Szentesi Napló, 1943. február (24. évfolyam, 26-47. szám)

1943-02-02 / 26. szám

2. oldal. Vörös téren lejátszott első nagy ka­tonai parádékról és arról, hogy Sztálingrád ipari részét elzárták a civil­ lakosság elől; nem is sejtve, hogy ez a csendes szervezési folya­mat akkor már sok-sok esztendős láthatatlan múltra tekinthetett vissza. Mi történt volna velünk ad­dig, ha ezzel az egész Európa előtt oly tökéletesen elleplezett nagy mozgósítással szemben, csak cúgos­­cipős, tizenkilencedik századi el­mék, demokrata intrikusok, nép­­szövetségi közvetítők szervezkedtek volna ? A cvikkeres, kövér Litvinov még telemosolyogta széles ajkaival a Népszövetség folyosóit, még ja­vában kezelt, tárgyalt a legszelí­debb demokrata megértés húrjain, amikor a Don-vidéken és az Ural túlsó oldalán már régen lázasan dolgozott az új hadiipar legalább kétszer annyi tonna páncélt, harcko­csit gyártva, mint amennyi trak­tort kimutatott és a kalmük sztep­pén már megkezdődtek a titkos hadgyakorlatok a modern téli há­borúhoz . . . Ha nem jött volna Hitler és Mussolini . . . A magyar külpolitikus azután így folytatja megrázó megállapításait: Mi történt volna Európával, ha a Mussoliniak és Hitlerek nem szaba­dítják fel Középeurópát a békeszer­ződések fegyverkezési tilalmai alól? Ha a katonaiskolák, fegyvergyá­rak, gyakorlóterek létesítése­­hel­­yett nagy, katonás közösségek szervezése helyett a kultúra rózsa­­tetveinek, az irodalom pacifista áb­rándozóinak engedték volna át né­peik sorsát? Ki állna most helyt harmincfokos télben, farkasordító fagyban, heteken át sündisznóállá­­sokba beásva, szárított húson és hóléből olvasztott vizen tengődve ? Ki tartotta volna fel két hónap óta Sztálingrád hóval belepett romhal­mazán, egy minden négyszögméte­rében már pontosan belőtt romvá­ros rókalyukaiban, minden oldalról bezárva, a pokol minden megpró­báltatása közben az európai kultú­ra ellen felkészült özönvíz talán egyik utolsó hullámát? És ki tar­taná fel a Donon áttörő téli tank­csordákat? Mert, hogy mindennek jönni kellett, hogy a Szovjetet vas­törvényszerűséggel elindított impe­rialista útjában semmiféle népszö­vetségi kenet fel nem tartóztatta volna, azt Churchill ide, Churchill oda,­­ ma még a legvakabb angol­szásznak is látnia kell. Ha volna az angol szigetvilág vezetőiben, saját érdekeiken túl, egy kis közös euró­pai belátás, akkor ma, a sztálin­grádi irtózatos megpróbáltatás nap­jaiban a keleti front legsúlyosabb harcai idején egy kicsit nekik is hálásnak kellene lenni annak az 1933 január 30-ának, amely Dzsin­­gisz kánék h­uszadik századi unokáit száz és ezer kilométer távolságra tartja távol az európai kultúra nagy műhelyeitől. SZENTESI NAPLÓ Kedd, 1943 február 2. A bolsevista offenzíva már kifulladóban van Míg a Német Birodalom lakossága határtalan lelkesedéssel és a halá­lig menő elszántsággal hallgatta meg Göring beszédét és Hitler pro­­klamációját a hatalomátvétel tize­dik évfordulóján és szent fogadal­mat tett, hogy a háború eredmé­nyes befejezése érdekében még az eddigieknél is határozottabb módon mozgósítja a birodalom összes erőit a harctereken január 30-án és 31- én tovább tartottak a kemény téli küzdelmek. Németország ma Hitler szavainak hatása alatt áll.