Szentesi Napló, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-02 / 76. szám

1. |\\ SZEGED XXI. ÉVFOLYAM 76 SZÁM­­ÁRA 16 FILLÉR FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1939. VASÁRNAP, ÁPRILIS 2 •Királyi Ügyészség Z­ászlóbontásra Az ősi magyar földön az eddiginél iga­­zabb életet hirdet az a párt, amely ma tartja zászlóbontó gyűlését ennek a legmagyarabb vár­megyének a székvárosában. A föld adta ne­künk ezer éven át az életet, az biztosította a magyarság számára minden más népek szenve­déseinél nagyobb küzdelmek árán fennmaradá­sunkat. Ha tehát életünk minden szála ehhez az ősi földhöz fűz bennünket, van-e számunkra nagyobb kötelesség, mint ennek a magyar föld­nek a megbecsülése. Ez a gondolat kormány­zati célkitűzés és ennek kíván kifejezést adni az a tény is, hogy éppen az agrár­érdekek legfőbb őre, a földművelésügyi miniszter jön el ma hoz­zánk, hogy hirdesse a Magyar Élet Pártjának programmját, hirdesse ennek az ősi földnek a szeretetét, gondozását, megbecsülését, amelyen kívül nincs hely számunkra sehol a világon. Amikor ősi földről beszélünk, ezzel kifeje­zést akarunk adni azoknak a magyar hagyomá­nyoknak is, amelyek megbecsültek és szentek előttünk. Erősen megvetett lábon tudunk meg­állni csupán ez ősi földön, amelybe a reformok ekevasát nem ereszthetjük bele annyira, hogy a termékeny humuszt olyan mélyre szántsuk alá, hogy a felszínre terméketlen kavics kerüljön. A végletekben járás súlyos veszedelmekkel jár, éppen ezért, amikor a magyar földhöz nyúlunk, azt áhítatos szent magyar szándékkal tehetjük meg csupán. Csak így lehet olyan mozgalmat létrehozni a magyar életben, amely mozgalom valóban életet nyújtó felfrissülést jelent. Na­gyon jól tudjuk, hogy van egy régi Magyar­­ország, amelyik hosszú évszázadokon keresztül fokozatosan fejlődött s tudjuk, hogy ez a régi ország valamikor új ország volt, de az egymás­ra következő magyar tavaszok új és új rügy­­fakadást hoztak, új élet pezsdült és az eszmék újratámadásában új követelmények is születtek, így jutottunk a mai modern időkhöz, amelyek szintén új életet, új Magyarországot kívánnak teremteni. Nagy tévedés és egyben nagy igazságtalan­ság volna annak hirdetése, hogy a régi Magyar­­országon nem volt semmi jó, az a maradiság ott­honaként állott a Duna-Tisza közén. Ha ez így lett volna s ha a régi Magyarországban nem lett volna az akkori időkhöz mért egészséges magyar élet, akkor beszélhetnénk-e ma egyáltalán meg­újhodásról? A megújhodáshoz azonban a nemzeti erők összefogása elengedhetetlenül szükséges. Le­gyen ez az összefogás általános és terjedjen ki a nemzet minden rétegére. Ha erős a föld népe, prosperál a mezőgazdaság s ezáltal biztosítani tudja a dolgozók emberibb és a mai életszínvo­nalhoz méltóbb megélhetését, akkor az ősi föl­dön valóban új élet fakad, oly erőforrás, amely­ből a többi társadalmi réteg is elnyerheti a maga jobb boldogulását. Végzetes volna az egész nemzetre nézve az, ha olyan törekvés fel­ütné fejét, amelyik szembe tudná állítani egy­mással a magyar társadalmi rétegeket. Ez az erők tökéletes szétforgácsolására vezetne s az ősi magyar földnek a talpunk alól való tökéletes kirúgását jelentené. Szerencse, hogy ettől a nemzetre nézve öngyilkos hatású törekvéstől már nem kell félnünk, mert amikor a kormány az ősi föld új magyar életének felemelő himnu­szát zengi, nem elégszik meg csupán azzal, hogy a nemzet elé varázsolja ezt a szép gondolatot, hanem leszáll az élet reális vonalára és komoly, mélyreható reformokkal meg is valósítja azt, ami a magyar nép lelkéből fakadó kívánság. Nem volt még politikai párt Magyarorszá­gon, amelyet oly nagy bizalommal fogadott vol­na a magyar közvélemény, mint a Magyar Élet Pártját. Nem mondvacsinált ez a bizalom, ha­nem tárgyi alapokon nyugvó. Az elmúlt hetek politikai eseményei megmutatták, hogy ez a párt nem hajlandó kompromisszumokra, nem kapható arra, hogy bármit is elalkudjon eredeti programjából. És nemcsak hirdeti a programot, hanem vaskövetkezetességgel meg is valósítja. Egy hajszálnyira sem tér le arról az útról, ame­lyen