Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-02-26 / 1. szám

5­6 lassanként történő sorvadásával támad, mikor is az üreget az alsó szemhéj kötőszövetébe átszűrődött savós folyadék segít ki­tölteni, mely azután betokolódik és cystává alakul, —­szintén nem állja ki a szigorú bírálatot, mert föltéve, hogy a szem sor­vadásakor támadt vacuumot nem képesek a hátrasüppedő szem­héjak betölteni, s annak betöltéséhez csakugyan átszűrődő savóra volna szükség , akkor is csak azt képzelhetjük el, hogy a szöve­tek közt — a dolog természeténél fogva — diffuse elterült és nem körülírt tócsát képező savó a kötőszövet általános megvas­­tagodását okozza, de nem hogy maga körül, a környező szövet­ből zárt tömlőfalat alkothasson. Még kevésbbé képes e hypothe­sis magyarázni, mért van az ily cysta épen mindig az alsó szem­héjon, s hogy lép szilárd összeköttetésbe a szemtekével ? Ezen ellenvetések legnagyobb része nem alkalmazható Manz hypothesise ellenében, ki fennebb tárgyak­ esetére támaszkodva a savós tömlőket, vagy legalább azok egy részét, a sclera le­mezei közt támadt cystákból származtatja. Az ily tömlő növeke­désével a szemhéjakig terjedhet előre, s igen könnyen öltheti fel az előbbiekben leírt alakot. Ez elmélet megmagyarázza az össze­függést teke és tömlő között, s megmagyarázza a teke elsatnyu­­lását is kielégítőleg. De valamint — nézetem szerint — saját esetére nézve sem tudta Manz mindent kételyt kizáró módon bebizonyítani az általa föltételezett származást , úgy jelen hipo­­thesise sem ment minden ellenvetéstől. Nem magyarázható neve­zetesen, hogy a sclera lemezei közt székelő tömlők, melyek oly fölötte ritkák felnőtteknél, miért fordulnának elő aránylag oly gyakran embryóknál, s ha már az ébrényi inhártya ily tömlős elváltozásokra hajlamosabb, miért képződnek ezen cysták, s miért képződtek nevezetesen az idetartozó, összesen 16 eset mindegyikében, kivétel nélkül a teke alsó felületén ? De épen ezen szigorú szabályosság kényszerít fölvennünk, é­s azt hiszem ezáltal minden fölvetett kérdésre könnyedén megfelelhetünk,­­ hogy a szóban forgó tömlők ugyanazon okból erednek, melyből az egyszerű colobornák t. i. az elsődleges szemrés hiányos záródásából. Hiszen kezünkben a fonál, melynek nyomán haladva, meg­találjuk az átmenetet a kevésbbé kóros alakoktól a legszélsőbb elváltozásokig. Ha már — mint fönnebb említem — a priori is föltehető, hogy a szem fenekén képződött tágulat nyílása idővel megszűkül, sőt egészen összenő, a statistica meg Wallmann ese­teiben épen elég bizonyítékot ad kezünkbe, hogy e föltevést egyes esetekben pozitív valóságnak tekintsük. Egyik esetben még a tömlő és teke bár szűk, de nyílt összeköttetésben vannak egymással, a másikban már az összefüggést csak tömör köteg eszközli, pedig a tömlőnek eme tágulatból származását nem lehet tagadnunk, mert az azt béllelő érhártya e tekintetben minden kételyt kizár. Látjuk tehát miként fejlődik a tömlő (hogy az mily nagy­ságot ért el, már csak mellékes és esetleges dolog), s könnyen elképzelhetjük azt is, miként alakul át annak falzata a benne esetlegesen meggyülemlett folyadék nyomása alatt egészen más szerkezetű hártyává. E tekintetben elég az egyszerű colobomák alapjára emlékeznünk, melyben a sclerat sokszor jelentékenyen elvékonyodva s a choroideát vékony kötőszöveti hártyává ala­kulva találjuk. Nem lephet meg tehát bennünket, ha ezek a tömlőben már a fölismerhetlenségig elfajultak is, és ha az egyes szerzők az ily — szélsőségig megnövekedett s nagyon természe­tesen a kisebb ellenállás irányában, mellfelé terjeszkedő —­ töm­lők falát savós hártyából állónak találták. A származás ilyetén magyarázatát elfogadva, az is termé­szetesnek fog előttünk látszani, ha a tárgyalt tömlők falához szövődve harántcsíkú izomrostokat találunk. Nagyon természetes ugyanis, hogy, nevezetesen a teke alsó felületéhez tapadó alsó egyenes izom, akkor is ezen helyet keresi fel, ha az rendellene­sen kitágult. Az egyetlen homályos pont leend ezen elmélet elfogadása esetén, miként juthattak — pl. a Manz és Chlapovszky esetében — epidermoidalis elemek a tömlőbe. De — nem tekintve, hogy e kérdésre Manz elmélete sem ad kellő felvilágosítást, — e kö­rülmény