Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-01-28 / 1. szám

Midőn az ilyen szem mellett a másik szem ép pupillával bír, a két szemnek együttműködése alkalmával kettős látásnak kellene támadni.3) Ugyanis az egyik szem az 5-ik ábra b‘ c‘ helyének közepe, a másik szem pedig az a‘ c‘ hely közepének értelmében irányítana, azaz nem egymásra hanem egymás mellé vágólag, így áll a tan mai napig a szemészek előtt. Már néhány esetben feltűnt nekem, hogy hasonló láttani viszonyok között álló betegeim egyike sem panaszol diplopiáról. Három év előtt egy glaucomás nőnél határozottabban kívántam felvilágosodni. Azonban a reávezetés daczára sem tudott az illető kettős képeket észrevenni, pedig az egyik szem ép és emmetro­­piás, ellenben a­­glaucomából jó látással gyógyult és iridectomiás másik szem hypermetropiás és teljesen hiányzó alkalmazkodása volt. Ennélfogva a között a mit tanítanak és a­mit az élet mutat ellentét tűnt ki. Betegeken bajos ilyen láttani viszonyokat tisztázni kívánó vizsgálódásokat végezni. Biztosabb az önmeggyőződés, ha erre szert tenni lehet. És a fenforgó kérdésben ez elérhető. Ugyanis semmi egyéb nem szükséges mint hogy az egyik szemnek zavar­talan működtetése mellett a másik szemen szóródásos képek idéztessenek elő és ezek a retinán oldalt tolassanak el. Az egyi­ket atropin és eserin cseppek vagy­ convex és concav üvegek, a másikat hasábos üvegek vagy művi rekeszeknek a szem előtt tologatásai kielégítőleg eszközük. Kísérleteimből a jellemzőbb eredményt adókat elsorolandom. A következtetések pedig, melyek belőlük levonhatók, a kétszemi közöslátásnak egy eddig nem méltatott épületi tulajdonságát ál­lapítják meg és számos kóros esetekben nyilvánuló jelenségek megértésére vezetnek. Két szememnek( * * *) a fénytörésben különbözővé tételekor (jobbról I °/0 eserin-, balról­­/m °/o atropinoldattal) távolba nézésnél a jobb, közelbe nézésnél a bal szemen támadnak szórt képek. Tárgyal egy fénypont a szoba hosszában, és egy másik munka­távolban szolgál. Daczára a két szemen támadó különböző ké­peknek a kétszemi látás fentartatik; hasábos üvegek oldalfelé készségesen legyezetnek, bárha éllel kifelé állanak, még ha tá­volba nézésnél is ugyanígy állanak, sőt még akkor is, midőn egyszersmind magassági különbözetek kisebb fokban hozatnak létre. Az utóbbi eset még egyéb különösségekkel is bír. Ha t. i. a szóródásos fényfoltot hasáberővel csak annyira emelem vagy sü­lyesztem, hogy alsó, illetve felső, széle a másik szemnek pontszerű képével egy haránt­vonalban marad, akkor még min­den lehető erőlködés készséggel létezik a két kép egyesítésére, a­mint azonban az eltolás magassági irányban annyira fokozta­­tik, hogy határozott kör támad a két kép között, a művileg előidézett oldali eltérések teljes nagyságban megmaradnak és rö­vid eredménytelen próba után erőlködés az egyesítésre többé nem végeztetik. Ugyanez mutatkozik, midőn szóródásos képek az egyik szemen csupán szemüvegekkel idéztetnek elő. A kísérlet ezen módosítása még tanulságosabb mint az előbbi, mert a magassági különbséget az üveg hasábhatású szélének segítségével gyorsan lehet változtatni és ugyanazon időben az oldal felé menő, a kí­sérlethez elégséges erejű hasábhatásokat felhasználni­). Egészen ugyanaz látszik, midőn azon szem elé melyen a szóródásos ké­pek vannak, különösen atropinosan tág pupilla mellett olyan­­ rekeszt alkalmazok, mely az iridectomiált szem oldalt megtágult­­ pupilláját utánozza, és azután az ilyen módon átalakított szóro­dásos képekkel kísérletezek. Az eredmény azt mutatja, hogy a szórodásos képnek nem csupán közepe, hanem széle is egyesü­lésbe megy a másik szem szabatos képével. Mindezen kísérleteknél még az is mutatkozik, hogy a mi- i­dőn az egyeztetés sikerült és a közös, egy fénypontból és ezt a környezőleg szórt fényes udvarból álló képet néhány