Szentesi Napló, 1942. december (24. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-01 / 272. szám

1942. XXIV. évfolyam 10 fillér# SZENTESI napló előfizetési árak: Egy hónapra 2.50 pen­ Szerkesztőség: Petőfi-utca 2. Telefoni­dő, negyedévre 7.20 pengő. Egyes szám DECEMBER 1. KEDD 41. Kiadóhivatal Petőfi-u. 2. Telefon: 50z Ara hétköznap 10 fill., vasárnap 16 fill. Nyomda Petőfi-utca 1. Telefonszám: 5. A Szovjet minden támadása összeomlott A németek a­ támadást várnak a voronyezsi szakaszon Laval új kormány alakításán fáradozik Churchill éles támadása Olaszország ellen Churchill angol miniszterelnök tegnap lett 68 éves. Születés­napjá­nak előestéjén rádióbeszédet mon­dott. Ezúttal sem tagadta meg ön­magát, ugyanaz a propagandista volt, mint az első világháború Chur­­chillje, akinek képtelen hazudozásai az angol sajtó kritikáját is kihívta maga ellen. Mit mondhatott volna mást Churchill vasárnap este, mint azt, hogy az angolszász hatalmak bizonyosan és sokkal előbb meg­nyerik a háborút, mint azt bárki is gondolná, hogy az afrikai partra­szállás nem végállomás, csak ugró­deszka az európai támadáshoz, hogy a Szovjet bámulatra méltó hősies­séggel harcol keleten „Hitler káp­lár" csapatai ellen. Mindezek után bejelentette, hogy az ő születés­napja alkalmából az angol légierő százezer tűzbombát dobott az olasz Torinó városára, majd felhívást in­tézett az olasz néphez, rajta van a sor, hogy nyilatkozzék, akarja-e to­vább ezeket a borzalmakat. Egy ember, csak egy ember hozta az olasz népet ebbe a helyzetbe: Mus­solini. Dicsérte az olaszokat, felszó­lította őket, hogy hagyják cserbe Mussolinit, mert ha nem teszik, jönnek a borzalmak. Az angol propaganda nem válogatós Az ember már nem is megvetés­sel, hanem mosolygással fogadja az angol miniszterelnöknek ezt az újabb propaganda fogását. Az az ember, aki eddig minden vesztes csatát győzelemnek tüntetett fel, aki Ja­pánt két hét alatt le akarta győzni, akinek füllentéseit már annyiszor leplezte le a világsajtó, rég elvesz­tette szavahihetőségét a józan népek előtt. Zilahi Sebes Jenő dr külügy­­minisztériumi osztályfőnök szombat este tartott előadásában lerántotta a leplet az angol propaganda határt nem ismerő hazugság tobzódásáról. Ennek a propaganda szolgálatnak az élén az a Churchill áll, aki a világ­háború után megjelent könyvében azt az önvallomást tette, hogy töb­bet hazudott, mint ahányszor reg­gelizett. A külügyi osztályfőnök elő­adásából tudtuk meg azt a jellemző dolgot is, hogy az angol hírszolgálat a lengyel háború idején még akkor is lengyel győzelmeket jelentett, amikor a lengyel hadsereg valójá­ban már megsemmisült. Hál Isten­nek, a magyar közvéleményt az el­lenséges propaganda már nem szé­­­­díti meg. Sokkal józanabb, mint­hogy felüljön az angolszász hamis híreszteléseknek. Okultunk az első világháború példájából s a rádió hullámain hozzánk eljutó ellenséges híreket megfelelő értékükre szállít­Egyébiránt berlini felfogás sze­rint Churchill vasárnapi rádióbeszé­déből alapjában véve figyelemre­méltó borúlátás vehető ki, még ha Churchill iparkodik is ébrentartani bizonyos illúziókat. Azt a kijelenté­sét, hogy a jövőben tartózkodni kí­ván jóslásoktól, itt érthetőnek, noha hihetetlennek tartják. Itteni felfo­gás szerint Churchill régóta tisztá­ban van azzal,­­ hogy Angliának to­vábbra sincs már kilátása a háború megnyerésére. Erre különösen jel­lemzőnek tartják, hogy Churchill már nem katonai döntésektől reméli a sors megfordulását, hanem olyan blöff­től, amilyet Anglia és az Egye­sült Államok az első háborúban al­kalmaztak Németország ellen. Még mindig az ellenfél belső meggyengü­lésében reménykedik. Olaszországgal szemben él olyan fenyegetésekkel, amelyek mint itt kijelentik, inkább Al Capone, mint felelős államférfi módszereinek fe­lelnek meg. Erre magából Olaszor­szágból kapja meg a méltó választ­­juk le, mert ismerjük a célt, ez pe­dig a tengelyhatalmak lakosságának megtévesztése és a belső arcvonal megrendítése. Olaszország becsületét eddig még senki sem támadta meg büntetlenül. Kérdés ugyan, hogy olyanfajta po­litikus, mint Churchill, egyáltalán képes-e megtámadni a tengely egyik tagjának becsületét. Itteni körök­ben Churchillnek csupán azokat a komor bejelentéseit tartják érdekes­nek, amelyeket a háború folytatásá­ra vonatkozóan Anglia és szövetsé­gesei szempontjából tett és amelyek teljességgel