Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-01-29 / 1. szám

m- ’ ,rt- , . ' -v • ■ T --vv-r-—­_7_^T_, Em- MAGYÁR tud. EGYETEMf IL SEBÉSZETI KLINIKUM " Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 5. számához. 1. szám. Budapest, 1899. évi január 29. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Schulek Vilmos tnr.: A hyperibolyás fény elleni védekezés ügye. Scholtz Kornál dr.: A retinalis és üvegtesti kötőszövet-képződések okairól.— Mohr Mihály dr.: Közlemény a Bródy Adél-gyermekkórházból. A Sachs-féle idiotia amaurotica familiaris. — Leitner Vilmos dr. : Klinikai közlések. — Irodalom- szemle. — Vegyesek. A hyperibolyás fény elleni védekezés ügye. Schulek Vilmos tanártól. Azon kérdésre keresek feleletet, hogy lehetséges-e a fényt, mielőtt a szembe jut, ibolyántúli tartalmától meg­fosztani. Ezt pápaszemekkel kellene elérni, melyeknek alakja olyan, hogy az életnek minden körülményei között használ­hatók legyenek. Néhány év óta kísérletezem e tárgyban. Az eredmény már átnézhető, de a közlés nem egyszerű, mert csak a chemián és phvsikán át vezet a megértetés fokára. Csopor­tosítva és külön czímek alatt lesz szerencsém a közléseket megtenni. A vizsgálások folyamán mellékkérdések is bőven vetőd­tek fel. A kutatás módja a spectrographiás volt. Folyton a fény elnyelésével (absorptio) kellett foglalkozni. Ez pedig a természettan és a vegytan búvárainak is nehéz tárgy, melynek tisztázása összefügg az anyag összetételének felismerésével. A fényelnyelésről általános törvény felállítása a tudomány­nak még nem sikerült. Az eddig kapott tanulságok azonban az alkalmazott tudományokban, mint a milyen a szemészet is, felhasználásra nógatnak. Hogy ezt megtenni kísérlem, talán elnézéssel fog találkozni. Az idevágó irodalmat tanulmányozni és valamelyest ezen előadásba is beleszőni kellett, hogy az indokolás hiányosnak ne lássék. A photologia kifejezés használható az ilyen vizsgálások eredményére. Azt akarja kifejezni, hogy nem a sugármenetel­ről, hanem hogy a fényösszetételről van szó és hogy vonat­kozás van a fényvegytanhoz: a photochemiához. A védő- szemüvegek ügyében már egy idő óta észrevehető a vágya­kozás, hogy azoknak élettani alapja mélyebbre rakassék. Az erre való törekvést czélszerűen megelőzi a physikalis szem­pontoknak szellőztetése. Zöld és kék pápaszemek a szem védésére használatban voltak és már el vannak ejtve. Sárgákat mostanság több­szörösen ajánlanak, de ezek általános elismerésre még nem jutottak. Már vörösekről is van beszéd. így azután a főszínek körén majd végig jártunk. Alig lehet azonban kétséges, hogy efféle színezett szem­üvegek csak külön czélra valók, hogy ellenben az erős vilá­gítás ellen, sőt a szembetegségek túlnyomó számában még az általános nappali világítás ellen is, a rendszeres védekezés eszközeinek a közömbös színű, a füstösszürke szemüvegeknek kell lenniök, melyek a fénynek hatását az egész színkép sze­rint egyenletesen leszállítják. Ha az élettani látást nem akar­juk egészen felfüggeszteni, de nem is a fénynek különböző hullámhosszai szerint egyoldalúlag befolyásolni — és leg­többször nincsen is ez a szándékunk —, akkor a közömbös szürke védőüvegeknek uralmát fenn kell tartani. Minden más eljárás csak kivételesen vergődhetik érvényességre. Egyébiránt ríj feladat is merült fel. Widmark 1 és Ogneff2 kimutatták, hogy az ibolyántúli fénynek különös, és ha bővében ér minket, nagyon kártékony hatása van a szemre. Ha az ultraibolyás fény valóban szempilla vizenyőket, kötő­hártyalobot, szarúlobot, szivárványhártyagyokulást, sugártest­1 Beiträge z. Opht. 1891. ref. Cbl. f. A. 1891, 119., 256., 400. és 1892. 