Katolikus gimnázium, Szentgyörgy, 1894
A modern nevelés. A szellemi és testi képességek fejlesztésének első és elkerülhetetlen kifolyása a vallásosság, szeretet, barátság, igazságszeretet és munkásság, melyek által az ember a társadalom hasznos tagjává válik, egyenes úton haladva, a rosszat gyűlölni fogja és a műveltség terén lépéseket teend. A szellemi és testi tulajdonságok csak akkor nyerhetnek biztos alapot, csakis akkor érvényesülhetnek, ha a gyermek zsenge korában elsősorban az anyja által, másodsorban pedig környezete által — nevelő, tanító és rokonai által — mindenre, ami nemes, jó és szép, vezettetik, egy szóval, hajlamát oda fejlesztik, hogy, ha majd az életbe lép, minden eléje gördülő akadályt legyőzhessen. Csakhogy fájdalom, éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Az anya megfeledkezik legnemesebb feladatáról, nem gondol gyermekeire, hanem azokat a dajkára bizza, a ki nagyobbára szegény és az alsóbb rétegből való s mivel csakis a fizetés és élete fen tartása lebeg szemei előtt, a kis, gyenge gyermekre nem sokat ügyel, hanem míg a nagyságos asszony a bálokban, sétahelyeken tölti el a napnak nagyobb részét, vagy a hódolók csalogató kifejezésekbe foglalt beszédeiben leli örömét és úgyszólván hiábavaló tétlenség közt engedi múlni a drága időt, a cselédre bízott gyermek sír, rí és esetleg rossz bánásmódban részesül. Mert bizony hiába takargatjuk emberi gyarlóságunkat, egyformák vagyunk mi mindnyájan, ha csak szerét tehetjük, a munka könnyebb oldalára pártolunk. Nagyon sokszor, hogy a kicsike ne nyugtalankodjék, vagy a szolgálat magánteendőiben ne háborgassa, holmi kábítószerekkel csitítják , elaltatják, s mi ennek a következménye? Az, hogy a kisgyermek szellemi tevékenysége csíráit elfojtják