ellentétben állanak az­zal az optimizmussal, amellyel az angol propaganda az utolsó hetek afrikai eseményeit kihasználni ipar­kodott. Az angolszászok távolabb állnak a győzelemtől, mint bárki hiszi Az érdeklődés homlokterében vál­tozatlanul a francia kérdés áll, amely mintegy dráma, utolsó felvo­násához érkezett el. Hitler a Pétain tábornagyhoz intézett levelében be­jelentette, hogy elrendelte a francia hadsereg leszerelését, Toulon meg­szállását és egyben közölte azt is, hogy a jövőben a német haderő fog gondoskodni Franciaország védel­méről. Amikor november 11-én a tengelycsapatok megszállták Dél­­franciaországot, Hitler még egy utolsó lehetőséget adott a franciák­nak, hogy bebizonyítsák, nem vál­lalnak lelki közösséget Darlan áru­lásával. A Hitler levelében felsora­koztatott bizonyítékokból kitűnik, hogy a touloni flotta főparancs­noka 24 órán belül megszegte a Hitlernek és a francia államfőnek adott becsületszavát s elrendelte, hogy ne tüzeljen egyetlen francia katona sem, ha az angolok mégis megkísérlik a touloni partraszállást. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy Né­metország és Olaszország többé nem bízhat a francia hadsereg vezérka­rában és a francia csapatok teljes kikapcsolásával kell megszervezni Délfranciaország védelmi rendszerét. Most már elismeri az egész francia sajtó, hogy Darlan és áruló társai­nak lépése elhamarkodott volt, mert Anglia és szövetségesei sokkal tá­volabb állnak a végső győzelemtől, mintsem a világ hiszi. Gyá­s­z is­­ten tiszte­letek Franciaországban Maguk az amerikai jelentések be­ismerik, hogy a touloni francia flotta pénteken reggel akart kifutni a Földközi-tengerre, hogy csatlakoz­zék az angol hajóhadhoz. Pontosan kidolgozott tervek voltak és az volt a stratégiai elgondolás, hogy az an­gol csatahajók elébe mennek a tou­loni hajóhadnak. A német haderő az utolsó pillanatban akadályozta meg ezt a szándékot. Az angol terv tehát fiaskót vallott, így azután a touloni flotta parancsnoka az indu­lásra kész hajóhadat elsüllyesztette. A touloni hajóhad pusztulása gyász­ba borította Franciaországot. Vala­mennyi helységben három napon ke­resztül könyörgő istentiszteleteket tartottak az ország jövőjéért. A kö­zönség zsúfolásig megtöltötte a templomokat.­ Pétain napiparancsa Pétain államfő vasárnap napipa­rancsot intézett a leszerelt francia csapatokhoz. A napiparancs így hangzik: Szárazföldi, tengeri és légihadse­regünk tisztjei, altisztjei, katonái, tengerészek! Ti, akik önmegtagadással állotta­tok a hadsereg soraiba, olyan meg­próbáltatáson mentek ma át, amely A német hadijelentés A német véderőfőparancsnok ág közli: Keletkaukázusban több szovjet támadás súlyos veszteség­­kel összeomlott. Ezekben a har­cokban 60 páncélost semmisítettünk meg és 15 repülőgépet lelőt­tünk. A Kalmüksteppéken légierőnk hátsó összeköttetési vonalat támadott és felmorzsolt több ellenséges gyülekezést. A Volga és a Don között ismételten visszavertük a bolsevisták heves páncélos és gyalogos támadását. Sztálingrádban csak helyi harcok voltak. A német légierő szoros együttműködésével végrehajtott német el­lentámadás a nagy Donkanyarban sikerrel járt. A keleti front kö­zépső szakaszán és az Ilmen tónál ismét meghiúsultak az ellensé­ges támadások. Itt 135 páncélost semmisítettünk meg. Kirenaikában ellenséges páncélosok előretörését visszavetet­tük. Tuniszban bombáztuk az ellenség állásait és jelentős veszte­ségeket okoztunk. Egy tengeralattjáró a Földközi-tenger keleti részén elsüllyesztett egy görögöktől zsákmányolt angol tengeralatt­járót, legénységét foglyul ejtette. A német véderőfőparancsnoks­gág ezután beszámol arról, hogy a tengely légi és tengeri ereje az angolszász afrikai partraszállás óta 23 ellenséges szállító hajót süllyesztettek el 165 ezer tonna űr­tartalommal, 19-et súlyosan megrongált, 100 ezer tonna űrtarta­lommal, ezeknek elvesztésével kell számolni. Ezenkívül megrongált és hosszabb ideig harcképtelenné tett 65 hajót 398 ezer tonna űr­tartalommal. Súlyosan megrongáltunk két csatahajót és három repülőgépanyahajót, felsüllyesztettünk öt rombolót, öt cirkálót, 28 cirkálót súlyosan megrongáltunk. Az olasz hadijelentés megemlíti, hogy az angolok támadták Tripolist. A kár csekély. A támadásnak 21 halott és 43 sebesült áldozata van. Torinót újabb légitámadás érte, de nem okozott lé­nyeges kárt. Berlin válasza Churchill beszédére

Next