Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-02-20 / 1. szám

hogy ezen alak két úton jöh­etett létre, vagy oly mó­don, hogy az alap, melyre az átültetés történt nem hagyott fel az összehúzódással, mely a benne lefolyó lábnak természetes következése és ily módon az elhalásig egészen el nem hanya­golt átültetett lebenyt mintegy agyon nyomta; vagy úgy, hogy a lebeny, az idegen talajon nem táplálkozhatván eléggé, talán szöveti elemeinek egy része elhalván, önmagában zsugo­rodása által vonta össze egész talaját is. Az előbbi mód, tehát a köthártya összezsugorodásának passiv volta valószínű abból, hogy Symblepharon posterius, tehát a köthártya s alatta levő kötszövet kiterjedt kóros elváltozása mellett az átültetés még soha sem sikerült, de e mellett szól a mi esetünkben is a köthártya-darabnak körül­vétele hegszövettek Talán úgy képzelhetjük tehát az egész folyamatot, hogy az első na­pokban, mikor az alapnak zsugorodása a felfrissítés után szü­netel, a hártya képes megtapadni, később azonban a közszöveti alap folytatja lobos úton képzését s felemeli a rá tapadt lebenyt. Mindezek természetesen azon kérdésbe ütköznek: miért nem történt ez a megelőző esetekben ? Legnagyobb szükség volna az egész kérdés tisztázása czél­­jából az átültetett szövet élet­viszonyainak pontos ismeretére. E tekintetben csak a bőrdarabok sorsáról tudunk valamit. E szerint a lebeny táplálása az első időben az alap edényeiből transludált folyadék által történik ; a 3. napon a cutis-darabká­­kat beléjök nyomuló vándor­sejtek lepik meg, s a sarjadzó alap­ból sejt­csapok nyúlnak szövetekbe. A lebeny saját edényei el­­dugulnak, míg a sarjadzások edényei nyúlványokat bocsátnak ki, melyeket a 6. napon már ki lehet mutatni a lebenykékben. A be­­hegedést aztán a bőr­lebeny felhám-sejtjeinek (főleg a stratum mucosum) szaporodása eszközöli.­­) Ez azonban mind csak az átültetett (és pedig sarjadzófelületre ültetett) bőrről mondatik; e tekintetben nyákhártyák s főleg más egyénről, sőt mi a dolgot legbonyolultabbá teszi — más állatfajról vett nyákhártyák maga­tartása egészen ismeretlen. Mindenesetre meg­lepő, hogy míg Jacenko és Czerny különböző állatfajokon tett kölcsönös átültetéseiket (bőrei) teljesen eredményteleneknek mondják, a köthártyával tett ilyszerű kísérletek igen szép ered­ményeket adhattak. Annyi biztosan állítható, hogy addig míg az átültetéskor létrehozott viszonyokat, a lebeny táplálásának módját, szövete magatartását bele vándorolt sejtek iránt, az alap további szöveti változásait stb. górcsövi vizsgálatok s e czélból tett kísér­letek alapján nem ismerjük, az egész műtét a véletlen sze­rencsére bízott kísérlet. Ha ama vizsgálatok, miknek végzése nem volna nehéz s ez épen szándékunkban is van, megismer­tetik e rejtélyes viszonyokat, módunkban lesz az eljárást meg­felelő módon alakítani s e valóban nagy fontosságú műtétnek megadni a kellő biztosságot. Két ritkább porczh­ártya-bántalom. Dr. Hirschler IoNÁcz-tól, I. Gyürüalalm felületes lobgócz. Ez megjelenési módjára nézve a szarusömör és a felületes körülírt beszűrődmény között áll. Az előbbihez hasonlít az ál­tal, hogy a fölhám ennél is már néhány óra után hiányzik, hogy igazi beszürődmény nem található, hogy nagyobb fájdalom ki­séri első fellépését, és hogy alakja sajátságos csoportosulást mutat; az utóbbihoz közel áll gyorsabb lefolyás tekintetében és az által is, hogy nem ritkán mellette közönséges apró be­­szürődmény észlelhető. Említem csak azért, hogy a t. ügytár­sakat ezen szarub­bnemre figyelmessé tegyem, melynek beha­tóbb tanulmányozása alkalmasint oki viszonyainak ismeretéhez vezetend. A porczhártya egyik vagy másik táján, többnyire közel a középponthoz kisebb lencse mekkoraságú homály látható, mely tökéletesen zárt gyűrűt képez; a gyűrű közepén homá­lyos pont látható, a kettő közötti tér, ha nem is egészen át­ ‘) Mus H. Die Behandlung von Geshwüren mit bes. Berücksich­tigung der Reverdin’schen Transpl. (Volkmann, Sammlung. 1873. 