Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
1. A mérés egysége — a minimum separabile elv alapján ■— a szögmérték egysége, tehát szögperc és fok. 2. A tábla progresszója geometriai és V—10’ között legalább 11 értékkel rendelkezik. 3. Vizsgálati tárgy a Landolt-gyűrű. 4. Betűk és számok, valamint egyéb jelek alkalmazhatók, ha a megfelelő Landolt-gyűrűvel lehetőleg is agnostikusak (azonos felismerési értékűek). A 4 pont indokolása röviden a következő: 1. A mérés egysége. Elmarad elsősorban is a látóélesség meghatározása, mivel úgyis meghatározhatatlan. Tekintve, hogy a tárgy látószöge és a látóélesség között kétségkívül van valamely szoros, bár tüzetesebben nehezen kideríthető összefüggés, a látóélességet a célja alapján egyszerűen a látószög függvényének tekintjük. Ez megfelel a minimum separabile elvének. Ennek következményeképen természetesen a mérés (és nem a látóélesség) egységéről kell beszélni. Snellen minden valószínűség szerint a jó szem állagos teljesítőképességét tekintette, illetve nevezte el egységnyi látóélességnek. Ebből lett azután a látóélesség egysége, mint valamely mértékrendszer egysége. A látóélesség egész terjedelmes irodalmán végigvonul az a hibás és zavart okozó feltevés, hogy látóélességet csak látóélességgel lehet mérni. A hallás, vagy tapintás élességét, vagy az izomerőt sem valamely egységnyi halló-, vagy tapintó-, vagy izomerőegységgel mérjük, hanem egyszerűen kilogrammal, méterrel, vagy szöggel. Soha nem merült fel annak még a gondolata sem, hogy ezen teljesítmények számára a fizika ismeretes mértékrendszereinek reciprok értékeiből új egységeket kellene alkotni. A látóélességet egyszerűen és természetesen szöggel mérjük, és nem látóélességgel; egysége eszerint a szögmérés egysége: a fok és a perc. Egészen más lapra tartozik és nem képezheti megállapodás tárgyát az ép emberi szem jó, vagy átlagos teljesítőképessége — olyan kérdés, amelynek megoldásához csak akkor nyúlhatunk majd hozzá, ha a módszer, a vizsgálat kérdése kielégítően megoldatott. Tekintettel a szem alkalmazkodására, minden eddigi javaslat megállapított bizonyos, rendszerint 5 m-nyi, vagy nagyobb vizsgálati távolságot. Erre azonban nincs szükség, mióta Gullstrand megtalálta az összefüggést a nyugvó, az alkalmazkodó és az üveggel korrigált