Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)

1968-06-01 / 1-2. szám

A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A neuroendocrin tényezők szerepéről a glaukoma kóroktanában RADNÓT MAGDA, FOLLMANN PIROSKA és MUCSI GABRIELLA A szemészeti szakirodalomban számos közlemény foglalkozott a múlt század második fele óta a primaer glaukoma kóroktanának neuroendocrin vonatkozá­saival. A glaukomás betegeken a neuroendocrinium irányában történt vizsgá­latok az egyes tényezőket tekintve eltérő eredményeket mutattak. Az utóbbi évek kísérletes és klinikai neuroendocrinológiai kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy az élettani functiók többsége mind idegi, mind hormo­nális ellenőrzés alatt áll, és hogy a két integratív rendszer hatásai gyakran fedik egymást (Bajusz, 1966). A legtöbb neuroendocrin szabályozási folyamat kere­tében afferens idegi, hormonális és direct ingerek futnak össze az idegi közpon­tokban, amelyek aztán efferens impulzusokat indítanak a légzés, szívműködés, éhség- és szomjúságérzet, hőszabályozás, anyagcserefolyamatok (E. és B. Schar­rer, 1963) — és minden bizonnyal a szemnyomás szabályozására is. A szervezet homeostasisát jelenlegi tudásunk szerint vegetatív és humoralis úton biztosítja (Fischer, 1965). A vegetatív működések egyensúlyát biztosító neuro-humoralis reflex-tevékenységben léteznek ellentétes hatású reflex-válaszok: ezeknek el­engedhetetlen szerepük van a vegetatív homeostasis fenntartásában (Obál, 1966). Felmerült a hypothalamus és az endocrinium közötti — esetleg több szin­ten létrejövő — idegi „feedback” szabályozó mechanismusok, és az endocrin mirigyek és a hypothalamus közötti direct afferens és efferens idegi pályák lé­tezésének gondolata is (Szentágothai és mtsai, 1962). Az új diagnostikai és therápiás lehetőségek, valamint az állatkísérletek ered­ményei egyre inkább hangsúlyozzák széles körű klinikai vizsgálatok szükséges­ségét ezen a területen. Bajusz (1967) a neuroendocrinológia legújabb eredmé­nyeiről írt összefoglalásában hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a neuroendocrin szabályozási betegségek diagnostikája előreléphessen, szoros együttműködés szükséges neurológusok, idegsebészek, psychiaterek, endocrinológusok és más specialisták között. Ugyanezeket mondhatjuk el a neuroendocrin betegségek és a primaer glau­koma kapcsolatáról is. A hypothalamus-károsodott betegek szemnyomásviszo­nyairól és csarnokvíz-háztartásuk állapotáról ez ideig — tudomásunk szerint — nem jelent meg 40-nél több beteg sorozatvizsgálatával kapcsolatos közlemény. Morgagni—Stewart-Morel-syndroma, Cushing-kór­ és syndroma és adrenogeni­talis syndroma esetében pedig csak egyes kortörténetekkel foglalkozó casuistikai közlemények jelentek meg, fonographiás vizsgálat eredményéről ez ideig nincs tudomásunk.­ ­ Szemészet

Next