60. sz). látszó, mégis sokkal kevésbé homályos. Ferde világításnál az egész korong ezüstösen fénylik, mintha a fölhám mindenütt hiányoznék, a világító lencse kellő forgatásánál azonban lehet az egyes részletek ebbeli különbségét határozottan megtalálni. Némelykor úgy látszott nekem mintha a külső gyűrű egyes pontokból, illetőleg egyes hólyagcsák repedéséből keletkezett volna. Eddig csupán felnőtteknél, kisdedeknél soha észleltem ezen kórnemet. Atropin és zárkötés csak­hamar gyógyulásra vezetett, ismétlődés nem fordult elő, a sajátságos alakú ho­mály azonban még néhány hétig látható volt. II. Heveny múlékony félhámelmálás. Múlt áprilisban tisztelt barátom Stiller főorvos úr egy 6 hetes leányka végett kérte tanácsomat, mivel annak bal szemén több nap óta oly bányáimat észlel, mely előtte, a­kinek tíz évvel ezelőtt alkalma volt számos szembajt tanulmányozni, egészen ismeretlen dolog. Az egész porczhártya mintegy hulla­­szerűen fénytelen, közép része oly homályos, hogy a látát azon ke­resztül némileg nehezen lehet látni. A homály vékony réteget képez, mely a porczhártya felületén fekszik, pontozott küllemű, mintha a félhám tűvel megszáratott lenne, a körzet felé szabálytalanul ha­tárolt, rovátkolt. Felső körzeti rész legtisztább, az alsó kevésbé tiszta, a közép rész leghomályosabb. A szivárvány domborúbb­­nak látszott, ezt azonban a homály miatt határozottan állítani nem lehetett. A szemteke összeállása és felületének érzésképes­sége rendellenességet nem mutattak; az alsó sugárzájon igen gyenge mély belövelés volt jelen. Nevezett ügytársam már két nappel előbb vette észre a kezdődő homályt a porczhártya alsó részén, melyett azonban más tünetek hiánya mellett komoly bajnak nem vett, míg a homály tovaterjedése mint egészen váratlan és szokattlan je­lenség némi aggodalomra nem adott alkalmat. Igen terjedelmes fölhám elmúlást (mivel csak annak vet­tem a homályt) mint elsőleges tünetet többször volt alkalmam észlelni az élet első hónapjaiban roszul táplált egyéneken, kü­lönösen pedig agyvízkór következtében, többnyire egyidejűleg mindkét szemben. Jelen esetben a gyermek az első négy hét­ben igen nyomorult volt, miért is más dajka vétetett, 14 nap óta jól szopott, és szembetűnőleg fejlődött. Miután semminemű agytünemény nem volt jelen, csak­is valami ismeretlen táplálásási zavart vehettem fel, a porczhár­­tyábani nedvkeringés előmozdítására lágy meleg székifaboroga­­tást a szemre valamint cámphorkenőcsöt a homlokra rendeltem. Már más­nap a földám tisztulni kezdett, és négy nap múlva tiszta volt. néhány nappal későbben újra mutatkozott keskeny homályos csík, mely azonban hasonló eljárás mellett csak ha­mar eltűnt. Az egész lefolyás alatt a perezhártyatüneten kívül csak egyetlen egy kitágult sugár viszért a belső-felső tájon találhattam fel, mi­által a bántalmazott szem az egészségestől különbözött. Jóllehet ezen esetben semmi oly tünet nem mutatkozott, mely egy a háttérben rejlő agybántalomra következtetni enge­­gedett volna, azon gyanú, miszerint a másként nem is érthető táplálási zavar talán mégis csak ilyennel összekötetésben állna, későn ugyan de talált némi megerősítést. A gyermek azontúl jól táplálva maradt, arczszíne igen megelégítő volt, édes­anyja azonban némi aggodalommal ápolta, mivel a csecsemő testének fejlődésével nem nyerte azon élénkséget, mely első gyermekénél oly elragadtottsággal eltelte, főképen pedig azért, mivel még a kilenczedik hónapban sem bírta fejét egyenesen tartani, oly anynyira, hogy még akkor sem igen lehetett őt vánkosából felszabadítani. A­mint utólag Stiller J. barátomtól értesültem, az álta­lunk észlelt porczhártyahomály még néhányszor ismétlődött ugyanazon szemen, mindannyiszor azonban lágymeleg boroga­tásra néhány nap altt elmúlt, míg élete tizedik havában minden előhirnöki tünet nélkül soporosás lett, mely állapot nagy hév­mérőemelkedéssel és igen gyenge lázgörcs­zel lépett fel, és 6 óra alatt halállal végződött. Bonczolást mint rendesen a magán­­gyakorlatban, nem engedtek meg.

Next