Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-01-28 / 1. szám
köthártyát, ha a takhártya felülete dúsabb plasticus hártyaféle izzadmánynyal volt fedve. De Gr. etetés után a szaruhártya bántalmát létre jönni látta még olyan esetekben is , hol a köthártya a tisztán takaros jelleget, minden bonyolódás nélkül viselte magán — létrejönni látta, miután a leggyengébb pokolkővel (lapis mitigatus) vagy 10—15 szemérnyi oldattal érintette volt a közhártyát. De jellemző volt az, hogy valamennyi oly esetben , ahol etetés után szaruhártya-beszűrődés mutatkozott, egyszersmind 12 — 24 órával az étetés után még nyomai voltak észrevehetők az étetés okozta pörknek (Retzsdorf). Épen ezen összetalálkozása a pörk még oly későn fennálló maradványa és a szaruhártya bántalma közt meggyőzte Graefe-t arról, hogy ez utóbbi csupán az étetőszer nagyon is hatalmas hatásának tulajdonítható. Kelletinél erősebb ugyanis minden oly étetés, melynek pörke még 12 órával későbben is látható, mert ezen hosszú vagy még hosszabb idő alatt a szaruhártyának a kettős inger — a gyuladás és az étetőszer ingere — ellen küzdenie kell, amit csak ritkán bír kiáltani ép állapotban : a szaruhártya beszűrődik, bár a takár az etetés folytán nevezetesen javulhatott. Graefe ezeknek alapján ajánlja, hogy friss takárban, még az etetést leginkább megkívánó legtisztább formákban se alkalmazzunk erélyes etető szert. Ő most soha 5 szemernyi (tobonyra) oldatnál erősebbet nem használ kezdetben. Azóta pedig sem szaruhártya-beszűrődést, sem pörkmaradványt 12 óra múlva többé nem talált. Mikor az eset megkívánja, fokozza későbben az étetést, mit a közhártya annál jobban tűr el, minél idősebb a baj s minél inkább szoktattuk azt gyenge etetések által a szer hatásához. Graefe azért igen régi takár esetében nem tart még a tiszta pokolkő általi étetéstől sem, amely néha varázserővel szünteti meg a bajt. (Klin. Mon. Sept.Decemb). A szemteke külső izma tökéletes küdésének étetés általi gyógyítása. Egy 35 éves nő Dr. Martin tanácsát kérte szembaja miatt. Szenvedett kettős látásban és azonkívül szédelgésben valamint nagy fájdalmakban, melyek a bal arcz, szem és homlokzájra terjedtek ki. A bal szem köthártyája kissé be volt lövelve, könyezett. Miután összetörő kancsalság volt jelen és egyszersmind a szemteket kifelé fordítani teljeséggel nem lehetett, a kórisme nem lehetett nehéz. A beteg állítása szerint a bal légvonatnak következménye. Martin nadályokat, gyökénkesavas kinalt (Valerianas Chininae) akonit- és mákonykivonatot rendelt, mire 4 nap alatt valamennyi izgatottsági tünet megszűnt, de kancsalság valamint mozgási képtelenség változatlanul maradtak. Ez utóbbi tünetek ellen most 14 napig belsőleg colchicumot, amicat és azonkívül aromaticus füstöléseket külsőleg haszontalanul alkalmazott. Szintén siker nélkül adagolt hamiblagot, úgymint külsőleg hólyaghúzakat és strychnin-kenőcsöt. Végre erélyesebb gyógymódhoz , nevezetesen a köthártya étetéséhez folyamodott. Ezt nov. 8-án oly módon vitte véghez , hogy ama köthártyarészt, mely a külső egyenes izmot fedi, pokolkővel érintette, mire az etetőszer feleslegét sós vízbe mártott ecsettel semlegítette, a szemtekét aztán egy perezre hideg vízzel töltött kanálba mártatván, nehogy a pokolkő valami maradványa homályt vagy odanövést okozhasson. A visszahatás igen csekély volt, amint ilyen bánásmód után lenni szokott, pár óráig folytatott hideg borogatás elég arra, hogy az elmúljék. 14 nappal későbben nyoma sem volt többé a kancsalságnak , az izom működése tökéletesen helyre volt állítva. (Bulletin gén. de therap. 1865. 311. 1.) Fekete színü lencsehályog két esete. Ezen hályog-faj, mint tudva van, igen ritka, de talán még ritkábban fordul elő, mint átalánosan hiszik, mert ezen név alatt közönségesen leirt hályogok többnyire csak igen sötét-barna színü maggal ellátott, kemény, aggkori hályog példányai voltak. 