Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 1. szám
ság, nystagmus, ptosis, blepharophimosis tartoznak főképen az öröklődő szembetegségek sorába. Természetesen távol áll tőlem, hogy ezt az egész anyagot akár csak vázlatosan is egy előadás kereteibe összezsúfolhatónak tartsam s így csak azokkal a szembetegségekkel szándékszom örökléstani szempontból foglalkozni, amelyekkel nap mint nap a gyakorlóorvos is találkozhat, s amelyeket magam különösen behatóan tanulmányoztam. A szem öröklődő tulajdonságai közül a fénytörés és a fénytörés rendellenességei azok, amelyek közül a legtöbb ellentétes vélemény mérkőzött, amíg — éppen az örökléstani vizsgálatok hatására — a mai többé-kevésbbé egységes felfogás kialakult. Ismereteink mai értelmezésében azt kell mondanunk, hogy a normális fénytörés és annak rendellenességei, a távollátás, a rövidlátás, és az astigmatismus nem különíthetők el élesen egymástól, mintha külön kategóriák lennének, hanem ellenkezőleg, azonos optikai constansok függvényeiként, szinte egy téma változatainak kell azokat tekinteni. A szemtengelyhossz, a szaruhártyagörbület, valamint a mellső csarnok s a lencse törésmutatóinak emelkedő és csökkenő értékei külön-külön binominális görbéket adnak, amelynek csúcspontján a normális, jobbrólbalról, illetve emelkedőn és süllyedőn a távol és rövidlátásnak megfelelő értékek sorakoznak. A szemtengely hossza s a szaruhártya görbülete azok a constansok — a mellső csarnokot, a lencsevastagságot és görbületeket egyszerűsítés kedvéért elmellőzöm—, amelyek a szem fénytörésének mikéntjét megszabják. Ez a két tényező öröklődő, eleve elrendeltetett. A phaenotypusban talán latens módon, vagy modifikáltál fognak megjelenni, csökkenten vagy kiélezve, de a genotypusban változatlanul. A kutatók azonban nem álltak meg ennek a ténynek a megállapításánál. Steiger, egy svájci tudós, akinek a nevéhez a szem fénytörési viszonyainak legmélyebb szellemű magyarázata fűződik, az ő hallatlan méretű munkásságának eredményeképen — a betegek tíz és tízezrein végezte a legpontosabb méréseket —, azt találta, hogy a szem, illetve az előbb említett optikai tényezők az öröklésben szétválhatnak, vagyis a szem hossztengelye pl. az apától, a szaruhártya görbülete az anyától örökölhető. Tehát megtörténhetik — írja Clausen —, hogy a nagyfokban rövidlátó apa erősen meghosszabbodott szemtengelyét utódjában az anya lapos corneája ellensúlyozza, így jöhetnek létre egyenlő valentiájú gének esetében az intermediaer típusok, míg heterodynamia alkalmával az egyik constans dominálni fog. A fénytörés rendellenességei közül a távollátásnak van aránylagosan a legkisebb irodalma. Az astigmia bonyolultabb mathematikai viszonyai, nemkülönben a rövidlátás kifejlődése és súlyos szövőd