Katolikus gimnázium, Szentgyörgy, 1912
Kurutz János negyven éves tanár. (1872/73, 1874/75—1912/13.) Negyven év . . . Nem sok a századok sorában. Csak egykét csepp az idők tengerében. Számottevő azonban az ember rövid életében és hosszú . . . nagyon hosszú . . ., ha egy embernek állandó munkában, nemes eszmék szolgálatában eltöltött éveiről van szó. Csak kevés kiválasztott egyénnek adja meg a Gondviselés e különös kegyet, hogy egy negyven esztendőnek szakadatlan munkában lefolyt múltra tekinthessen vissza. A Mindenhatónak e ritka ajándékában részesült Kurutz János, kegyesrendi áldozópap-tanár is ez évben, amikor tanárkodásának negyvenedik esztendejét töltötte be friss egészségben és lankadatlan munkakedvben ... a katedrán. Más ember zajos jubileumot tart ilyenkor, ünnepelteti magát. Talán méltán ! De a szerény piarista került minden ünnepeltetést, csendben, visszavonultságban ülte meg e nevezetes dátumot. Az iskola azonban, amelyben e munkás férfiú működik, nem engedheti nyomtalanul eltűnni e fontos évfordulót. Kötelessége neki átnyújtani az elismerés pálmáját annak, akinek élete az iskolával oly szorosan egybeforrott, bármint is tiltakozik a szerény szerzetes ellene. Elismerést és tiszteletet csak érdemel az, aki a legnehezebb, a legszentebb ügy szolgálatában állott negyven esztendőn át példás buzgósággall? A világ, a hozzá nem értő világ, a laikus talán kevésre becsüli a nevelést, oktatást. Pedig jó nevelőnek és jó tanítónak lenni *