Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1929

A kicsiny leányegyházat anyaegyházzá szerveztük. Templo­mot szereztünk. Az iskola falai közé új életet, rendet, pontossá­got és lelkismeretet vittünk. Már az intézetnek akartunk saját épületet szerezni, mikor kiütött a szerencsétlen kimenetelű világ­háború, mely az eddigi alkotásokat és szép reményeket halomra döntötte. Dühöngött a világháború és a rosszakarat aknamunkája, a vezetők azonban szilárdan fogták a kormányt és részben, vihar­ban évről-évre vezették a biztos rév felé az intézetet. Fejlődött és izmosodott is az intézet, csak a gyászos emlékű kommün távolította el a vezetőket az intézet éléről. Ennek bukása után ugyan anyagilag egészen kifosztva kapta vissza az egyház az iskolát, de a fenntartó testület és igazgató szívós kitartása legyőzte azt is, mint a pénzünk leromlásából keletkezett veszteségeket. Úgy­hogy végre az 1925/26. tanév folyamán óriási áldozatok mellett saját tulajdon épületet szereztünk az intézetnek. Hogy pedig az intézetet minden követelményeknek megfelelővé tegyük, a meg­szerzett épület mellé egy hatalmas új iskolaépületet emeltünk több mint 1 milliárd költséggel és a régi épületet is az elmúlt szünidő folyamán egészen átalakítottuk és a tanév kezdetén a tanításokat Isten segítségével már ezekben a helyiségekben kezd­hetjük meg, ami úgy a rend fenntartására, mint az eredményes munka megvalósításához nagyban hozzájárul. Sőt az intézet jövő fejlődését előmozdítandó, még az 1925/26. tanévben külön épü­letben szép kis leányinternátust szervezett az egyház. Ez mindjárt az első évben annyi lelki gyönyörűséget szerzett a fenntartónak, hogy bár anyagilag csak nagy áldozatokkal járt, mégis már egy év tapasztalatai után annak további kiegészítését határozta el és az 1926 27. tanévben már 41 leányinternátusi tanuló, az 1927 28. tanévb­en pedig 47 leányinternátusi tanuló talált meleg családi ott­honra a polgári leányinternátusban. A leányinternátus helyiségeit ez évben már 60 tanulóra bővítettük és teljes kényelemmel, hi­giéniával berendeztük. Ezek végrehajtásával rövid pár év alatt a piciny szentendrei református egyház több milliárdra rúgó óriási áldozatokat hozott a magyar és református oktatás s nevelés ügyének, mely áldozatok erejét messze felülhaladják, miért is a legnagyobb támogatásra érdemes. Azóta folyik évről-évre a csendes, de áldásos munka az intézetben, mely úgy egyházunk, mint porbasujtott nemzetünk javát van hivatva szolgálni. Különösen a múltak érdemeinek fel­tárásával és a más vallásnak kölcsönös szeretetével akarja előse­gíteni a nemzet egységes közvéleményének kialakulását. Kitartó és közös munkára akarja nevelni a jövő honleányait és fiait. Nem is háborította más ezt a csendes munkát, mint az állam pénzügyeinek nehéz helyzete, melyből kifolyólag ismétel­ten jöttek a leiratok az államsegély leszállításának hírével. Ez okozott állandó izgalmat és rakott a fenntartó vállaira az elvisel­­hetetlenségig súlyos terheket.

Next