53.1. ■i Arch. f. Physiol. 03. k. 209, ref. Cbl. f. A. 1890, 287. 1. lobot, lencsezavarodást, talán még látóhártyagyuladásokat is okozni tud, nem lehet a gondolatot elutasítani, hogy egyéb módon már bekövetkezett ilyes szembajok nem is gyógyul­hatnak kellően, míg az összes ibolyántúli fényt róluk gondosan el nem hárítjuk. És ha sikerülne ezen fénynemet védő- szemüvegekkel egészen elfogni, ebből, úgy látszik, roppant előny eredne majdnem valamennyi szembajnak a gyógyításá­ra, úgyszintén a vakító fény mindenféle nemeinek kitett, különben addig ép szemeknek a megóvására. Ez a czél már sok búvárnak lebegett a szeme előtt, de csak régi forgalmú módokkal tudtak előállani,1 melyekkel legfeljebb némely előnyök voltak elérhetők és a hátrányok sem egészen mellőzhetők. A szemvédés eszközeinek fenn körül­írt feladata velük nem egyenes úton közelíthető meg, sőt a kérdés bonyolultabbá válik és a súlypont félre esik. Már a sárga és még inkább a vörös üvegek is a túlságosan bő ibolyafeletti fény ellen megvédhetnek ugyan, azonban az ibolya, a kék stb. fényhullámokat is meggyengitik. Hogy pedig csak a kék fényt ereszszíik a szembe, mint a hogy leg­újabban Pergens2 akarja, az a fény vegyi ingerlőségénelc egyenes belegyiijtése a szemekbe lenne és visszavetne azon időre, midőn orvosságok conserválására kék üvegeket hasz­náltak. Azonban annyit el kell ismerni, hogy Pergens törek­vése élettani alap után elvi haladás. A tudomány mai állása szerint kívánni kell, hogy mód találtassák, melylyel az ibolyántúli fényt, még akkor is, ha nagyon erős, egészen kizárni lehet. E mellett azon lehetőség­nek is meg kell maradni, hogy a többi fénynyel, mely a színkép színes részéhez tartozik, tetszés szerint elbánhassunk, tehát hogy azt a maga egészében is egyenletesen és fokoza­tosan gyengíthessük. Ézen követelésnek azzal lehetne eleget tenni, hogy magunkat tömör szemüvegek helyett kamarás pápaszemek viselésére elszánnék. Két üveglemez között tért kellene hagyni, mely oldott anyaggal lenne megtöltve. Minthogy idevágó kísérleteket régóta teszek és azok talán tágabb köröket is érdekelhetnek, bátorkodom az itt következőket közölni. Igaz, hogy tömör pápaszemek helyett kamarás üvegek­nek viselése olyan nagy áldozatot ró fel, hogy csak nagy túlsúlylyal biró indokok menthetik ki, ha ilyes ajánlattal valaki csak elő is áll. Azonban felment az indokolás terhe alól Krienes tanárnak a múlt évben megjelent munkálata,3 melyben az ibolyántúli fénynek kizárását a szemvédés kér­désében elsőrendű feladatnak bizonyítja. Tartalma a hazai orvosi közönség előtt ismeretes 4 és így elég, ha reá röviden hivatkozom. Krienes az ő könyvének első fejezetében a fény élettani hatásával foglalkozik. A második fejezetben az extrem erős fény által okozott kóros elváltozásokat tárgyalja. Végül a harmadik fejezetben a tudományos fejtegetések gyakorlati következtetéseit vonja le. A hyperibolyás fény ellen való 1 Magnus: Die Bedeutung' d. farbigen Lichtes. 1875. 2 Klin. Monbl. f. Augh. 1897, 33—50. 3 Einfluss des Lichtes auf das Auge (Blendungskrankheiten und Blendungsschutz). 1897. Halle, Sammlung von Abhandl. aus der Augen­heilkunde von Vossius. 11. 2/3. 4 „Szemészet“ 1898. 1. sz. 11. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents