Szentesi Napló, 1940. január (22. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

Szerda, 1940 január 3. SZENTESI NAPLÓ­­——mi rfn hé ii iii " WWBaaBOat TfiiBTarffiiHinrringMwnnfi "—****—■***■**—***——MIM Vidáman búcsúztatta Szentes az Óesztendőt +JB Évek óta nem volt ilyen vidám a Szilveszter-est Hagyományos vigasság­ közepette búcsúz­tatta az óesztendőt és üdvözölte az újat vasár­nap éjjel a város lakossága. Hosszú eszten­dők óta nem láttak a szentesi vendéglősök és kocsmárosok annyi mulatni vágyó embert, mint Szilveszter estéjén. Sokan abban látták ennek magyarázatát, hogy e zavaros helyzet­ben mindenki igyekezett legalább egy éjsza­kára felejteni a holnap gondjait, ismét mások az anyagi helyzet jobbrafordulás­ának tudták a szilveszteri vidám hangulatot. Nem tudjuk, melyik igaz a kettő közül. Egy bizonyosan igaz: a város minden rendű és rangú mulató­helyén kivilágos virradatig ünnepelték az új­esztendőt. Legnagyobb volt a jókedv és a hangulat a Petőfiben, ahol már éjfél­ előtt olyan nagy tár­saság verődött össze hogy mozogni is alig le­hetett. Tizenkét óra előtt néhány perccel el­csendesült az étterem. Az­­ esztendő még egy utolsó pillantást vetett elmúlt életére, majd be­lépett a megásott sírba, holtan pihenő társai mellé, hogy helyet adjon az ifjú, néhány perces gyermeknek, az 1940-nek. A villany pislákolni kezdett, majd elaludt és amikor ismét felgyul­ladt, már 1940-et írtunk és köszöntöttünk. Az Idő véghetettem homokóráján lepergett ez az esztendő is. Hozott fiók bánatot, de ho­zott sok örömet is. Voltak gondjaink is, de már tisztább volt a kacagás, mint az előző eszten­dőkben. Kevesebb volt az éhező száj, a didergő test, a munkanélküli kéz, mint az előző eszten­dőkben. Gazdagabb lett az­ ország egy milliónyi magyarral, Kárpátaljával és a Felvidékkel. Az elmúlt esztendő után jogos bizakodással tekint mindenki a fiatal, néhányperces új esztendő felé. Várjon mit hoz? — Elhozza-e vágyaink beteljesülését? — Adja Isten! A Petőfiben az új esztendő üdvözletére visító rózsásarcú, szőke malacot sorsoltak ki. A malac tulajdonosa joggal volt boldog, mert az új esztendő ünnepi ebédgondját elvetette. Szegény kismalacnak is jól kezdődött az új­esztendő! . . . Következő stációnk a pendlizésben az SzTE, jövendőutcai klubhelyisége volt, ahol a Baross Szövetség rendezett kitűnően sikerült Szilvesz­ter estét. Itt a társaság legnagyobb része vidám tánccal hódolt az új esztendőnek. A Bajtársi Egyesület jazzenekara szolgáltatta a zenét a táncoló pároknak. Itt is volt tombola, malac és pezsgősorsolás. A Kaszinóban Mihalecz János dr plébános emelkedett hangú beszéddel búcsúztatta az ó­­esztendőt és üdvözölte az újat: — Búcsúzom tőled 1939! Elfogódott szívvel, megilletődött lélekkel álljuk körül ravatalodat. Számodra is ütött az utolsó óra. A búcsúzás fekete kocsija kapunk elé állt, hogy visszavon­hatatlanul téged is elvigyen oda, ahová elvitte már sokezer testvéredet, az enyészet, az elmú­lás mély sírjába. Szívünkben a búcsúzás fájó és keserű érzése zsong. Hiszen jó voltál hoz­zánk. Mintha minden ígéreted az lett volna, hogy jóvá tedd nekünk azt a sok rosszat, amit húsz évvel idősebb testvéred tett velünk. A most születő testvéredtől nem félünk. Sok reménnyel teli dobogó szívvel s bátran dobbanó léptekkel vágunk neki a még mindig ködös magyar jövendőnek. Él bennünk a meg­­rendíthetetlen hit és bizalom s azt súgja ne­künk, hogy az 1940-es testvéred­ nem lesz hozz­­ánk mostoha. Hiszen: „Ha miniket is ellú a sors zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja!­’ Pedig az, aki nálad is nagyobb és hatal­masabb, az idők Ura Istene, itt a Duna—Tisza medencéjében, a Kárpátok övezte magyar ró­nán hivatást adott. Azt a­­hivatást, hogy a nyugati kereszténység, a keresztény kultúra és civilizáció védőbástyái legyünk. Mi nem pusz­tulhatunk el. Nekünk itt élnünk kell! Te ezt megértetted 1939! S megengedted, hogy dicső magyar honvédeink újra visszatűz­hessék a magyar trikolort az uzsoki szorosra és a vereckei hágóra. Köszönjük ezt neked. Há­lás szeretettel őrizzük érte emlékedet. De azért van hozzád vádoló szavunk is! Tolvaj tarisznyádból kikand­ikál az öröm, a boldogság, a remény, s a szeretet, amit tőlünk vettél el. Egyet azért nem tudtál elvenni tőlünk: a lángoló hazaszeretetünket. S nézd, ez záloga marad a mi reménységünknek, mellyel várjuk a most születő testvéredet, az 1940-e­s eszten­dőt. Jól tudod rólunk, hogy dalt fakasztott aj­kunkra az Úr, és lámpást adott kezünkbe. Dalt, mellyel naponta leborulunk az