­­ Ebben a háborúban nem lesz győző és legyőzött, csak olyan, aki túléli a háborút és olyan, aki el­pusztul, — mondotta Hitler s a né­i német nép vezérei január 30- án egyrészt kellőképpen méltatták Sztálingrád védőinek páratlan hősi­ességét, másrészt rámutattak arra, hogy milyen óriási jelentősége volt Sztálingrád elszánt és kitartó vé­delmének a keleti hadjárat szem­pontjából. Ha Paulus hadserege nem köt le hónapokig 20—30 orosz elithadosztályt Sztálingrád körül, decemberben és januárban, más­képp alakul a téli csata, a Szovjet nagyobb erőkkel léphet föl, gyor­sabban cselekedhet s talán inkább sikerül célját elérni: gyorsabban tör nyugatra s Rosztovnál elzárja a kaukázusi német sereget, még A tegnapi nap folyamán vitéz nagybányai Horthy Miklós, Ma­gyarország kormányzója, meleg­hangú táviratban köszöntötte a német nép vezérét, Hitler Adol­fot, a nemzeti szocializmus ura­­lomrajutásának 10 éves évfordu­lója alkalmából. Táviratában han­goztatta, hogy a mostani háborút a szövetségesek győzelmesen fog­ják befejezni. A meleghangú táv­iratra Hitler a következő távirat­tal válaszolt: „A nemzeti szocialista hatalom átvételének tízéves évfordulója met nép az emlékezetes január 30-i jubileum után kétszeres eltökélt­séggel lát munkához, hogy a világ­­történelem legtotálisabb és leggi­­gantikusabb népi mozgósításának erejével megállítsa és visszaverje a­ bolsevizmust Európa határain. S bár tovább tart a bolsevista offenzíva tömegrohama, Berlinben tegnap már azt a megállapítást tet­ték, hogy határozott jelek szólnak a Szovjet kifulladása mellett. Leg­jobban megmutatkozik ez­ Sztálin­grádnál, ahol a Paulus vezérezredes parancsnoksága alatt álló német töredékcsoportok a számbeli túlsúly nyomasztó fölényével szemben még mindig tartják állásaikat, mielőtt a német vezérkar kellő el­lenintézkedéseket tehet. Sztálingrád védőinek hősiessége keresztülhúzta e számításokat. A szovjet hadsereg irtózatos ereje és fölkészültsége el­lenére, lényegileg elkésett. Február elseje van, négy hét múlva Dél- Oroszországban elkezdődik az olva­dás és járhatatlanná teszi az uta­kat. Azután pedig tavasz jön és nyár­­ a német hadsereg s főleg a télen nehezen használható német légi haderő ideje. Hitler Adolf méltóképpen ünne­pelte Sztálingrád hős védőjét, az emberfeletti teljesítményeket végző kemény Paulus vezérezredest, ami­ A nyugati légiháború fokozódó hevességgel tombol. Kevésszámú könnyű angol bombázó zavaró repü­lést végzett Észak-Németország fö­lött, egészen a birodalmi fővárosig. Az angol gépek szórványosan bom­bákat dobtak le, bombázásuk azon­ban hatástalan maradt. Ennek a berepülésnek a során az angolok öt repülőgépet vesztettek, az éjszaka folyamán angol repülők támadást intéztek Nyugat-Németország és az északnyugati német partvidék ellen. Lakónegyedeket és középépületeket értek találatok, a német hivatalos Északafrikában valamennyi front­szakasz megélénkült bizonyos mér­tékig. A 8. angol hadsereg erőseb­ben felzárkózott nyugat felé és na­gyobb arányú támadást indított meg Rommel tábor,egy páncélos hadseregének utóvédjei ellen, ame­lyek Zuarra közelében megerősített állásokat foglalnak el. A harcba je­lentékeny német légierő avatkozott be, amelynek támogatásával Rom­mel utóvédei az angol támadást visszavetették. Úgy látszik, a legkő­Franciaországban a helyzet tisztulásának a jelei mutatkoz­nak. A kormány most már egyre határozottabban levonja a végső következtetéseket az afrikai gyarmatoknak angolszász részről történt megrohanása és az azt követő teljes német megszállás nyomán. Laval miniszterelnök legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a kormány a súlyos nehéz­ségek közepette is tovább halad jelentés szerint a polgári lakosság­nak veszteségei voltak. Éjszakai va­dászok és légelhárító ütegek öt bom­bázót lelőttek. Ugyancsak gyors német harci re­pülőgépek hatásosan bombázták az angol partvidékének egyik kikötő­városát. Az olasz hivatalos jelentés sze­rint négymotoros Liberator-gépek