Szentesi Napló, 1941. augusztus (23. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-01 / 174. szám

A. oldal. szentesi napló Péntdc^^)4L^mguszUi^l. Mától kezdve 11 órakor kezdődik Szentesen az elsötétítés A honvédelmi miniszter augusztus 1-től kezdődően újabb elsötétítési­­könnyítéseket en­gedélyezett. A most kiadott­ rendelet az orszá­got három részre osztja fel. A nyugati rész az, amely már eddig is bizonyos könnyítéseket él­vezett és amely a Balassagyarmat, Gödöllő, Üllő, Fülöpszállás, Kiskőrös, Bácsalmás és Zombor városok, illetőleg községek által meg­határozott vonaltól — beleértve a felsorolt vá­rosokat és községeket is — nyugatra fekszik. A keleti rész az, amely a Kassa, Szepsi, Ede­­lény, Lillafüred, Tiszafüred, Kunmadaras, Dévaványa, Békéscsaba és Keverme® városok, illetőleg községek által meghatározott vonak­­tól — beleértve e városokat és községeket is — keletre fekszik. A középső országrész a kettő között fekvő terület. A könnyítés abban áll, hogy augusztus 1-től kezdve a magánvilá­gítás elsötétítését a nyugati országrészen 0.30 perckor, a középső országrészen pedig 23 óra­kor kell végrehajtani. Ugyancsak augusztus 1-től kezdve a járóművek elsötétítése a közép­ső országrészen sem esik korlátozás alá. A ke­leti országrészen egyelőre könnyítés nincs, itt a magánvilágítás és járóművek elsötétítését a rádió és sajtó által közölt időpontban kell to­vábbra is végrehajtani. A könnyítésekkel kap­csolatban nyomatékosan felhívja a honvédelmi miniszter a lakóházakat, és egyéb épületeket arra, hogy esetleges légvédelmi riadó jelzése­kor a világításit azonnal kapcsolják ki.­­ A rendelet szerint tehát Szentesen este 11 órakor kell az elsötétítést foganatosítani. A Magyar Gabona Kereskedelmi Rt (Hitelbank és leszámitólóbank alapítása) mint a­­Hosafoépp főbizományosi meg­­bízásából-mint bizományos-basát, zabot árpát s egyéb terményeket és mag­vakat a hatóságilag megállapított árakon, azonnali fizetéssel mindenf­igencok séljben veszek. Zsákot kölcsön adok. Az értékesítés terén felvilágosítással szol­gál Obema Sájsdas* gabonakereskedő Apponyi tér 31. Telefon 131. Hétfőn délig lenne­ jelentkezni a táblán! kishaszonbérletekre A fábiáni Kocziszky-féle birtok egy ré­szét — amint azt jelentettük — kishaszonbér­­letek alakítására fogják felhasználni. Kis­­has­zonbé­r­l­etek igénylése végett augusztus 4-én 12 óráig lehet jelentkezni Szentesen, a városháza 28 számú hivatalában, vagy a fá­biáni községházánál, illetve a vidéki igénylők­nek községük elöljáróságánál. A kishaszonbérletek iránt már eddig is nagy érdeklődés nyilvánult meg a városi gaz­dasági hivatalban. Közel kétszázan nézték meg a feltételeket. Előjegyzés azonban tegnap délig egyetlen egy sem történt, az érdeklődők ugyanis súlyosnak t­alálják a feltételeket. A jelentkezést a gazdasági hivatal hétfőn délben lezárja, azontúl nincs lehetősége a vá­rosnál a fábiáni kishaszonbérletek igénylésé­nek. Ha nyaralni megy, vagy hosszabb időt tölt távol otthonától, biztosítson betöréses lopási kár ellen! 2. A cserkésztábor élete Beszámoló a diákcserkészek táborából Ma éjjel az iskolában feküdtünk. Sokáig nézegettük a plafont és nem aludtunk.. Na­gyon sok gondolatunk volt. Nem csoda, hisz az a három hét többet jelentett az életünkben másik három évnél. Nemcsak a sok szépért, amit­ láttunk, hanem a sok kis apró, soha el nem mesélhető megfigyelésekért, kalandokért. Örökre ott él most már bennünk, az ismeretlen Székelyföld, a maga kincseivel és keservei­vel Megismertük Uz Bencét, Udő Mártont és Ábelt Ott élnek mind... Egyik a hegytetőn­él, másikkal az erdő szélén találkoztunk, harma­dikkal a­ faluban. Volt úgy, hogy a féléjsza­kát átbeszélgettük egy-egy székellyel. Ezek az éjszakák bennünk maradtak, örökké a mienk lettek és büszkék vagyunk rájuk, mint a kis­fiú a hintalovára, vagy a kislány a hajasbabá­jára. " ’.................... A tábor sokkal komolyabb valami a nya­ralásnál. Járay igazgató úr azzal bocsájtott útunkra minket, hogy missiót fogunk teljesí­teni odalent. A missiót teljesítettük. Teljesí­tettük, mikor a tábortüzek alkalmával meg­barátkoztunk a néppel, mikor egy-egy panasz­kodó székelyt megvigasztaltunk, mikor meg­hallgattuk beszédjüket és magunk is beszél­gettünk nekik az Alföldről, a meszifekvő Nagyhazáról. Négy órakor trombitaszó vert fel álmunk­ból. Gyors mosdás, öltözködés és már foton is vagyunk a vontatón. Majdnem mindenütt szo­morú arcok, szomorúan hagyjuk itt ezt a kedves vidéket. A mozdony sípol, megindu­lunk... A