Szentesi Napló, 1939. október (21. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-01 / 224. szám

Vasárnap, 1939 október 1. szentesi napló Megjegyzések az Alföldi Újság „Bucsúzó­”jához A zsidótörvény végrehajtási rendelkezése következtében a tegnapi nappal megszűntek azok a politikai napilapok, amelyeknek engedé­lyei zsidókezekben voltak. Az egész ország te­rületén közel félszáz lap szüntette be megjele­nését s ezek közé tartozik az Alföldi Újság is. Ez az intézkedés egyik része, talán legfontosabb részei annak a törvénykomplexumnak, amely helyre akarja állítani az egyensúlyt a gazda­sági és szellemi élet minden frontján és a zsi­dóság túlzott befolyását számarányának meg­felelő illő mértékre igyekszik leszállítani. Egy évvel ezelőtt a zsaroló zugsajtót irtotta ki a kormány bátor kézzel s most került sor a napi­lapokra. Ezeknek az intézkedéseknek a megtételé­hez a keresztény Magyarországnak is elenged­hetetlen életérdekei fűződnek s Magyarország sem maradhatott kivétel azoknak az­ országok­nak a sorában, amelyek sorra hozzák meg zsidó­­ellenes intézkedéseiket. Történelmi tény ma már, hogy a magyarországi zsidósajtó járt elől az ország forradalmasításában s mialatt a ma­gyar katona hősies önfeláldozással védte a ha­tárokat, a zsidósajtó idebent megmérgezte a lel­keket és előkészítette a talajt Károlyi Mihály, majd­ Kun Béla uralmának. Tragikus, össze­omlásunknak egyik legnagyobb bűnöse volt az a zsidósajtó, amely megcsúfolt minden tradíciót s letétette a fegyvert a magyar­­katonával. Ez a hazaárulással egyenlő­ magatartást hozta ránk a szennyes, bolsevizmust s juttatta el az­ orszá­got végeredményben a trianoni Magyarország­hoz.. Ez a zsidó sajtó lázadt fel elsőnek a szent­­istváni alkotmány ellen, hogy azután, az idők múlásával alkotmány­védőnek csapjon fel velünk szemben, akik Árpád véréből származunk. Ezek a véresen szomorú tanulságok kész­tették arra a magyar törvényhozást, hogy vé­get vessen a zsidó sajtó féktelen destrukciójá­nak és határozott intézkedésekkel vegye elejét annak, hogy 1919 gyászos ideje még egyszer elkövetkezhessek erre a szegény országra. A magyar nép túlnyomó többsége már rég­óta követelte ezeket a rendszabályokat s a tör­vény hatálya alól természetesen az Alföldi Új­ság sem kaphatott menlevelet. Tegnapi utolsó számában­­búcsúzik az Alföldi Újság olvasóitól s mi ezt a szomoru aktust igazán nem akartuk megzavarni. Az Alföldi Újság búcsúsorai azon­ban néhány megjegyzésre kényszerítenek ben­nünket. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az Alföldi Újság dolgaival ed­digelé egyetlen alka­lommal sem foglalkoztunk. Jóízlésünk tiltotta a személyeskedést, nem törekedtünk frazeoló­giával szerzett olcsó népszerűség után, halad­tunk bátran, emelt fővel a magunk útján, nem igyekeztünk alkalmazkodni és igazodni alantas ösztönökhöz, mert azt tartottuk, hogy az újság hivatása nem az utcai hangulat kiszolgálása, hanem a nevelés és a tanítás. Búc­súsoraiban úgy tünteti fel az Alföldi Újság, hogy azért kellett megszűnnie, mert be­csületes magyar újság volt, nem voltak nagy­urak tányomgalói, nem szolgálták ki az egy­mást követő rendszereket, tollukat sohasem ad­ták bérbe senkinek és teljesen hittel és meg­győződéssel Kossuth Lajos igazságát szolgálták. Azután szó szerint így folytatja: „Olyan időket élünk, amikor újságírói kö­telességérzetünk tiltja, hogy nyilvánosságra hozzuk azokat az eseményeket, amelyek elnémí­­tásunkat megelőzték". A kötelességérzet mindenesetre szép tu­lajdonság nehéz időkben, csak az a baj, hogy az Alföldi Újság esetében egy kis hiba van kö­rülötte.­­­­ S ha már Vajda Ernőék oly szerények, hogy megszüntetésüknek előzményeit nem akar­ják nyilvánosságra hozni, nem akarják meg­szellőztetni, ezúttal mi leszünk szerénytelenek és néhány adatot felelevenítünk az Alföldi Új­ság múltjából, amelyek beszédes bizonyítékai annak, hogyan járt elől megszüntetett laptár­sunk pesti zsidó kollégáival együtt az ország­­­omlbadöntésében s. Kun Béla uralmának mér­hetetlen dicsőítéseiben. Húsz év óta nem szól­­tottunk ezekről a dolgokról, mert azt hittük, hogy az Alföldi Újság mégis csak be fog majd kapcsolódni a konstruktív építőmunkáiba. Hogy ez nem következett be, hogy nem tudott beil­leszkedni­ abba a munkáiba, amely új magyar életet akar teremteni az ősi magyar földön, ar­ról a kívülállók tehetnek a legkevesebbet. * Azt írja az Alföldi Újság, hogy „a forra­dalmak és a kommunizmus időszakát kivéve, 39 esztendőn keresztül szolgálták Szentes város