nem lesz képes feltevésünk valószínűségét megdönteni, ha meggondoljuk, hogy egy-egy elnyomorodott szemtekében is mily, annak rendes szövetével heterogén elemek találhatók, s ha megemlékszünk, hogy az irisben is képződnek ú. n. dermoid­­cysták, melyek pedig szintén nem találnak alapanyagot az iris szövetében. Ha ez utóbbiakra nézve felteszszük, — mi különben nem minden esetben mutatható ki, — hogy az epidermis elemei traumaticus úton jutottak a szivárványhoz, úgy feltehetjük azt is, — különösen ha a torzulás egy oldali, mint az említett két esetben volt, •— hogy a szem fejlődésben megállapodásának s az elsődleges szemrést­­zárni hivatott szövetek kór elfajulásának, szintén valamely intrauterin sérülés volt oka s ez által jutottak be epidermis részletek a másodlagos szemhólyag körébe. Mind­ezektől azonban eltekintve is, a felhámsejtek keletkezését kötő­szövetből nem tarthatjuk feltűnőnek, ha elfogadjuk Virchow és Weber O. nézetét, melyet legközelebb Ottawa-nak a „Szemészet“ 4. és 5. számaiban közölt észleletei is támogatnak, hogy a rák­nak — szintén a felhámsejtek csoportjába tartozó — elemei, kötőszövetből származhatnak. Ezek után nem habozom kimondani, hogy az itt leírt töm­lők s velők a m anophthalmus eredete a szem fejlődésének har­madik szakában keresendő. A felsorolt esetek közül még Strawbridge monophthalmu­­sára (I. 3. csoport) tartom bebizonyíthatónak, hogy ezen idő­szakból származik. Az egyik szemen ugyanis coloboma látható, a­mi a másik teljes hiányának eredetére elég világot vet. És így — bár a legtöbb anophthalmus származási idejét nem tudjuk is — néhányra nézve legnagyobb valószínűséggel a fejlődés első stádiumát fogadhatjuk el időpontul, míg a harmadik stádiumból (ha a bevezetésben Hasnernek közéjük számított ese­tét a microphthalmusok sorából újra ide­igtatjuk) legalább 11 anophthalmus keletkezését vagyunk képesek leszármaztatni. A leírásból nyilván kitetszik, hogy esetünkben is a har­­madik időszakban kell keresnünk a fejlődésgátló ok közbelépését. Láttuk, hogy a szem alsó része nyitva maradt és tömlővé tá­gult, hogy e tömlőbe talán a retina is, de az érhártya bizonyo­san folytatódik, mit eddigelé csak is Wallmann eseteiben láttunk feljegyezve. Hogy a choroidea a tömlőben oly tömegesen lép fel, s oly nagy üregeket tölt ki e körülmény következtetnünk engedi, hogy a primár szemrés körül vaskos paraklast réteg volt a tömlő képződése idején fölhalmozva. Látjuk továbbá, hogy a tőkét és tömlőt összekötő csatorna meglehetős szűk : látjuk, hogy míg a tömlő felső fele kevésbbé változott, jellegzőbb cho­­roidealis elemeket tartalmaz, addig alsó felében már kis üregek lépnek fel, melyekben már inkább közömbös sejtek s itt-ott csak törmelék található; látjuk végre, hogy a tömlő a szemhéj felé terjeszkedik s legszélsőbb csücske már annak csaknem köz­vetlen szomszédságába jutott , s mindezeket összevetve esetünk­ben is oly átmeneti alakot kell megpillantanunk, mely a félig épen maradt, félig elváltozott szöveti elemekkel, szűk nyakával s előre terjeszkedő i­ányával, átmenetet képez a fönnebb tárgyalt savós tömlőkhöz. Az elmondottak szerint tisztában volnánk tehát alanophthal­­musunk származási idejével, de még nem tudjuk tulajdoképen, mi állítá meg fejlődésében az ifjú szemet; egy szóval, mi a torz­képződés végső oka. A szerzők több momentumot említenek, melyek egyik-másik esetben befolyhattak az anophth. képződésére, legtöbbször azon­ban nem képesek megfejteni a befolyás módját s megtalálni az összefüggést ok és okozat közt. Az újabb időben felmerült s jobban észlelt esetek közül Hasner és Landesberg említi fel az öröklést, mint az anophth. lehetséges okát. Mindenesetre elég nagy százalék az esetek kicsiny számához képest, és az oki mozzanat, melynek befolyását fennebb kísérlettem meg némileg magyarázni, figyelembe veendő helyet foglal e torzképződés aetiológiájában. Ezenkívül ketten (Wilson és Landesberg) említenek vér­rokonságot a szülők közt. Az összefüggést megérteni bajos, de tekintve a hasonló házasságokból eredő gyermekek számos, velük született betegségeit, nem utasíthatni vissza a származás ezen forrását sem. Az apa részéről syphilist említ Landesberg, és ugyanazt is

Next