Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
.A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemklinikájánál• (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye A fény hatása a pajzsmirigy működésére RADNÓT MAGDA és ORBÁN TIBOR Már több közleményben foglalkoztunk a fénynek a gonádok működésére gyakorolt hatásával. Fénybehatásra a nyugalmi időszakban levő baromfiak gondjai megnagyobbodnak és aktiválódnak. Ez a hatás a secunder nemi jelleg alakulásában is kifejezésre jut. E kísérletek során azt is megfigyelhettük, hogy a fénynek kitett állatoksúlyukból nem vesztettek, sőt inkább gyarapodtak, ha azonban a megvilágítást a nemi érés után is folytattuk, úgy az állatok lefogytak. Már ez a körülmény is felhívta figyelmünket a fény, illetve a gondok kapcsolatára a pajzsmirigy működés változásával. Klinikai megfigyelésekből tudjuk, hogy Basedow-kórban szenvedő betegek fénykerülők. Beteganyagunk főleg olyan súlyos exophthalmus esetekből áll, melyeknél blepharoraphiát kell végezni. Feltűnő, hogy ideges, nyugtalan betegek megnyugszanak, ha binocularis kötéssel vannak ellátva. Na azonban csak az egyik szemet kötik be, úgy ez nem befolyásolja ideges viselkedésüket. Úgy véljük, hogy ennek oka egy a pajzsmirigyre, illetve hypophysisre gyakorolt gátló hatás lehet. Az endokrin eredetű exophthalmus létrejötte nem a thyreotrophormon túltermelés kizárólagos következménye, hanem ehhez a mellékvese fokozott functiója is szükséges. Tudjuk, hogy a fény a hypophysis révén serkenti a mellékvese functióját, miután a fényhatás embernél is eosinopeniát idéz elő (Radnót, Wallner, Terek). Emlősökön is végeztek kísérleti vizsgálatokat és patkányoknál (Bergfeld, Dempsey, Kenyon és Meyerson) és egereknél Punthano és Melles megállapították, hogy a sötétben aktív pajzsmirigy fénybehatásra inaktiválható. Azonban ezek az állatok általában sötétben élnek és a gonádokra gyakorolt fénybehatás náluk nem azonos a baromfinál megfigyelt elváltozásokkal. Turner és Benedict, továbbá Kleinpeter és Mixner kísérleteztek baromfival. Előbbiek szerint ultraviolett sugarak hiánya pajzsmirigyhypertrophiát és kolloidveszteséget okoz ; utóbbiak közlik, hogy a fénynek a pajzsmirigyfunctióra gyakorolt hatása csak kismértékű. Ezen közlések eredetiben számunkra nem hozzáférhetők és ezért nem tudjuk megállapítani, hogy ezen kísérleteket milyen fajta és milyen korcsoportú baromfinál végezték. Vizsgálatainkat 6—8 hónapos kacsákon végeztük. Az állatok pajzsmirigyeit különböző időtartamú periodikus megvilágítás után vizsgálták meg. A kacsák 4,40- v 2,60 m nagyságú helyiségben, ketrecekben voltak elhelyezve egyenletes hőmérséklet mellett és azonos diétát kaptak. A megvilágítás 1954. november 6. és december 6. között történt. A megvilágításhoz a mennyezetre szerelt 100 W. villanyégőt használtunk. Alkonyat után az állatokat naponta 6 órán át megvilágítottuk. A táblázatban látható az állatok súlya kísérlet kezdetén és végén, valamint a pajzsmirigy súlya. Az ábra a pajzsmirigy szövettani képét mutatja. A pajzsmirigy a megvilágítás időtartamától függően lassanként működő miriggyé válik. Ugyanolyan sorozatokat értünk el, mint a thyreotrophormon emelkedő adagokban való alkalmazásánál. Ugyancsak kitűnik, hogy az állatok 400 órás megvilágításig nem fogynak, a megvilágítás