Szemészet, 1965 (102. évfolyam, 1-4. szám)
1965-03-01 / 1. szám
A skleritis, illetőleg episkleritis elég gyakori és rejtve maradhat. Collier esetén sklerokeratitis kapcsán trophikus zavarok és a cornea zsíros degeneratiója jött létre. Iritis gyakran lép fel, izoláltan vagy keratitissel együtt. Leuenberger szerint — aki 110 esetet dolgoz fel — nem jellemző mosterre a haemorrhagiás iritis. A tensioingadozások gyakoriak. Az esetek egy részében hypotonia, más esetekben — ez a gyakoribb — tensioemelkedés lép fel (pl. Corbel és munkatársai esetében). Az elülső segmenten lejátszódó gyulladásos folyamatok nehezítik a glaukoma felismerését. Hallermann szerint minden negyedik esetben 30—50 Hgmm a tensio. A secunder glaukoma aetiológiája különböző. Csarnokzugi oedema, gyulladás és pigmentlerakódás idézheti elő. A látóideg gyulladása izoláltan vagy más complicatiók kíséretében léphet fel. Prognosisa igen komoly (Schrader). A szemizombénulások igen változatosak. Leuenberger szerint 70%-ban fordulnak elő. Felléphet ophthalmoplegia totalis (Falcinelli). Leggyakoribb az oculomotoricus részleges vagy teljes bénulása. Ostfeld és Segal esetében a bénulás a bőrelváltozásokat megelőzte. Hermann, valamint Nucci isolált abducens paresist észleltek. Gyakoriak az accomodatiós és pupilla beidegzési zavarok. Acers herpes zoster ophthalmicust contralateralis hemiplegiával együtt észlelt. Az exophthalmus, ha kisebb fokú ugyancsak a néha rejtve maradt tünetek közé tartozik, különösen akkor, ha nagyfokú szemhéjoedema is jelen van. Kakán közölt egy exophthalmussal járó esetet. Serzypratc esetében exophthalmus és szemhéjoedema centrális tünetekhez társult. Facinelli második esetében észlelt protrusiót. Siegert felhívja rá a figyelmet, hogy exophthalmus és ophthalmoplegia együttes fellépése — miután zosternél is előfordul — nem feltétlenül endocrin eredetű tünetegyüttes. Bouzas a könnylevezető utak elzáródását észlelte herpes zoster után. Az I. sz. Szemklinikán az 1954-től 1964-ig ápolt herpeszoster esetek száma 41 volt. Ezek közül 23 (68,3%) nő és 13 (31,7%) férfi. A kor szerinti megoszlás a következő 20—30 év között 1, 30—40 év között 1, 40—50 év között 2, 50—60 év között 9, 60—70 év között 15, 70—80 év között 12, 80—90 év között. Tehát kétségtelen, hogy a megbetegedések száma a korral növekszik. Az utolsó két évtizedben való látszólagos csökkenés a kevés magaskorú beteg miatt van. Az általunk észlelt 41 eset közül 35 a trigeminus I ága, 4 a III ága, 1 pedig az I, II, III ága mentére terjedt. A herpes zoster kapcsán létrejött látásromlás elsősorban corneahomályok, secunder glaukoma és neuritis következtében jön létre. Ismeretes, hogy Bókay óta egyes szerzők a varicella és a zoster vírusát azonosnak vagy rokonvírusnak tartják. Tudott dolog, hogy varicellás gyerekek környezetében zoster esetek felléphetnek. Ritkán a két betegség együtt léphet fel. Anyagunkban egy esetben sikerült varicellát kimutatni a beteg környezetében. A kötőhártyán általában vérbőség, conjunctivális, cilliaris, illetőleg vegyes injectio lépett fel. Különösen azokban az esetekben volt élénk vérbőség, amikor szaruhártyaelváltozások is voltak. 3 esetben hólyagképződés is volt a kötőhártyán. Keratitis 31 esetben fordult elő, éspedig 11 esetben felszínes, 20 esetben mély szaruhártyafolyamat. Episcleritis és scleritis 6 esetben volt, iridocyclitist 27 esetben észleltünk, tensioemelkedés 8, és nagyfokú hypotonia 1 betegen. Protrusio bulbi 4 betegen volt jelen, szemizombénulás, éspedig oculomotorius 3 esetben. Argyll—Robertson tünet egy esetben, neuritis optici 1 esetben. 2