együtt menetel a magyar tömegek milliói­val. A zsidótörvény képviselőházi tárgyalása ke­mény próbára tette a k­orstsányt. Az eredmény azt mutatja, hogy sikerrel állta ki az első tűz­­próbát. A magyar parlament népképviselete túl­nyomó többséggel fogadta el a magyar gazda­sági, szellemi és erkölcsi élet szempontjától oly­annyira nagyjelentőségű javaslatot. A Magyar Élet Pártja programjának megvalósítására vál­lalkozót kormány teljes sikerrel tudott harcba szállni azzal az érdekhálózattal szemben, amely húsz éven keresztül minden keresztényi meg­mozdulást elbuktatott és csírájában fojtott el minden olyan kísérletet, amely nagyobb kenye­ret akart adni a népi tömegek számára, rendet akart teremteni a nagy latifundiumok körül épúgy, mint a kapitalista érdekszövetség dzsun­­geljében. Mert húsz éven keresztül nem valami sok történt s a politikai úri huncutság igen sok esetben ama bizonyos húsosfazéknál egyébbel nem törődött. Most végre jött egy párt és jött egy kor­mány, amely komolyan veszi, amit hirdet és cse­lekedni is akar úgy, hogy valóban új élet le­gyen az ősi földön. A zsidótörvény felkerült a felsőházba és ez­en keresztül most a hazai zsidó­ság még egy utolsó kísérletet tett ab­ban az irányban, hogy útját állja a reformtörek­véseknek. A közelmúlt napok eseményei élénken rávi­lágítottak arra, hogy próbálták elbuktatni a felsőházban ezt a törvényt. A számításba azon­ban ezúttal egy kis hiba csúszott be. Az idejét múlt módszerek most kudarcot vallottak, mert akadt egy halkszavú, kevésbeszédű, de elhatá­rozásában annál acélkeménnyebb férfiú, gróf Teleki Pál miniszterelnök, aki megálljt kiáltott a gáncsvetőknek és biztosította ennek a kihatá­saiban oly nagyjelentőségű zsidójavaslatnak mi­előbbi törvényre emelkedését. Vagy nem éppen ilyen cselekedet-e az, ami­kor a kormány a képviselőház elé vitte azt a másik reformjavaslatot, amely a földbirtokpoli­tikát új utakra helyezi és igen messzemenő in­tézkedéseket tartalmaz abban az irányban, hogy hozzájusson a nép ahhoz az ősi földhöz, amely­ből az új idők jobb, modernebb, szociálisabb, bol­dogabb élete fog sarjadni. Másfél millió holdra tehető az a földmennyiség, amely ily módon a föld népének kezére jut. Olyan magyarok kezé­re, akik ezt a földet valóban meg is érdemlik. És egymásután születik meg a szociális in­tézkedések egész sora, amelyek kiegészítői egy nagyvonalú szociálpolitikának. Jön az adóreform is, amely végre megteremti az igazságos közte­herviselést. A helyzet javítását szolgáló tör­vényjavaslatok már készen állnak, hogy a tör­vényhozás elé kerüljenek és kitöltsék a kormány reformprogramját. Azért fogadja e város népe a falai közé ér­kező földművelésügyi minisztert és belügyi ál­lamtitkárt rokonszenvvel, mert bizalommal vi­seltetik a Teleki kormány iránt. Szentes a mai napon formálisan is csatlakozik a Magyar Élet Pártjához, hogy kivegye részét a nemzetépítő munkából. Gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter és vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár Szentesen Ma délelőtt 11 órai kezdettel tartja gyűlését a Magyar Élet Pártja a színházteremben A Magyar Élet Pártjának csongrádm­egyei nagy választmánya ma délelőtt 11 órai kezdettel tartja zászlóbontó gyűlését a Tóth József szín­házteremben. A gyűlésre­ felvonulnak a kör­nyékbeli szervezetek, megjelennek a megyebeli felsőházi tagok, országgyűlési képviselők. Csu­pán Szeder János marad távol a nagygyűlésről és zászlóbontásról, aki azért nem tud megje­lenni, mert a MOVE ma tartja országos köz­gyűlését, amelyen ő elnököl. Gróf Teleki Mihály földművelésügyi minisz­ter és vitéz dr Bonczos Miklós belügyi állam­titkár ma délelőtt érkeznek Szentesre. Ők lesz­nek a mai zászlóbontó gyűlés ünnepi szónokai. A miniszter és az államtitkár első útja a vár­­megyeházára vezet, ahol a megyei és a város ve­zetősége ünnepélyesen fogadják őket. Innen vonulnak át a színházterembe, a gyűlés színhe­lyére. A földművelésügyi miniszter az egész gazdatársadalmat érintő időszerű kérdések­ről tesz­ a mai gyűlésen fontos nyilatkozatot.

Next