bombázták Messinát és jelentékeny károkat okoztak a városban. A légi­támadásnak 51 halottja és 105 se­besültje van. Olasz vadászgépek két angol repülőgépet lelőttek. zelebbi napokban ezen a frontszaka­szon élénkebb harci tevékenység vár­ható. Közép-Tuniszban az eddiginél na­gyobb arányú és heves csata folyik, amelyben támadások és ellentáma­dások váltogatják egymást. A né­­­met—olasz csapatok ezekben a har­cokban jelentékeny eredményeket tudtak elérni, néhány fontos hadá­szati pozíciót elhódítottak az ellen­ségtől, a kitűzött célok felé, amelyek kö­zött első helyen áll a Németor­szággal való viszony megjavítása. — Franciaországnak teljesen Né­metország oldalán van a helye, ha a bolsevista veszélyt el akar­ja kerülni, — mondotta Laval. Vázolta a milicia jövő feladatait és kiemelte, hogy az egyetlen jelmondat ma, a kötelességteljesí­tés Franciaországgal szemben. A j AJ alkalmából táviratilag kifejezett, baráti jókívánságait szívélyesen köszönöm és őszinte üdvözletem nyivánítom. Hitler:" Zsírátvétel pontos méréssel, azonnali fizetés­sel, mindenkor várakozás nélkül a Gazdák Szövetkezetében, Apponyi tér 14 szám alatt. Hentesek részére kimutatás! Négy hét múlva jön az olvadás­ kor a hatalomátvétel emléknapján vezértábornaggyá nevezte ki. Változás a német haditengerészet vezetésében A hatalomátvétel napjának egyik legérdekesebb eseménye kétségtele­nül a német flotta vezetésében be­következett változás. A Führer a 67 éves (Budapesten többször járt) Raeder vezértengernagyot „törté­nelmi érdemei" igen lelkes hangú elismerése mellett felmentette a flotta aktív vezetésétől és helyébe az 52 éves Dönitz nagyadmirálist, az új német tengeralattjáró fegy­vernem megteremtőjét és kifejlesz­tőjét nevezte ki. A német flotta élére tehát a tengeralattjárók pa­rancsnoka kerül. Ez is mutatja, mennyire központi szerepet foglal el a német búvárhajó s a jövőben mennyire ez a fegyver nem lesz hi­vatott vezetni és dönteni a minden­nél lényegesebb Atlanti csatában. Változás az olasz főparancsnokság vezetésében Olasz vonatkozásban kiemelkedő esemény, hogy Cavallero gróf tá­bornagyot, az olasz nagyvezérkar főnökét saját kérelmére felmentet­ték állásától és utódjává Ambrosio hadseregtábornokot, az olasz szá­razföldi haderő jelenlegi vezérkari főnökét nevezték ki. A légiháború fejleményei Megindult az angol támadás Rommel állásai ellen A helyzet Franciaországban A kormányzó és Hitler táviratváltása Tudományos Mozgószínház FIGYELEM 1 Hétköznapokon 2 előadás , fél 6 és fél 8 órakort __vasárnap és ünnepnap 4 előadás : fél 2, fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. Február 2—3. A szezo­n legötletesebb vígjátéka. Kedden ünnepnap 3 előadás fél 4, fél 6, fél 8 órakor. | Négylovas hintó ! Sereplők: Hajm­ásy M., Szemere Vera, Turay Ida, Má­y G., a két Petites, Vízvári Ma­rik­a, Kürthy Gy, Ölvedy Zsóka, Mihályi Ernő, Bihari Nándor. M­agyar ki­­adó Uia híradói. fa immár a száma az állattenyészté­s­­ mintaközségeknek s erre a sizámra csupán négy év alatt ugrott fel az első állattenyésztő mintaközséget, abból az elgondolásból kiindulva, hogy a háború után Magyarországnak központi helyzeténél fogva Európa kincsestárának kell lennie az állattenyésztés te­rén is. Természetes, hogy e gondolat kivitele pénzbe is kerül, de ha élet­revaló a terv, a kormány nem sajnálja az áldozatot, tudva, hogy bő kamat­tal fog az visszatérü­lni. Ezekben a községekben azóta a legkiválóbb állat­­anyagot tenyésztik, amely az egész v­idékre kisugározza jótékony hatását. Mert egy országnak haladni kell előre még a háború alatt is, sőt jobban, mint máskor?

Next