt. Az a kapocs, mely vele szemben az őszinte ragaszkodás, szeretet és bizalom érdekéből fakadt, nem puszta hivatali kapcsolat volt, hanem szellemi és erkölcsi közelség, lelki