Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-01-26 / 1. szám

I­T - 5 - 1864. áprilban. A beteg 43 fürdőt vett a sáros­ fürdőben, azonkívül 50 korsó marienbach és 23 korsó preb­­­aui vizet ivott meg. Az eddig észlelt kórkép csak annyiban változott, mennyiben a három tülkhártyagócz sokkal halaványabb lett, de másrészt a balszemben épen a felső egyenes izom táján új gócz mutatkozott, borsó-mekkoraságú, domború, élesen korlátolva és nyomásra némileg fájdalmas. Még mindig izzad, de kisebb mér­tékben, mint előbb. A homlokra most hameleg­ kenőcsöt használ, különben pedig hetenkint 3 gőzfürdőt. Csak későn tudtam meg ismerőseitől, hogy a beteg ételekkel mértéken túl szokott élni, s hogy ennek következtében nem egyszer rontja meg gyomrát. 1864. octoberben testegészsége igen jó, arczszíne kielégítő; a tülkhár­­tyab­bgóczok halaványak, de terjedelmükre nézve nem csökken­tek, valamint az említett újabb dagnak domborúsága sem válto­zott. A beteg bevallja, hogy utolsó időben úgy nevezett csoda­­szemvizet használt. Ezen év végén mindkét lencse körzeti táján homályos csíko­kat vettem észre, melyek azóta változatlanul maradtak. 1865. jan. ismét ok nélkül a jobb szemben szivárványláb támadt, mely atro­pin használásának daczára az első napokban nagyobb fokra emel­kedett és több keskeny odanövést okozott. Ez alkalommal a beteg­nek egyik rokona, ki maga orvos, abbeli gyanúját fejezte ki, hogy e szivárványláb bujasenyves eredetű, mivel a beteg pár évvel előbb specificus bajban szenvedett, a­mit különben előttem eltitkolt. Nem mondhatom, hogy a szivárványszövet változása olyan volt, mely ezen gyanút jogosultnak tüntette volna elő, de azért mégis rendeltem sublimátumot, mint ezt nagyobb szivárványláb ellen rendesen szoktam. Növekedő adagban szedte e gyógyszert, két hét alatt 2­­/2 szemért. A szivárványláb szépen gyógyult, az odanövések szintén engedvén. De a­mi valóban meglepett, a majd­nem két évig fennálló tülkhártyaláb szintén szemlátomást javult, oly­annyira, hogy 3 hét múlva többé nyoma sem volt. Azóta sze­mei egészségesek. Hogy ezen esetben a szivárványláb nem függött össze a tülk­hártyalábbal, vagy hogy legalább ettől feltételezve nem volt, már abból is kitűnik, hogy az a jobb szemben támadt, nem pedig a balban, hol a tülkhártya nagyobb mértékben, nevezetesen három helyen volt megtámadva, míg a jobb csak egy góczot mutatott. De még a bujasenyvvel való összeköttetése sem valószínű, míg ellenben a sublimat üdvös hatása a tülkhártyalob gyógyítására ezen esetben ép oly bebizonyítottnak tekinthető, mint a higany­kenőcsé a fent említett esetben. A mondottakból kitűnik, hogy az Episcleritis ellen specifi­cus gyógyszert nem ismerünk, és hogy minden egyes esetben az adott körülmények, illetőleg az átalános testtünetek szerint kell eljárni. Csupán arra akarom még figyelmeztetni a t. olvasót, hogy tapasztalásom szerint helybeli izgató szerek, mint pl. calomel be­­hintése, szemvizek stb. ártani igen, de gyógyítólag hatni nem szoktak. IRODALOM. Lehrbuch der Ophthalmoscopie von Dr. Ludwig Maut hn er, Docent der Augenheilkunde an der k. k. Universität zu Wien. 1. Abtheilung. Mit 42 in den Text eingedruckten Holzschnitten Wien, Verlag von Tendier & Comp. 1867. A szemészeti irodalom terén egy idő óta kétségkivül nagy termékenység mutatkozik, mely szinte a túltermékenység benyo­mását tehetné olyanokra, kik kevésbé ismerkedtek meg az é­szak­ban naponkint felmerülő új tények és nézetek mennyiségével, de a­ki e bámulatos haladást lépten követi, az semmi aránytalanságot sem találand a kettő között: ellenkezőleg igazi örömmel fog el­telni a mindinkább növekedő számban jelentkező munkatársak tevékenysége felett. Oly tudományban pedig, mely tizenöt év óta mintegy szüntelen vajúdásban van , különösen dicséretre méltó azon írók törekvése, kik a szaporodó vívmányokat tankönyvben összpontosítván, azokat a tanulók számára hozzáférhetőkké teszik. A­mily csábító az ily feladat, épen olyan háládatlan, azon kö­rülménynél fogva, hogy a mai munka bizonyos értelemben már nem felel meg egészen a holnap követelményeinek Ezen sorsban természetesen annál inkább részesülend a tankönyv, minél kevésbé keresi feladatát csupán a napi