Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

Z. oldal. SZENTESI NAPLÓ Szombat, 1943 május 1. Borzalmas élmény volt — írja egy angol haditudósító a tengely páncélosainak ellentámadásáról Bolsevista lengyel hadsereget állít fel Moszkva ? Berlinből jelentik. A lengyel emigráns kormány szerdai nyilat­kozatát érintő kérdésre válaszolva, a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője kijelentette, hogy egyelőre be kell várni, miként reagál a Szovjet. Az angol kormány nyilván igyekezett mérséklő befolyást gyakorolni a Sikorski-kor­­mányra és kierőszakolta, hogy a lengyel nyilatkozat a Szov­jettel való baráti együttműkö­dés óhaját kifejezésre juttassa. A Sikorski-kormány mindenesetre igyekszik, amennyire lehet menteni a Szovjetunióba elhurcolt lengyelek életét. A Sikorski-jegyzéknél azon­ban sokkal figyelemreméltóbb — mondotta a Wilhelmstrase szóvivő-A londoni rádió bemondója hosszasan foglalkozott a Daily Telegraph északafrikai tudósító­jának tragikus hangú beszámoló­járól. Az angol riporter a húsvé­ti ünnepek alatt a hadszíntér leg­exponáltabb helyén tartózkodott és szemtanúja volt annak, hogy az amerikaiakkal egyesült angol csapatok hány sikertelen és vesz­teségekben nagy támadást indí­tottak a németek ellen. Megálla­pítja a hírlapíró, hogy a nyolca­dik angol hadsereg az amerikai kötelékekkel karöltve az elmúlt 48 óra alatt a támadások súly­pontját Medjez el Bab-tól észak­keletre helyezték át és a Teburbába vezető útvona­lon elkeseredett csaták dúl­tak. Az egyesült amerikai-angol csa­patok vasárnap reggel több hul­lámban támadtak. Az első páncé­los oszlop hajnali 5 órakor vn­je­l a lengyel kommunista Vassi­lewska egyik szerda esti cikke, amely az Izvestijá­ban jelent meg. Vassilevska asszony cikkében a leg­élesebben támadja a Sikorski-kor­mányt és kijelenti, hogy a lengyel nép sohasem ruházta fel teljhata­lommal ezt a kormányt. A legszen­zációsabb azonban az a közlése, hogy a szovjet kormány talán len­gyel haderőt fog felállítani orosz területen. A Wilhelmstrasse ezzel kapcsolat­ban megjegyezte, hogy ez nyilván­valóan egy lengyel vörös dandár­nak az előkészítése lenne, amellyel egész Lengyelország bolsevizálását­ hajtanák majd végre adott esetben, dúlt meg­ a német-olasz állások felé, de képtelen volt a tüzérségi zárófüggönyön áttörni. Alig egy órával később 150 páncélos harc­kocsival megindult a második tá­madás s a páncélosokat erős gya­logság követte, majd elkezdte a tüzelést az angol tüzérség is. A második támadás kezdete sikerrel járt és az angol-amerikai csapa­tok meglehetősen előretörtek, mi­kor is felbukkantak Rommel pán­célos seregei. — Borzalmas élmény volt, — írja tovább a Daily Telegraph tudósítója. — Rommel páncélosai mint megdühödött oroszlánok ve­tették rá magukat a mi harcko­csijainkra, az őket követő gráná­tosok, lövészek pedig halált meg­vető bátorsággal vették fel a küzdelmet. Ezt a támadást soha sem fogom elfelejteni, — fejezi be cikkét az angol hírlapíró. dan „Hol állunk?" címmel cikket írt, amelyben az eddigi hadiese­mények alapján felállítja a ten­gelyhatalmak és ellenfeleik mér­legét. A miniszter rámutat arra, hogy a tengelyhatalmak hadveze­­tésének nagy katonai eredménye­it a háború első egyharmadának sikerei­­alapozták meg. Ezek a si­kerek messze felülmúlták azokat a várakozásokat, amelyeket a tengelyhatalmak a háború kezde­tén reméltek. Éppen fordított a helyzet a tengelyhatalmak ellen­feleinél. Anglia ezt a háborút mint világraszóló birodalom, tel­jesen biztos helyzetben kezdte meg. Szó sem lehet többé arról, hogy Angliának ma már ugyanez volna a helyzete. Ha Nagy-Británia jelenleg a hadszíntér külső vonalain kisebb­­nagyobb katonai eredményeket is ér el, ezeknek jellege minden esetben csak relatív. Abszolút szempontból nézve Anglia csak veszített. Ha az angolok relatív eredményei alapján végső győze­lemről beszélnek, mennyivel több okunk van nekünk er­ről beszélni. Európa legna­gyobb része szilárdan a ke­zünkben van. Európa fenyegetett határain fel­épített óriási erődművek teljes hadműveleti szabadságot adnak nekünk keleten és ezzel minden lehetőséget nyitva hagynak szá­munkra a támadásra. A brit légiháborút kétsze­resen, sőt háromszorosan is ellensúlyozza a mi tenger­alattjáró háborúnk. Egyébként erre már részben ma is megfelelő válasz adunk, de a végleges válasz ideje is el fog jönni. Hadvezetésünk külső vo­nalaiban itt-ott megtámadhatók vagyunk, aminek oka a központ­tól való nagy távolság. Maga a központ azonban veszélyen kívül áll. .­­**-:*2 Ezután dr. Göbbels az ellenség­nek azokkal a próbálkozásaival foglalkozik, hogy az általános ha­dihelyzet felfújt beállításával be­folyásolja a tengelynépeket. Ezek­hez tartoznak még az ellenséges oldalról ismételten terjesztett hí­resztelések, hogy a tengelyhatal­mak a semleges külföldön egy és más irányban béketapogatózá­sokba kezdtek, ám eneket termé­szetesen —­ hangoztatják büszkén az ellenséges oldalon — megve­téssel visszautasítottak. Itt nyil­vánvalóan a vágy­ a gondolat apja. Abban a mesében, hogy az idő csak az ellenfélnek dolgozik, már az ellenséges táborban sem hisz­nek. Egy nép lelki és fizikai ere­jének kimerülése a háború hosz­­szú tartama által egyaránt vonat­kozik barátra és ellenségre, de az ellenségre azért nagyobb mér­tékben, mint ránk, mert kezünk­ben tartjuk a háborús potenciá­jának életbevágóan fontos ele­meit. Ezután a miniszter így folytat­ja: 1943 tavaszának közepén a német nép szövetségeseivel el van szánva arra, hogy nagy nemzeti próbáját min­den erkölcsi és anyagi erő latbavetésével és minden kö­rülmények között győzelme­sen kiállja és semmikép se engedje bizony­talanná tenni vagy megzavarni természetes erőinek kifejtését. Ha ma azt kérdik tőlünk, hol ál­lunk, csak azt felelhetjük: ott ál­lunk, ahol három évvel ezelőtt mi magunk sem reméltük. A lengyel emigránsok szovjetellenesek — állítja az Izvesztija Stockhomból jelentik. Az „Izveszija“ tegnapi cikké­ben, amelyben a Moszkvában élő Wanda Wassilewska asszony, len­gyel kommunista, a legélesebben támadja a Sikorski-kormányt, a többek között a következők ol­vashatók: ,,A lengyel nép soha­sem ruházta fel teljhatalommal a mostani lengyel kormányt arra, hogy a megelőző lengyel kormány örökébe lépjen, amely elmene­kült Lengyelországból. Sikorski távolról sem képvi­seli a tulajdonképpeni Len­gyelországban élő lengyele­ket, de még a külföldi lengye­leket sem.