Református Jókai polgári iskola és Lorántfy leányyinternátus, Szentendre, 1937

, anyagilag teljesen kifosztva kapta vissza az egyház az iskolát, de a fenntartó testület és az igazgató szívós kitartása legyőzte a pénzünk romlásából keletkezett veszteségeket. Úgyhogy végre az 1925—26. tanév folyamán óriási áldozatok mellett saját tulajdon épületet szereztünk. Hogy pedig azt minden­­követelményeknek megfelelővé tegyük, a megszerzett épület mellé hatalmas, új iskolaépületet emeltünk több mint egy milliárd korona községgel és a régi épületet is az 1927—28. tanév folyamán átalakítottuk, ami úgy a rend fenntartásához, mint az eredményes munka meg­valósításához nagyban hozzájárult. Sőt az intézet jövő fejlődését előmozdítandó, még az 1925—26. tanévben külön épületben szép kis leányinternátust szervezett az egyház. Ez mindjárt az első évben annyi lelki gyönyörűséget szerzett a fenntartónak, hogy bár anyagilag nagy áldozatokkal járt, mégis már egy év tapasztalatai után annak további kiegészítését hatá­rozta el és az 1926—27. tanévben 41 leányinternátusi tanuló, az 1927—28. tanévben pedig 47 leányinternátusi tanuló talált meleg családi otthonra a polgári leányinternátusban. A leányinternátus helyiségeit az 1928—29. tanévben 60 növendékre bővítettük és teljes kényelemmel berendeztük. Ezek végrehajtásával rövid pár év alatt a piciny szentendrei református egyház százezrekre rúgó óriási áldozatot hozott a magyar és református oktatás és nevelés ügyének, mely áldozatok erejét messze felülhaladják, miért is a legnagyobb támogatásra érdemes. Azóta folyik évről-évre a csendes, de áldásos munka az inté­zetben, mely úgy egyházunk, mint porbasujtott nemzetünk javát hivatott szolgálni különösen a múltak érdemeinek feltárásával és a más vallásúak kölcsönös szeretetével akarja elősegíteni a nemzet egységes közvéleményének kialakulását. Kitartó és közös mun­kára akarja nevelni a jövő honleányait és honfiait. Sajnos, hogy ezt a csendes és ideális munkát nagy mérték­ben akadályozta az állam pénzügyeinek nehéz helyzete, melyből kifolyólag intézetünknél is bekövetkezett az államsegély többszöri leszállítása és ez olyan súlyos terheket rakott a fenntartó vállaira, hogy nagyon kétségesnek látszik az azzal való eredményes meg­birkózás. Annál is inkább, mert a helyiség és annak fenntartása, fűtése, világítása, valamint az eddigi személyi hozzájárulások, tanári lakbérek, nyugdíjterhek címén már eddig is jelentősen nagyobb összeget tettek ki, mint az államsegély. Holott a fenn­tartónak írásbeli biztosítéka van a hozzájárulás mérvéről. Mindezekhez hozzájárul az évek óta tartó gazdasági válság, mely most már az azelőtt jobbmódúaknak tartott társadalmi osztályokat is megrendítette és ezáltal internátusaink növendé­keinek és bejáró tanulóinak létszámát is állandó csökkenésben tartja. Sorsfordulónak látszik az elmúlt 1936—37. tanév az 1935. évi VI. t.-c. és végrehajtási utasításának a gyakorlati életbe való

Next