szükséglet kielégítésében, és minél inkább a szakrész „tökéletes“ előállítását tűzte ki czéljául. Egy ily tankönyv van előttünk Mauthner fenn nevezett munkájában. Ha tekintetbe veszszük, mily rövid idő alatt kellett a szem­­tükrészetnek mai kifejlődési fokát elérnie, nem csodálhatjuk, hogy az eddig megjelent illető tankönyvek még csak igényt sem tartot­tak a „tökéletes“ epithetonra, megelégedvén azzal, ha az avatlant az új vizsgálatmód elemeivel megismertették, s neki a gyakorlati eljárásban útmutatással szolgáltak. Ilyszerű volt Liebreich rövid munkálata, mely Mackenzie franczia kiadásában meg­jelent, ilyenek F­o 11 i­n előadásai, ilyen nevezetesen Zander kézikönyve, mely utóbbi — bár csupa compilatio és nem is min­den tekintetben hibátlan compilatio — a legnagyobb elterjedés­nek és idegen nyelvekre történt fordításnak örvendett. A későbben megjelent előadások, melyeket Schweigger közölt, minden tekintetben az első helyet foglalták el az ez ideig e tárgyra vo­natkozó munkák között, nemcsak nagyobb térfogatuknál fogva, hanem főképen azért, mivel a szerző maga kitűnő észlelő, tehát minden tényt saját tapasztalása szerint adhatott elő, a szemtükör­leleteket pedig számos boncz- és górcsei leletekkel párhuzamosan állította az olvasó elé. Mauthner munkája Schweiggerétől leginkább nagyobb terjedelme által különbözik, valamint azon átalános álláspont megtartása által, mely a tulajdonképi tankönyv sajátsága. Az ily műben a szerző saját észlelései és felfogása inkább háttérbe szorulnak, csak annyiban jutván érvényre, mennyiben az átalánosan elfogadott vélemények bírálására felhasználtatnak, de tágas tér van engedve az egyes részek rendszeres és alapos tárgyalására, az iro­dalom bő­ismertetésére, valamint egyátalán a tudni­valók össze­gének a tanuló felfogásához mért fokonkénti megfejtésére. A­mint szerző az előszóban mondja, szükséges, hogy az ilyen tankönyv az egyes szemtükörleletet illetőleg nagyobb szemtükörkép-gyűjte­­ményre (Ophthalmoscopischer Atlas) hivatkozhassék, mit munká­jában oly módon teljesített, hogy az abban tárgyalt leírások mind Jaeger legközelebb megjelenendő ikonographiájára vonatkoznak. A munka*) szerkezetének rövid vázlata a következő: Az 1-ső fejezetben a szemfénylés (Augenleuchten) tü­neménye adatik elő, mint ez különféle körülmények alatt már a szemtükör feltalálása előtt észleltetett, sokféle hibás magyarázatra szolgáltatván alkalmat; a 2-dik fejezetben azon physikai feltételek tárgyaltatnak, melyek a szem hátte­rét kívülről láthatóvá teszik; mindkettőben tehát a szemtükör feltalálásának mintegy pragmatikus története van adva, de az olvasó egyszersmind már a szemtükör-vizsgálat külön­féle módjai felett átalános áttekintést is nyer. Ezen rész az olvasót körülményesen, de élénk és érdekes módon vezeti be a tulajdonké­­peni tárgyba. (Azt hiszszük, hogy az irodalom összeállításában szerző jobban teendett, ha saját tárczaczikkét, mely egy bécsi politikai lapban jelent meg, Helmholtz, Coccius, Stellwag mun­kálatai után nem is említette volna; a “tökéletesség“ ez által nem szenvedett, a jó ízlés azonban minden esetre nyert volna.) A 3-dik fejezetben a láttán ama szakaszait találjuk, melyek­nek helyes megértése szükséges, ha a szemtükrészetben előforduló tünemények tökéletes felfogására szert tenni akarunk, így akadunk a világosság visszaverésére, valamint törésére vonatkozó törvények taglalására, melyet egyszersmind rövidnek és érthetőnek mondhatunk. Különösen említésre méltó a különféle tükrök, valamint a különféle lencsék hatásának graphi­cal, azaz oly rajzokbani összeállítása, melyeken legegyszerűbben észrevehetjük, hogy bármily elhelyezésű tárgynak képe hol jön étre a tükör vagy lencse előtt, illetőleg a tükör vagy lencse mö­gött. Az összetett láttani rendszerekről (zusammengesezte opti­sche Systeme), valamint az ezekhez tartozó szem működési mód­­­ról rövid kivonatát találjuk azon remek fejtegetésnek, melyet elmdoltz „Physiologische Optik“ czímű nagy munkájában közölt, így szintén futólagosan érintvék a láttani szerek, a szórást *) Eddig csak az első 19 ívet képező rész jelent meg, a többi ívek még 1867. év végére voltak megígérve. Az egésznek ára 5 frt. 1* — G -

Next