“ A cikk ezenkívül utal arra, hogy a szovjet kormány esetleg bele­egyezését adja majd ahhoz, hogy az Oroszországban élő len­gyelekből független lengyel hadsereget toborozzanak. A cikk írója, aki a moszkvai ,, Lengyel hazafiak úniójá“-nak elnöke s egyben tagja a legfelsőbb szovjet tanácsnak is s az orosz hadseregben pedig ezredesi rang­­fokozatot ért el, végezetül kije­lenti, hogy a lengyel emigránsok azok, akik felelősek Lengyelország összeomlásáért. Ezek az ellenséges lengyel emig­ránsok voltak azok, akik az At­lanti-óceán mindkét partján oroszellenes hadjáratot indítottak meg, amidőn a fronton a döntő ütközetek előtt beállott a tavaszi szünet. A britt légiháborút háromszorosan ellensúlyozza a tengeralattjáró háború — mondotta Göbbels Dr. Göbbels birodalmi minisz­­ter a Das Reich legújabb szám­á.­ ­Tudományos Mozgószínház FIGYELEM ! Hétkövispokon 2 előadás: fél 6 és fél 8 órakort­­asárnap és ünnepnap 4 előadja: fél 2, fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. Május 1—5-ig, Szombattól — Szerdáig. 5 napig­ A láp világa Főszereplők: Fényes Alice, Jávor Pál, Somogyi Nusi, Petites Sándor, Kürthy György, Kőváry Gyula, Köpeczy Boócz L., Baksa Soós László. A régi békevilág gondtalan hangulata. Ufa és Magyar hiradók. Szlavóniai partizánok vérengzései a magyarok között Újvidékről jelentik: Szlavóniában a partiáznok ga­rázdálkodása igen súlyosan érin­tette az ottani magyar lakosságot is. A partizánok közppontja Ko­­kocsak község és a körülötte fek­vő erdőség, ahol mintegy 10.000 partizán ta­nyázik. Ezek a partizánok a daruvári, csicsi és orahovicai járásokban 14 községet felgyújtottak, lakóikat teljesen kifosztották és házaikat feldúlták. A járások lakossága a szomszéd járásokba menekült el. A partizánok dúlása elől erről a területről 257 magyar család menekült el, akik a járási székhelyre mentek. Itt a Horvátországi Magyar Köz­­művelődési Közösség kiküldöttei összeszedték és a partizánoktól mentes vidéken levő magyar fal­vakban helyezték el őket. A partizánok a három járás­ban magyarokat is meggyil­koltak. Ezek pontos számát egyelőre nem állapították meg, de remélhető, hogy kevesen voltak. HIRDESSEN LAPUNKBA­NI A szovjet saját állampolgárainak tekinti a lengyeleket Az amerikai lapok megállapít­ják, hogy a szovjet—lengyel vi­szály­ kellemetlen tehertétel a szövetségesek háború utáni tervei­vel kapcsolatban. A New­ York Herald Tribüne szerint ez a most felmerült kérdés csak szerény elő­futára számtalan rendkívül bo­nyolult problémának, amelyek a szövetségeseket terhelik a hábo­rú utáni Európa felépítése során. Ha a lengyelek a Nemzetközi Vöröskereszthez intézett felhívá­sukat visszavonnák, washingtoni vélemény szerint megteremtenék egyik előfeltételét annak, hogy a Szovjettel való szakítás tárgyta­lanná váljék. A bermudai menekültügyi érte­kezlet eddig nem foglalkozott a Szovjetunióban tartózkodó len­gyel menekültek helyzetével. Az értekezlet álláspontja szerint a Szovjetunióban tartózkodó len­gyel menekültek számát megkö­zelítőleg sem lehet megállapítani, de most már mindenesetre cse­kélynek tekinthető számuk, mivel a Szovjet nagy részüket szovjet állampolgárokká nyilvánította, az életben lévő lengyel menekülteket így szovjet állampolgároknak kell tekinteni. A diplomáciai szakítás híre egyébként „elképesztette" az értekezletet. Helsinki, április 30. A Svenska Pressen azt írja, hogy Londonban a lengyel-szov­jet határkérdést tekintik a vi­szály valódi ütközőpontjának, míg a tömegmészárlást csupán a válságot kirobbantó eseménynek" tekintik.

Next