Isten előtt és így imádkozunk: Isten áldd meg a magyart! Lámpást, szívünk lángoló hazaszeretetét, mely a szebb és boldogabb jövőt ragyogja fe­lénk. Azt a jövőt, amit az új esztendőtől vá­runk: a szentistváni nagy Magyarországot! Reggel felé járt az idő­, azonban ez sehol sem jelenítette a mulatságok végezetét. Sőt, a kiskocsmákban most élénkedett meg a han­gulat. Egy-két felázott 11 szilveszterező, hogy emelkedett hangulatához emelkedetteb helyet keressen,már az asztal tetején járta a csárdást. Legjobb volt azonban az egyik felsőpárti kis­kocsma szilvesztere, ahol malacot sorsoltak és az újévi malac sorsolás közben vesztét érezve, kiszökött a kocsmaajtón az uccára. Erre a ven­dégek legnagyobb része utána vetette magát a kismalacnak. A jószándékú vendégek azon igyekeztek, hogy elfogják a malacot, igen so­kan voltak azonban, akik a malac vadászat­­ ürü­gyét használták fel arra, hogy fizetés nélkül „angolosan”1 távozzanak. Végezetül meg kell emlékeznünk a mozik szilveszter estjéről is. Mind a két moziban éj­féli előadás keretében pezsgő- és malacsorsolás volt. Hatalmas közönség nézte végig az ünnepi előadásokat mindkét színházba. A sorsolás ter­mészetesen itt is nagy izgalommal és drukko­lással járt. A Glória Moziba történt sorsolás köziben. Két fiatal cselédlány izgatottan figyeli a sorsolást. A számukra „mindent 11 jelentő sors­jegyet kéznél tartják, mert „mindenkit érhet szerencse’­. A malacot azonban mégsem ők nyerték meg. Talán egyik fiúismerősük lehe­tett, mert az egyik egyszer csak felkiált. — Nézd te, a Jósika nyerte a malacot! A fene a dogát, egyidül kihúzták neki . . . És még százszámra lehetne mesélni a mu­latságosabbnál mulatságosabb megtörtént, szil­veszteri „bemondásokat1” eseményeket, de ke­vés lenne hozzá a papír. A rossznyelvek szerint az egyik házimu­­latsélyon megtörtént, hogy a vendégek éjfélre zsebbe vándoroltatták a házigazda összes szi­varjait. A házigazda bosszút forralva felbérelte az egyik vendéget, hogy éjfél után ölelgesse meg valamennyi vendéget. Az meg is tette va­lamennyi vendég őszinte elkeseredésére, mert az ünnepi szivarok a zsebekben pipadohánnyá törtek össze . . . Még csak annyit, hogy reggel felé sok volt az „elázott11 ember az uccákon, akik egymás kezét rázva, percekig kívántak egymásnak „Bo-bo-bo-feoldog újévet! Vájjon boldog lesz-e? Jövő Szilveszterre elválik el ............................................................................................................................. Glória Filmszínház műsora Sarkadi Nagy Antal ucca Telefon 242. Január 3-án, szerdán 6 és fél 9 órakor Mikszáth Kálmán örökbecsű felejthetetlen regénye: Szent Péter esernyője Főszereplők: Gervay Marica, Básthy Lajos, Gombaszögi Ella. Gyönyörű és felíthetetlen nép­színmű sok megható jelenettel, vígsággal és komikummal. — Ufa Híradó. Pontos kezdés! 3. oldal lt­­ német nyelvtanfolyam kezdődik január hónapban az Ipartestületben. Gyermektanfolyam délután 3 órakor. Középiskolások részére délután 4 órakor. Ifjúsági tanfolyam délután 5 órakor. Felnőttek részére este 6, 7, 8 és 9 órai kezdettel. Haladók részére német társalgási tanfolyam. Részvételi díj bármely tanfolyamra havonta és sze­mélyenként 2 , 50 fillér. Tanfolyamok hetenként háromszor tartatnak: hétfő, szerda, péntek, vagy kedd, csütörtök és szombati napokon. Magánórák vizsgára előkészítés mérsékelt díjazás mel­lett. — Gyors és biztos eredmény. — Beiratkozás és megbeszélés január hónapban naponta délután 3 órától este 9 óráig az Ipartestület könyvtárszobájában. A tanítók rendkívüli szolgálata Néhány szentesi tanító az elmúlt hetek­ben kérelemmel fordult a városhoz és kisegítő munka címén külön munkadíj kiutalását kérte a polgármestertől. Az ősz folyamán a megválasztott tanonc­iskolás tanítók közül többen rendkívüli fegy­vergyakorlatra vonultak be, így kötelességüket nem tudták ellátni. A város, mint a tanonc­iskola felügyeleti hatósága az iskolafelügyelő bizottságon keresztül felhívta a szentesi taní­tókat, hogy hivatali munkájukon kívül lássák el a tanonciskolai oktatást is a bevonult taní­tók helyett. A felszólított tanítók természetesen öröm­mel tettek eleget a felhívásnak és három hó­napon keresztül ellátták a tanoncok­tatást, mindaddig, amíg a bevonult tanonciskolai ta­nítók vissza nem tértek. A tanítók most különmunkájuk fejében a várostól — mint iskolafenntartó hatóságtól a háromhónapi fizetés kiutalását kérik. rí KEVESET használt férfi kerékpár és egy süllyesztős Singer varrógép eladó Nagyörvény ucca 22. 3372 kf

Next