1663-ben Rolfink jénai tanár első értekezett e tárgyról egy külön iratban . 1832 Warnatz egy híres monographiában gyűjtötte össze az akkor ismert eseteket. Újabb időben Stellwag és Graefe a mostani tudomány világát vetették e tárgyra is. Úgy látszik, mintha két kutforrásból származnék a hályog fekete szine, vagy t. i. hozzávegyült testanyag (mely a vérszétbomlásból ered) okozza e szint, vagy valóban az aggkori sűrűsödött hályog egy nemével van dolgunk. Windsor a lefolyt évben két idevágó esetet észlelt. Az első egy 48 éves egyén bal szemét illeti, mely 16 évvel ezelőtt ütés által megsértetett. Közönséges szürke hályog következett be, de 18 hónappal későbben rögtön újra látta a tárgyakat, sőt olvasni is bírt és a hályog többé nem volt látható a lázában . Rá következő nap nagy gyuladás állott be, mely sokáig tartott s a láterőt végképen megsemmisítette. Azóta nagyobb kisebb fájdalmak voltak e szemben mindig jelen, mik a teke kivételét igen javulták. A műtét után Windsor a szemtekét bonczolván, az üvegtestet hígítva, az érhártyát sorvadtnak, a szivárványhártyát némely helyen vékonyaknak találta. A lencse mely az üvegnedvben idestova ingott, szurok-fekete szinti ha a világosság rá esik, sötét vérszínti ha rajta keresztül esik. Széle fehérkékesnek mutatkozott. Alencse különben igen kemény és nehéz, közép nagyságú és tokjával ellátott. Kiömlött vérnek nyoma sem találtatott Borszeszben színe nem igen változott. 2-ik eset: 35 éves napszámos, kinek bal szeme 3 hónap előtt kőszén darabka által megsértetett. Most lobos állapot van jelen, tágas mozdulatlan láta, piszkos szinti és a szemteke mozgásainál reszkető szivárványhártya; a láta ki van töltve tökéletesen fekete lencse által; a szemteke keményebb, a fényérzés jó. Windsor előbb szivárványmetszést, négy héttel későbben lencsekivételt katélymetszés által végzett A lázező a műtét után nem emelkedett, mit az üvegtest igen sűrű homályosodásából meg lehetett érteni. A fekete lencse glycerinbe tétetett, melyben azóta nem változott sem színre sem összeállásra nézve. Hulke megvizsgálta a két lencsét, és azt találta, hogy a fekete szín nem ered valami belevegyült szemcsés festenytől, hanem hogy maguk a lencserostok ily sötét színűek ; a festő anyagra nézve határozott véleménye nincsen. (Ophthalmie Rev. 1866. 8 sz.) Vegyesek. — A szunyái bőralatti befecskendésének kitűnő hatásairól atropin-mérgezések ellen már egyszer szólottunk. Most egy újabb esetről értesülünk, melyet Koebner és Kohn észleltek, s a boroszlói orvosi társulatban tettek közzé, s hol a morphium szintén fényes sikert aratott. A mérgezés tünetei lényegekre nézve ugyanazok voltak, mint a már egyszer közlött esetben. A bevett kénsavas nadragulya annak mennyisége 1 szemért tett, a csak egyszer befecskendezett kénsavas szunyái (A szemernyi volt. Már 5 perccel a befecskendések után kezdtek a mérgezési tünetek csökkenni, legelőször is a magas érlüktetés lett kevésbé gyors, 5/4 óra múlva az eszmélet visszatért. Másnapon még csak látatágulat, csekély fokú nyelési fájdalmak, s csekély rángatódzás az alsó végtagokon voltak észlelhetők. . — Úgy látszik Streatfield babérai, ki, mint tudva van, az atropin-papirt és enyvet kigondolta, földijét Lawrencet aludni nem hagyják, mert ez még kényelmesebb s biztosabb atropin alkalmazásra tett szert. Nem mondhatom mi anyagból, veszszét (pencil impregnated with atropia) készített, mely atropinoldattal impregnálva van és úgymint a pokolkő farokban tartatik. Ha ezen vesszővel egy-kétszer hosszában az alsó szemhéj köthártyáját érinti, akkor a láza bizonyos idő múlva kitágul. PESTEN , 1866. KISÓR é a WEIN KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. (Dorottya utcza, 14. szám).