Katolikus gimnázium, Szentgyörgy, 1915
Skuruts János. (1850.—1915.) Folyó évi január hó 2-ától eggyel több lakója lett a szentgyörgyi alsó temetőnek és eggyel kevesebb a piarista társháznak. Az elmúlt polgári év utolsó napjának utolsó órájában hagyott itt bennünket szeretett senior-testvérünk és nagyrabecsült kartársunk s elköltözött jobb hazába az ifjúság önzetlen barátja, igazi atyja, Kurutz János, kegyesrendi áldozópap, főgimnáziumi rendes tanár. A veszteség annál fájdalmasabban érintett minket, minél kevésbbé voltunk rá elkészülve. Még csak 3 éve, hogy negyven éves tanári működését ünnepelte és ime, most már nincs közöttünk! Tanári működésének 40 éves évfordulóján az 1912-13-iki iskolai évről szóló Értesítőnkben méltattuk Kurutz János, mint szerzetes-papot és hitszónokot, mint tanárt és embert, — jelen sorainkban pusztán életének utolsó napjairól akarunk megemlékezni és sorainkkal nevének kegyeletes emléket állítani. Aki a jelen tanév elején boldogult kartársunkat látta, senki sem sejtette, hogy erős szervezetén halálos betegség férge rágódik. Teljes friss egészségben vállalta e tanévben is a tanításnevelés nehéz munkáját, nem vágyódott nyugalomba, jóllehet az már régen megillette volna, hisz az 1915-16-iki iskolai év tanári működésének már 43-ik esztendeje volt!