két kezünk görcsösen kapaszkodna Arató-pálinka­ literje: 3 és 3.40 P. ARATASI-RUM literje: 3.20 P. 1 és fél literes­ üveg Kassai-sör 1 P. 16 fill. 1 liter ó-bor 1 P. 40 fillér. Nagy Ferenc rum likőrgyára, bor sör és pálinkanagykereskedése Kassai sörfőraktár. Szentes, Kossuth utca 34 szám. Telefon 250. bele valamibe, ami itt tartana minket, de hiába minden. Eleinte még szép lassan megyünk, látjuk eltűnni az állomást, az iskolát, a kőbá­nyát, azután mindig gyorsaban és gyorsabban megyünk, visz, ragad magával minket a moz­dony, erőszakosan. Még mindig kihajolok az ablakon. Nézem a jól ismert környéket, a kis hegyi ösvényt, amelyen annyit mászkáltunk, az ujfalusi templomocskát, ahol énekes misét rögtönöztünk. Olyan szép volt mindez és talán soha se látjuk többé... Érzem, hogy könnyes a szemem. Bizonyosan belement egy szikra... Szászrégentől teherautóval megyünk Sze­­retfalváig. Hál Istennek két „rendes" soffőrje akadtunk. Egész után versenyeztek egymás­sal. Mi persze biztatjuk a magunk soffőrjét, így aztán izgalmasan telik az út. Majdnem 1m­ind­enütt­ rendezett, tiszta szász falvakon megyünk keresztül. A különös viseletű lakos­ság érdeklődve nézi a különös, vidám csapa­tot. Szeretfalvára hamar beérünk. Itt azonban közel ezer utas várja a besztercei vonatot. Jön is. Nyolc kocsival. Megrohanjuk a vonatot. Általános zűrzavar, ordítozás. Egyszerre csak fönt vagyunk. Fönt vagyunk, de hogy?! Mint a heringek. Moccanni sem lehet. Mindenki be­szél, szitkozódik Magyar szó, német szó, oláh szó keveredik. Désnél nagy csörömpölés köze­pette összetörik valamelyik kocsi vonóhorog­­szerkezete. A „valamelyik" kocsi a mienk. Szó nélkül pakolunk át a másik kocsiba. Itt már megint nagyobb a zsúfoltság... Dél után it a táj. Erre még nem jártunk. Minden szem az ablakokra szegeződik­. Nemsokára egy út mentén látjuk a felírást: Kolozsvár 32 kilomé­ter. Valóban néhány perc múlva feltűnik a tá­volban egy nagy város sziluettje. Gyárkémé­­nyek,­ templomtornyok és házak, házak, há­zak... Emelkedni kezdenek az utasok. Beérünk az állomásra. Rengetegen szállnak le — de ugyanannyian fel. Egy kis lábtaposás után is­mét élvezhetjük a tájat. Közeledünk a Király­hágó felé. Minden utas az ablak felé néz. A szó, hogy: „Királyhágaó" mindenkinek az aj­kára van írva. Csúcsa felé robog a­­vonatunk. A fényképezőgépek tüzelésre készen állnak... És hirtelen előbukkan a hegyoldalon a virágos ablakú, hatalmas, impozáns Ady kastély. Néz­zük, ameddig el nem tűnik a szemünk elől... A két Magyarország, a nyugati és a keleti ta­lálkozójánál őrködik ez a híres kastély, ez a holt szellemi végvár, ahol a tragikus sorsú, nagy magyar zseni, Ady Endre életének szám­talan napját töltötte. Szinte láttam megjelenni az egyik ablakban a bús magyar fejet, ott kö­nyökölt és nagy, bánatos szemeivel révedezőn nézet nyugat felé. Ettől kezdve még gyorsab­ban vitt a vonat, szűk sziklaszorosok és magas hegyérmeik között. Alagutakon robogtunk ke­resztül, elénk bukant a Körös nagy vízesése a fenyőkoszorúk árnyékában. Csupasz sziklák és lombok, sö­­ét zöld fenyők, lefutó cseremlyék. Egyszer csak kijutottunk ebből a mezei barlangvasútból és nagy, végeláthatatlan sík­ságot láttunk magunk előtt. Gyorsan jött Nagyvárad... Néhány búsuló, agyoncsapott, be­horpadt betonerőd az úton... Majd ismerős helységnév: Biharkeresztes. A volfíit most meg sem állt, egyenesen vitt Szolnok felé, ahová már sötétségben érkeztünk. Gyorsan m­eg­­ágyaltunk magunknak a másodosztályú váró­teremben és rohamalvászatot rendeztünk. El­ső lett Zsoldos Laci, második Kovács Karcsi, harmadik a két Tálas holtversenyben. (Engem szabálytalan hortyogás miatt diszkvalifikál­tak.) Reggel frissek voltunk, koráin indult a vonat. Vereczkey Ernőke tanácsára elmen­tünk mosdani. (Már aki!) Azután felültünk a vonatra. Most kényelmesen utaztunk. Énekel­tünk, beszélgettünk. Még a tábort is elfelej­tettük. Lelkiszemeink előtt most tűnik fel először a kényelmes otthon, a sült kappanok és csirkék orrot ingerlő illata, az uszoda hús hulláma és nem utolsó sorban a papák, mamák (esetleg mások) ölelő karja. — Ni, hisz ez a hékédi állomás! Ez meg a motorgarázs! És az ott... az otlt a nagybetűs felírással: Szentes — az állomás. Nagy tömeg az állomáson, kiabá­lás, nevetés, sírás, csókok cuppanása. Tört sza­vak: „Pista, Jancsi, Lajcsi, hogy vagy? De meghíztál, de barna vagy..." — De már én se figyelek oda, megfeledkezve riporteri hivatá­somról, sietek haza, három hét után újra! Novobáczky Sándor

Next