Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-01-31 / 1. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 5-ik számához. SZEMÉSZET. SZERKESZTIK : SCHULEK VILMOS És GRÓSZ EMIL. 41 ik évfolyam. 1904. januárius 31. 1. szám. TARTALOM : Sch­ulek Vilmos : A szempár közös működését bizonyító kísérletek. 1. 1. — Pór Dezső : Látóideg­­sérülésekről. 20. 1. — Fekete Sámuel : Közlés a székesfővárosi szent-István közkórházból : I. Dacrypadenitis acuta. 34. 1.; II. Ulcus rodens corneae. 35. 1.; 111. .Sarcoma chorioideae az első stádiumban. 3­5. 1.; IV. Sympathiás szemgyuladások. 37. 1. — Imre József: Kimutatás Hódmező-Vásárhely Erzsébet-szemkór­­házának 13 évi működéséről. 40. 1. — Grósz Emil: A szent-István kórház trachomaosztályának műkö­dése az 1903. évben. 65. 1. — Irodalom-szemle. 69. 1. Folyóiratok átnézete. 73. 1. — Vegyesek. 75. 1. A szempár közös működését bizonyító kísérletek.­ Irta: Schulek Vilmos egyet. ny. r. tanár, a magyar tudományos Akadémia rendes tagja. A páros nézés ténye nem egyszerűen ítélhető meg. Sokszor mind­egyik szemmel külön eleget tud látni a kérdéses egyén és mégis közös nézése nincsen. Az eddig használatba jött vizsgálati eljárások a legma­gasabb bírálati követeléseknek csak megközelítőleg tesznek eleget. Való­ban tökéletes az az eljárás volna, mely a kétszemes közös felismerés végbemenését külsőleg is tárgyian észrevenni, tehát az egyénről mintegy leolvasni engedné. Ilyen fokban azonban, hogy t. i. a kétszemi működés maga testet öltsön és nemcsak az egyén öntudatában, esetleg­ majdan a maga lélektani következményeiben nyilatkozzék, ilyen mértékben helytálló bizo­nyítékok nem is lesznek feltalálhatók, már a dolog természetéből folyóan sem. Az alanyiság jelleme a kérdéshez szükségszerűen fűzve marad. Élettan, szemkórtan, lélektan, sőt a bíráskodás is egyaránt érdek­lődnek ezen tudományos tárgy iránt. A szemklinikus vizsgálási elbánása legtöbbször az, hogy az embert eléje tartott vékony tárgyra nézett, ha már előre tudja, hogy mindegyik szemmel külön a látás milyen, és továbbát a szemeket váltakozva el­takarja, szemlélve, hogy azok mozdulatlanul maradnak-e. Azután nézeti az egyént jobbra-balra, fel és le, távolba és közelbe. Végre a szem­bogarat vizsgálja, hogy mindegyik fényre kellően visszahat-e. És ebből már szól. Holott a pupilla nem dönt, és a mozgás paradox lehet.­ Ha szorosabb kisértés kell, üveghasábot tesz az egyik szem elé és ha ez a szem a hasábnak képeltoló kényszere alatt egymaga elmozdulást tesz, a másik szemhez csatlakozást az egyén külsején is, tehát akár biró előtt is bebizonyulónak jelenti ki. (A. v. Graefe, Arch. f. Ophth. II. k. 1 A magyar tudományos Akadémia III-ik osztályának 1903. október hó 19-iki ülésén tartott székfoglaló. 3 Csak azt mutatja, hogy a kapcsolat a középagyhoz (corpus quadrigeminum) megvan, de a látómező (agykéreg) azért elromolva lehet. 3 Pl. épen az eltakaró kéz alatt illanhat félre a szem. 1

Next