hazafias polgárságát". Vajda Ernőéket, úgy látszik, ezúttal cserbenhagyta az emlékező­tehetségük, mert ha jól tudjuk, az Alföldi Új­ság a kommunizmus­­idején zavartalanul meg­jelent és a kossuthi eszmék nagyobb dicsősé­gére teljes odaadással támogatta a hírhedté vált proletárdiktatúrát. Soha rútabbul nem éltek még vissza Kossuth Lajos nevével, mint az Alföldi Újság s a nagy magyar szabadság­­hős bizonyára megfordulna a sírjában, ha el­olvashatná azokat a sorokat, amelyek az Alföldi Újság 1919 április 20-iki 106. számának 3-ik oldalán jelentek meg a proletárdiktatúra dicsőí­tésére. Ebben a húsvéti számban ugyanis, a kö­vetkezőket írja az Alföldi Újság: „Feltámadás . . . Eszme diadalának ün­nepe . . . Húsvét . . . Évezredek színes hazugsága foszlik szerte: a vörös lobogó diadallal törtet előre . . . Bármit is mondjanak, a legelső kommunista emeli, Jé­zus emeli azt a lobogót, az a Jézus, aki élt és kereszthalált szenvedett, nem az a Jézus, akit a papok prédikálnak . . Akikor már áldozatos hazafiak Horthy Mik­lóssal az, élén Szegeden megkezdették az ellen­forradalom megszervezését. Ezeknek a hazai fiaknak ezt üzente az Alföldi Újság: „ . . . Indulatok fészkelődnek onnan a jobb­oldalról, onnan, ahonnan az ellenforradalom szelei fújnak. Húsvét ünnepén kell kihullni egy hatalmas fegyvernek az ő kezükből. És ki fog hullni. Igazságot hirdetünk és igazságot fogunk tenni, ha még egyszer a vallás örve alatt akar­nak orgyilkosságot elkövetni a szabadság, jog és igazság ellen." Vagy olvassuk csak el azokat a sorokat, amelyeket a nagy alkotmányvédő Alföldi Újság 1919 április 10-én megjelent 97-ik számának 3. oldalán ír: „Elvtárs megszólítás divatos mostanában mindenfelé. Eltűntek az ostoba címek, a ran­gok, nincs többé úr és szolga, se sógor, se koma. A legmegtisztelőbb cím az elvtárs. Valaha sut­togva mondották ezt a szót egymásnak a mun­kások és üldözés járt érte, kilökés a műhelyből, feketelistára vétel, tolonckocsi, éhínség, földön­futás. Ma a legnagyobb megtiszteltetés éppen úgy, mint a keresztből, amely valaha szégyenfa volt, vált az emberi megváltás legszebb szim­bóluma. Megdobog az ember szíve, mikor egy­mást elvtársnak szólítják, mert ebben a szóban benne van a szomorú múltnak minden szenve­dése, de a jövő dicsőségének minden szépsége is." Így lelkesedett a proletár forradalom idején az­ Alföldi Újság a jobb és szebb magyar jöven­dőért, a magyar haza boldogságáért. Hogy ez a mostani hang, amellyel fennen hirdeti, hogy a legnehezebb időkben is­ a terü­letében és szellemében független Magyarország­ért küzdött, mennyire őszinte, arra fényes bi­zonyságul szolgálnak ugyancsak az 1919 ápri­lis, 10-én 97. szám/L. oldalán megjelen­t követ­kező sorok: „Ma az urak urazzák egymást sötét szalo­nok mélyén, titokban, míg a munkások büszkén szólítják egymást elvtársnak mindenfelé. Ez a szó összeköt minden elnyomottat. Ha kül­földre vetődik vadidegen emberek közé, ez a bűvös szó beilleszti őt a szocializmus nemzet­közi testvéri láncába. Csak aki külföldön jár, tudja, hogy mit jelent az egyénre nézve is a nemzetközi forradalmi szocializmus." „Mindenkor igyekeztünk az igazat megír­ni", — mondja búcsúzójában az Alföldi Újság,­­ „s­ ha olyan idők is­ jöttek, amikor erre nem volt mód, inkább hallgattunk, de nem csaltuk meg és nem vezettük félre a becsületes dol­gozó kispolgári tömegeket". Hogy mennyire hallgatott az Alföldi Újság­ a proletár forrada­lom idején, nehéz időkben, ennek a csattanóéi cáfolatául idézzük az 1919 március 26-i számá­ban „Az új utak" cím alatt megjelent cikkének néhány egészen őszinte sorát: „Néma elfogódottsággal tekintünk azokra a férfiakra, akiknek a végzet kezébe tette Ma­gyarország sorsának az irányítását. Az akarat és az erő, amelyet képviselnek, a proletárdikta­túra akarata és ereje. Okosságuk és ügyességük sok kockázatot elháríthat és sok veszedelmet kikerülhet. Azt kívánjuk nekik, nőjjenek ir­datlan világtörténelmi feladatuk közben oly nagyra, mint az orosz proletár forradalom két világraszóló nagyságú hőse, Lenin és Troczky. Glória Filmszínház műsora Sarkad! Nagy Antal ucca Telefon 242. Csak egy napig! VASÁRNAP, október 1-én délután 2 órakor, fél 4, este fél 7 és 9 órakor: Maga lesz a férjem Magyar film! Főszereplők: Jávor Pál, Kabos, Ágay Irén, Csortos Gyula és a legjobb színész­együttes. — A­­legkacagtatóbb magyar filmjáték, komikus, jelenetek, bonyodalmak, zene, vígság, cigány. Jávor és Kabos együttes legjobb filmje. Magyar Híradó. Nagy kiegészítő műsor. 3. oldal

Next