perczig­­ türelmesen szemlélem, a halovány fényű környezet kisebbedni és tünedezni kezd. Az utóbbi tünemény majd teljesebb, majd hi­ányosabb; váltakozólag majd mutatkozik, majd elmarad; pihent szemmel inkább, nagyobb mértékben és maradóbban áll be. A kísérlet azt mutatja, hogy a szórtképnek a másik szemmel nem azonos (disparat) részeit az észrevevésből kiejteni lehet. Ha egyik szememen -1- 2 vagy 3 D-val egy fénypontnak szórodásos képét idézem elő és előtte mintegy 3 mm. átmérőjű ukat apró kitérésekben mozgatok, a másik szemet pedig egyelőre behunyom, akkor a szórodásos kép tánczolni látszik“). Ha hozzá a másik szemet megnyitom, csupán gyors (egy percz alatt mint­­egy 150 érlökés sebességében történő) mozgások esetében inog az egyik szem szóródásos képe a másik szemmel látszó nyugodt fénypont felett, — míg ha a­zkat lassan inogtatom (mintegy 60-szor egy perez alatt) akkor csak egy nyugalmas fénypontot látok, — a könyékező ingó szórtfény megfogy, sőt néha eltűnik. Midőn e mellett hasábbal vagy szemüveg szélével magassági kü­lönbséget határozott kézzel teremtek, akkor a szórtképnek oldal­részei még lassú mozgatásnál is, még­pedig lengő alakjukban, láthatók maradnak. Tehát a lassú inogtatás és a másik szem­mel a közös nézés lehetősége az együttes feltétel, hogy a szórt­kép széli részei az észrevételről eltűnjenek. Még feltűnőbb ezen változás a képeken, midőn a Snellen­­féle tábla nagy E betűjét vagy terjedelmesebb tárgyakat nézek, így tájék vagy a szobabeli környezet, midőn mozgatott likas re­keszszel (akármilyen, pl. kettőslikas alakú legyen ez) egyszerűen nézem, nyugtalanságot mutat minden az alkalmazkodás távolon kívül álló részében, mely azonnal megszűnik a mint a másik sze­met megnyitom. Hogy pedig ekkor az előbb egymagában mű­ködött szem nem szünteti be közreműködését, hanem hogy a rekesznek folytatott inogtatása daczára nyugalmas kétszemi látás uralkodik, azáltal bizonyítható, hogy a­mint viszont a rekeszen néző szemet becsukom, a stereoskópos látás megszűnik. Ha mindegyik szemen szórtkörös nézést teremtek és mind­egyiken rekeszt alkalmazva, azonos irányban mozgatok, a tár­gyakat élénken inogni látom, míg ha a rekeszeket ellentétesen mozgatom, a tárgyak nyugodni látszanak. A tünemények különb­sége egyidőben egymás mellett is feltüntethető. Ugyanis ha egy tárgyat egyelőre úgy tekintek meg, hogy a halántéki oldal felől előretolt ernyővel az ezen oldali szem számára félig elta­karom, úgy a tárgynak ezen felét csak a másik szemmel va­gyok képes látni, míg a tárgy túlsó felét a két szemmel nézhe­tem ; ha most azon a másik szemen a képet szóródásossá teszem és előtte likas rekeszt mozgatok, a tárgynak egyszeműen nézett fele élénken inog, míg a két szemmel látott fél nyugodtan ma­rad ’). Az ingás egyébként könnyebben szünetel, midőn az al­kalmazkodáson kívüli nézést atropinnal vagy eserinnel érem el, mint a midőn -J­ és — üvegeket használok. Az elmondott je­lenségek értelme nyilván az, hogy a szóródásos kép által ger­jesztett retináns ingerületekből a szabatosan látó szemhez azo­nosság szempontjából illők az észrevételben kiválanak és kétszemi 3) Ar­t, Graefe-Saemisch. Handbuch d. Auglik. III. k. 340. 1. 4) Van rajtok Ht = 0'75 D ; V = 0/6 ; A = 5 D; távolba nézésnél széttéritő képesség 4°, 30 cm.-be nézésnél lappangó összetérő kancsalság 4—5°-ban, melynek, összetéritésem kitűnő munkabírása mellett, csak előnyeit érezem. 5) Woinow, Arch. f. Ophth. XVIII. 2., 54. 1. 6) Helmholtz, phys. Optik 95. 1. alul. ’) Ezen kísérlet a szóban levő nyilvánulatokat legszembeszökőbben mutatja. A nyugodtaknak jelzett képrészeken némelyek valami csekély rezgést mégis látnak; de ez akkor is megvan náluk, midőn a rekesz a sza­batos fénytörésben néző szem előtt mozgattatik, — ezért a tünemény ezen részét lencséjük polyopiájából vagyok kénytelen értelmezni.

Next