Állami Garay János gimnázium, Szekszárd, 1943

DR. KIRÁLY RUDOLF A változás a természet örök rendjének törvényszerű követelménye. Hullámzása nem kíméli az iskolát sem, melynek arculatát időközönként megszabja, vagy átalakítja. Új emberek kerülnek új őrhelyekre és sok­szor kell búcsút intenünk azok felé, akiket szívünkbe zártunk. Most dr. Király Rudolf, intézetünk volt igazgatója távozott körünkből, akit az 1942—43. tanév végével a legfelsőbb helyről érkezett megbízás magasabb munkakörbe szólított. Kevés embernek jutott osztályrészül annyi elismerés és olyan szépen ívelő pálya, mint­ éppen Király Rudolfnak. Tanári pályája során erőtelje­sen kibontakozott benne a szeretet és szigor pompás harmóniájából, meg tudományos képzettségéből fakadó pedagógiai és adminisztrációs ráter­mettsége, melyet elöljárói szívesen elismertek és honoráltak. Rövid, de eredményes tanári munkájának első jutalma az igazgatóhelyettesi be­osztása a budapesti állami Kölcsey Ferenc­ Gimnáziumban, majd az olasz­nyelvi tanulmányi felügyelettel való megbízása a budapesti kir. tanker. gimnáziumaiban. Rövid 13 éves tanári működés után gimn.­igazgatói minő­ségben a szekszárdi áll. Garay János­ Gimnázium élére kerül, ahonnan két év múlva az Országos Közoktatási Tanács előadói munkakörébe szólítja a felsőbb hívás. Nagy műveltsége, széleskörű tudása, tudományos munkássága és pél­dás kötelességteljesítése mindenkor az iskola ügyét szolgálta. Előkelő gon­dolkodása, erős, de jóindulatú kritikája, igazságszeretete, tapintata, szán­dékainak összhangja és úri fegyelme sok hívet és tisztelőt szerzett nemes egyéniségének. Mellette a munka nem volt robot, hanem a hozzáértés, ké­pesség és tudás erejével hatványozott teljesítmény, melyet a lelkesedés tüze gyújtott és élesztett. Amilyen nyugodt és higgadt volt érintkezési módja, éppoly melegséggel tudta szeretni munkatársait és a magyar ifjú­ságot. Szűkebb kartársi körben jól érezte magát, de baráti kapcsolatok előjogait nem ismerte. Csak az értékes és jól végzett munka teremthette meg a bensőségesebb kapcsolatot közte és tanárai között. Személyét a leg­szélsőségesebb szerénység jellemezte és nem egyszer kemény szigorral uta­sította el a külsőséges ünnepléseket. Nagyvonalú egyénisége a kényes és szövevényes problémák fölényesen egyszerű megoldását mindig megtalálta. Ellentétek ütközőpontjaiban mindig bölcsen, nyugodtan, megfontoltan és határozottan helytállt. Híven őrködött az öröklött értékek felett és min­dig csak választékos eszközöket használt. Az a kapocs, mely vele szem­ben az őszinte ragaszkodás, szeretet és bizalom érdekéből fakadt, nem puszta hivatali kapcsolat volt, hanem szellemi és erkölcsi közelség, lelki

Next