Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1931

Javában folyt a világháború, de a rosszakarat aknamunkája sem szűnt meg. A vezetők azonban szilárdan fogták a kormányt és részben, viharban évről-évre vezették a rév felé. Fejlődött és izmosodott is az iskola, csak a gyászos emlékű kommün távolí­totta el a vezetőket az intézet éléről. Ennek bukása után ugyan anyagilag teljesen kifosztva kapta vissza az egyház az iskolát, de a fenntartó testület és az igazgató szívós kitartása legyőzte a pén­zünk romlásából keletkezett veszteségeket. Úgyhogy végre az 1925/26. tanév folyamán óriási áldozatok mellett saját tulaj­don épületet szereztünk. Hogy pedig azt minden követelménynek megfelelővé tegyük, a megszerzett épület mellé hatalmas új iskolaépületet emeltünk több mint egy milliárd korona költséggel és a régi épületet is az 1927/28. tanév folyamán átalakítottuk, ami úgy a rend fenntartásához, mint az eredményes munka meg­valósításához nagyban hozzájárul. Sőt az intézet jövő fejlődését előmozdítandó, még az 1925/26. tanévben külön épületben szép kis leányinternátust szervezett az egyház. Ez mindjárt az első évben annyi lelki gyönyörűséget szer­zett a fenntartónak, hogy bár anyagilag nagy áldozatokkal járt, mégis már egy év tapasztalatai után annak további kiegészítését határozta el és az 1926/27. tanévben 41 leányinternátusi tanuló, az 1927/28. tanévben pedig 47 leányinternátusi tanuló talált meleg családi otthonra a polgári leányinternátusban. A leány­internátus helyiségeit az 1928/29. tanévre már 60 növendékre bő­vítettük és teljes kényelemmel berendeztük. Ezek végrehajtásával rövid pár év alatt a piciny szentendrei református egyház száz­ezrekre rúgó óriási áldozatokat hozott a magyar és református oktatás s nevelés ügyének, mely áldozatok erejét messze felül­haladják, miért is a legnagyobb támogatásra érdemes. Azóta folyik évről-évre a csendes, de áldásos munka az inté­zetben, mely úgy egyházunk, mint porbasujtott nemzetünk javát hivatott szolgálni. Különösen a múltak érdemeinek feltárásával és a más vallásúak kölcsönös szeretetével akarja elősegíteni a nemzet egységes közvéleményének kialakulását. Kitartó és közös munkára akarja nevelni a jövő honleányait és honfiait. Sajnos, hogy ezt a csendes és ideális munkát nagy mérték­ben akadályozta az állam pénzügyeinek nehéz helyzete, melyből kifolyólag intézetünknél is bekövetkezett az államsegély több­szöri leszállítása és ez olyan súlyos terheket rakott a fenntartó vállaira, hogy nagyon kétségesnek látszik az azzal való eredmé­nyes, megbirkózás. Annál is inkább, mert a helyiség és annak fenntartása, fűtése, világítása, valamint az eddigi személyi hozzá­járulások, tanári lakbérek, nyugdíjterhek címén már eddig is jelentősen nagyobb összeget tettek ki, mint az államsegély. Holott a fenntartónak írásbeli biztosítéka van a hozzájárulás mérvéről.

Next